Anne Sexton
“Nem számít, hogy ki volt az apám; az a fontos, hogy én kire emlékszem.”
Én is, mint korosztályom nagy része, apasebbel élek: nem emlékszem apámra, nem is ismertem egészen serdülő koromig. Nem is akartam apukát – igaz, elképzelni sem tudtam, milyen az.
Emlékszem viszont nagyapámra, aki homokozót épített és napraforgót hozott nekem. Akivel naphosszat frizbiztünk, bicikliztünk, kutyát sétáltattunk, és labdáztunk az udvaron. Aki a legkedvesebb törzsvendég volt a homokfagyizómban. Aki igaziból játszott velem.
Emlékszem arra a napra, amikor megismertem a nevelőapámat. Egészen nagy voltam már. Nem volt könnyű dolga; bár mindent megtett, én nem akartam apukát. Mert egy apa az …… Az már család! Én pedig nagyon szerettem az enyémet, és nem akartam újat.
Az én gyerekeim szerencsések. A férjem remek mintát kapott, és tovább is tudja vinni. Ő fürdeti a fiúkat, dobálja őket és pörög velük. Legózik és síneket épít. Igaziból játszik velük.
Én úgy látom, nincs is ezzel egyedül: a férfiak többsége szeretne visszakerülni a családba. Egyre fontosabb számukra, hogy jó apákká váljanak, pedig többségüknek – akik hozzám hasonlóan nélkülözték az apjukat – igazi minta hiányában ez rendkívül nehéz feladat.
Mi pedig hálásak vagyunk ezért, és szurkolunk Nektek, fiúk! Sőt, hátrébb is lépünk egyet. Tudjuk, hogy Ti is mindenre képesek vagytok: pelenkázni, öltöztetni, gyereket nevelni. De legfőképp arra, hogy olyan apák legyetek, akikre jó emlékezni!
Photo by Gabriel Pompeo from Pexels
