Mondja már meg nekem valaki, miért van az, hogy ha iskolába kell menni, akkor 7 órakor alig lehet téged kivakarni az ágyból, bezzeg ha hétvége van – és végre én is alhatnék egy kicsit tovább – akkor tuti legkésőbb 6-kor kukorékolsz! Ettől meg lehet őrülni! Ez valami belső radar vagy mi a fene? Értem én, hogy korán kelni azért, hogy iskolába menjünk nem nagy motiváció, na de korán kelni azért, mert hétvége van, az igen?
Ez is csak egy 9 éves, csavaros agyú gyerek világában létezhet így. Cuki vagy, mert látom, hogy próbálsz kiosonni, hogy ne kelts fel senkit, de persze, hogy ilyenkor mész neki a szekrénynek, ejted le a papucsod, és mellesleg fogalmad sincs róla, hogy én már azóta tudom, ébren vagy, mióta felületesebben kezdted venni a levegőt. 🙂
Mindig kalandos, amikor Balatonon vagyunk, mert mind a négyen egy szobában alszunk, és úgy általában minden szobában alszik 1-2 ember. Az emeletes ágy is izgalmas, kivéve, ha aki feletted alszik, már hajnalban fent van, és az orrod mellett mászik lefelé a nyekergő létrán, miközben te nagyon szívesen aludnál akár kilencig, hiszen egyrészt vasárnap van, másrészt Te már 12 éves vagy, és nem különösebben lelkesít a 9 éves fiúk világa.
10 perc és mindenki fent van, hiszen ha már úgyis lefelé mész a lépcsőn, akkor csak bekukkantasz a Dédi szobájába, hátha ő is ébren van már, és buzgón fejti a rejtvényújságot. Szegény Mama meg amúgy is a nappaliban alszik – hiszen Te aludtál az ő szobájában -, szóval neki esélye sincs a lustálkodásra. Amint lent vagy, leülsz a Legós doboz mellé, megszemléled a mai kínálatot, és már el is merülsz a saját kis világodban. Észre sem veszed, hogy lassan emberek gyűlnek köréd, kávék készülnek, pirítósok sülnek, te csak építesz tovább. Amikor pár perccel később levánszorgok melléd a nappaliba, Te már lelkesen meséled, miket építettél. Lenyűgöző!
És tudod mit, mégsem bánom a korai kelést, mert legalább mind együtt vagyunk, és kicsit tovább élvezhetem a többiek társaságát is. Holnap úgyis jön a hétfő…
Fotó: Andi
