Mielőtt megszületett a kisfiam, 3 évvel ezelőtt, nagyon szerettem volna baba kapszulát csinálni neki. Azaz leginkább csak nem több ruhát venni, mint amire szüksége van.
Mivel még sosem volt gyerekem, így fogalmam sem volt, hogy mi is az, ami kellhet, de nagyon próbáltam kitalálni. Mint minden számomra új témában, beható kutatást végeztem, hogy választ kapjak fel (vagy fel sem) merült kérdéseimre.
Abból indultam ki tehát, hogy nem akarok túl sok ruhát a babának. Legyen kapszularuhatára neki is, mint nekem. Nade mi a túl sok? És mennyi időre előre érdemes tervezni a ruhákkal? Milyen gyorsan fog nőni? Milyen ruhafajtákra lesz szüksége? Milyen anyagból legyenek? Milyen színeket szeretnék? Ezek egy része persze csak utólag derült ki, de legjobb tudásom szerint azért próbáltam előre megválaszolni őket.
Ma már nagyobb a kisfiam, majdnem óvodás. De a születése előtt kitalált alapok ma is szuperül működnek. Azóta is ezekre építek.
Alapvetően tartom a kapszulázás szabályait az ő ruhatárában is. Leszámítva a kombinálhatóságot, olyan értelemben, hogy nem minden kombinálható mindennel az én szememnek és ízlésemnek, de ez őt és mondjuk az apukáját nem zavarja a ruhák kiválasztása során, ha érted mire gondolok… 🙂
Mivel sok ruháját használtan kapjuk ismerősöktől, ezért nem vagyok annyira szigorú abban, hogy mi mihez hogy illik, főleg ha napi többször is át kell öltöztetni esetleg… néha lesznek olyan szettek, amik szerintem nem annyira harmonikusak, de nálunk ez belefér. Ha nálad nem, akkor mehet a teljes kapszulás hozzáállás és akkor minden mindig teljesen csini lesz.
Hogyan válasszunk méretet?
Én 50-essel, a Kedvesem 56-os ruhákkal kezdte a földi pályafutását. Mivel az ultrahangok szerint elég nagy babát vártunk, így 56 és 62-es ruhákkal készültünk az első egy-két hónapra. Összességében pedig úgy voltunk vele, inkább kevesebb legyen, mint túl sok. Ha kell, maximum veszünk még útközben.
Így is történt. Vettünk még. De én ezzel sokkal boldogabb voltam, mint azzal, ha túl sok ruhánk lett volna.
Az évek során egyébként nekünk az vált be, hogy amiből csak lehet, mindig nagyobbat veszünk, így sokkal tovább tud hordani mindent a fiatalember, mintha pontosan az aktuális mérete szerinti ruhát szereznénk be neki. Így esett meg, hogy egy overált már 2 éve hord, pedig még csak 3 éves. Sok ruhával működik ez a dolog. De nem mindegyikkel.
Biztonságos ruhák
Az egyik nagyon fontos kérdésem az volt már a tervezés legelején, hogy vajon mi az egészséges a babának. Internetes kutatásaim alapján úgy döntöttem, hogy amennyire csak lehet, kerülni fogom a szintetikus anyagokat. Ez nem csak baba, de felnőtt ruháknál is elég jó politika és azóta már a saját ruháimnál is ezt követem.
Tudom, nem mindig látszik megoldhatónak, hogy ne kerüljön ilyesmivel kapcsolatba a gyerek vagy akár mi magunk. (Egy esőnadrág, esőkabát, vagy fürdőruha pl. sosem fog 100% pamutból készülni, de a legtöbb ilyen nem is kerül közvetlenül a kicsi bőrére.) Azért a cél mindig az, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a dologból.
Alapvetően kétféle ruhát keresünk
1. Használt ruhák: ismerősöktől kapott darabok, vagy Marketplace-en talált kincsek, amik, ha lehet, természetes anyagból vannak. Ez főleg pamutot jelen nálunk.
A használt ruha a lehető legkörnyezettudatosabb megoldás. Ha pedig ingyen kapod a barátaidtól, ami nekik már nem kell, akkor ugye szuper pénztárcakímélő dolog is.
2. Új ruhák: OEKO-TEX Standard 100 (ha hazai gyártású) és GOTS minősítéssel rendelkező természetes anyagú darabokat keresünk. Ez is leginkább pamut, lehetőség szerint biopamut kategória. De lehet pl. lenvászon vagy gyapjú is, vagy más természetes anyag, mely ilyen minősítésekkel rendelkezik.
3. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy elkerüljük a fast fashion boltokat. Még akkor is, ha esetleg vannak náluk fent említett tanúsítvánnyal rendelkező ruhák. Inkább kiskereskedőket választunk, akik igazán szívükön viselik a gyerekek öltöztetését és a környezettudatos működést is.
Ismerősöktől kapott ruhák – hol a határ?
Először azt éreztem, lehet, hogy túl válogatós vagyok, mert csak nagyon kis részét fogadtam el a felajánlott ruháknak. Majd egy idő után láttam, hogy mégis nagyon sok gyűlt össze, mert már alig tudtam hova rakni őket. Persze ekkor még tényleg fogalmam nem volt, mennyi ruhára lesz szükségünk…
Nagyon jó az, hogy az emberek kézről kézre adják a babaruhákat, de azért van árnyoldala is a dolognak. Amikor olyanokat is kaptam már a gyerek születése előtt, amik két évesre voltak jók, teljesen bestresszeltem. Még életemben nem volt gyerekem. Fogalmam sem volt arról sem, hogy a első héten hogy kéne felöltöztetni, csak elméleti elképzeléseim voltak. Honnan tudhattam volna akkor azt, hogy mit akarok majd ráadni két éves korában?
Ezért úgy döntöttem, hogy hacsak valami nagyon meg nem tetszik, az ilyen nagy ruhákat nem fogom elfogadni. Majd kelleni fognak, tudtam már akkor is. De van az úgy, hogy nem tudunk egyszerre mindennel megbirkózni. És nem is kell.
Nekem ez már túl nagy falat volt mentálisan. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nemcsak fizikai, de mentális „szemetet” is termeltem volna vele, ha elfogadom. És persze a következő két-három-négy évben pakolgathattam volna a millió ruhát. Ami egyébként meg is történt. De nagyjából azért menedzselhető volt a mennyiség.
Ma is vannak elrakva ruhák, amik már nem jók, de még nem tudtuk továbbadni őket és amik még nem jók, de majd kelleni fognak…
A lényeg, hogy olyan mennyiséget vásárolj, válassz, fogadj el, amivel komfortosnak érzed magad, és aminek van elég helyed otthon.
Most, hogy mind a saját, mind pedig gyermekünk ruhatárát elrendeztünk “közösen” az eddigi cikkekben, jöhet a következő nagy témakör: hogyan tudunk a már meglévő ruháinkkal környezettudatosan együtt élni? A következő néhány cikkből kiderül.
Photo by Anastasia Shuraeva from Pexels
