Hogy kerül egy lapra az agykontroll, a kézműves krétatábla, a pálinka, egy kuglóf és négy gyerek?
Baglyas Gyurival nagyon jó beszélgetni, bármilyen témáról napokig tudnám hallgatni. Érintettük a fentieket is, de alapvetően arra voltam kíváncsi, hogy honnan van benne ez az eredendő lelkesedés és hit, ez a jókedv és erő. Februárban a férfiak körül forgolódunk, és úgy éreztem, hogy egy ilyen sokoldalú embert a maga valóságában, apaságában szeretnék bemutatni. Mert a valóban nagy dolgok a hétköznapokban történnek.
A karantén alatt kezdett új vállalkozásba, menő, kisebb nagyobb krétatáblákat készít. (Nekünk is van, imádják a lányok.)
Honnan jött a palatáblák ötlete?
„Nálunk mindenki mindenben kreatív, a zene, a műhely, a faragás, az alkotó tevékenység az életünk szerves része. Formálni a világot a vezérfonalunk. Van egy műhelyem, szeretek barkácsolni, a srácoknak is jó elfoglaltság. Valami boldogságot akartam csinálni a gyerekeknek. Legyen egy vállalkozásom is, ha már úgyis megszűnik a cég, ami foglalkoztatott. Van egy csomó tervem, amiken a háttérben dolgozom. Ez a tábla gyártás az egyik. Csak azt vagyok hajlandó csinálni, amiről azt gondolom, hogy jó ennek a világnak.”
Egy évvel ezelőtt még csak az előszele ért ide a járványnak. Mivel foglalkoztál akkor?
„Szinte pont ilyenkor volt a legutolsó nagy tanfolyamom, amire több mint kétszáz ember jött el, döbbenetes élmény volt. Két hétvégés agykontroll tanfolyam volt, rekord bevétellel. Amit teljesen felemésztett a karanténban töltött év. Ez a munka teljesen leállt… Egyébként pont mielőtt beütött ez a dolog, elgondolkodtam azon, hogy nagyon kellene pár hónap pihi. Átgondolni, hogy 40 felé közeledve mit akarok igazából. És tessék.”
Ezt a radikális változást tudatos, négygyerekes családapaként mennyire volt nehéz megélni?
„Nagyon sokat kellett dolgozni azon, hogy az anyagiakkal kapcsolatos aggodalmakon felül tudjak kerekedni. Mostanra úgy érzem, hogy ez sikerült.
Abszolút volt bennem félsz meg aggodalom az elején, de volt megtakarításunk, és előre tervezünk minden évben, hiszen nem lehet hat ember életét a véletlenre bízni.
Készítettem egy csomó féle stratégiát, éves pénzügyi kivonatot és még háztartási füzetünk is van.
Ami mindenképpen pozitív, hogy elkezdtünk egy gazdaságos üzemmódban működni, ami azzal járt együtt, hogy sok mindenben ökológiailag tudatosabbak lettünk, emiatt sokkal olcsóbb lett minden. Vidékről jövök, vidéken élünk, van kertünk, lecsöpög az a 20 liter pálinka is; egyszóval életképesek vagyunk.” (nevet)
Milyen volt a karantén négy gyerekkel?
„Amikor az egész elkezdődött,az első napon leültünk hatan megbeszélni, hogy ki mit szeretne kihozni ebből az időszakból.
Az elmúlt évben az én munkáim teljesen leálltak, így átálltam a táblás vállalkozásra, és ezzel együtt átalakultak a családi szerepek is. Erre elég gyorsan tudtunk reagálni és megtalálni az új ritmust és az új lehetőségeket, és mindent átforgatni úgy, hogy mi jól legyünk családilag.
Átvettem a konyhai feladatok egy részét, alapítottunk egy itthoni tulipán tagóvodát. Minden délelőtt 5 perc körjáték a kislányokkal, közös főzés… – nagyon élveztem és ők is, hiszen minden gyermek arra vágyik, hogy figyeljenek rá a szülei. Ezt napi szinten meg kell adni nekik.”
Mondasz erre példát?
„A családi ritmusunkat nagyon fontosnak tartom. Minden egyes hétköznap fél 8-kor fektetés, előtte másfél-két óra lenyugvó szakasz van. Ilyenkor a telefont lenémítjuk, játsszunk, zenélünk, van mód megbeszélni a dolgokat, a gyerekek ilyenkor megnyílnak.” – Na, ezt felírom magamnak, gondolom, mert egyszerűnek és teljesen logikusnak hangzik, mint a jó módszerek általában. Az az érdekes, ahogy mesél a gyerekeiről és a velük való kapcsolatáról, egyszerre érződik az odafigyelés, a tudatosság és a határozottság is. Az ilyen emberekről szoktuk az gondolni, hogy hát biztos tálcán hordozta az élet, pedig…
Van erre mintád, hogyan kell apaként a gyerekekkel bánni?
„Hát ezt tanulni kell. Nekem nagyon régen része az életemnek – az, amit ma divatos szóval úgy hívnak, mindfulness. Dolgozom egy Coaching and Love Academy nevű intézménynek coach-képzésben oktatóként, és sokat tanulok ezekből a dolgokból.”
Mesél a gyerek- és fiatal felnőttkoráról, és még akkor is, amikor igen nehéz események kerülnek szóba, pozitív marad. Nem, nem szőnyeg alá söprősen pozitív, hanem úgy, mint aki már tud ezekről beszélni, átdolgozta, látja, és erővé formálja. Szívemet melengeti ez a beszélgetés… „Bárhogy is volt, bármi történt, mindig érezhettem, hogy szeretnek”- mondja, és ugyanezt érzem akkor, amikor a családjáról, a feleségéről és a gyerekeiről beszél.
A feleségével már 19 éve vannak együtt, és volt idő, amikor közös underground vállalkozásuk is volt, még egyetemista korukban. Ahogy rákérdezek a feleségére, felcsillan a szeme.
Milyen volt az eleje?
(nevet)… „Rázós. Lángoló. Ez a tűz és a dinamika még most is van.”
Szoktatok veszekedni?
„Vannak nézeteltéréseink, igyekszünk megértőek lenni egymással és levetkőzni fölös játszmáinkat. A hullámok csillapodtak, már sokkal jobban ki tudjuk egészíteni és segíteni egymást, átalakultunk egymást nagyon szerető és tisztelő emberekké, akik karmikusan kísérik egymást az úton. Sokat teszünk azért, hogy ha zűr van, azt meg tudjuk oldani.”
Van valami bevált tippetek erre?
„Mielőtt megházasodtam volna, megkérdeztem az egyik vidéki parasztbácsi felmenőmet, hogy van ez, hogy 50 évet lehúztak együtt boldog házasságban. ’Figyelj, Gyurikám, mindent ér, ér veszekedni, haragudni is, de annyit fogadjál meg, hogy esténként megbékélve feküdjetek le.’ Minden napot így kell zárni. Megfogadtam ezt a bölcs tanácsot, és hát igaza lett az öregnek.”
Milyenek vagytok együtt?
„Ő Bika, én Oroszlán, a föld meg a tűz találkozása, a nap színei, a türkiz mélysége és sugárzása. Szivárvány, nagy áldás vesz bennünket körbe. A feleségem egy nagycsaládból jövő ember, aki mindig is a közösségek motorja volt, hihetetlen eredendő lelkesedése van. Nekem azért szükségem van rá, hogy esténként egy órát magamban legyek.”
Tudsz magadban lenni négy gyerek mellett?
„Tudok. Sokat meditálok, lassan húsz éve minden nap. Amikor festem a táblákat, az is egyfajta meditáció. Arra figyelek, hogy milyen szépen mennek a vonalak, milyen boldogok lesznek az emberek, akik majd használják ezeket. Esténként kb. 1 órát szoktam olvasni is, lenyugszom, hazaérek önmagamhoz.”
Tudtok egymással kettesben időt tölteni? Van rá módotok?
„Hogyne, azt hiszem ez nem azon múlik, hogy van-e módunk rá, hanem hogy akarunk-e egymásra időt szánni. Miután lefektetjük a gyerekeket leülünk és megbeszéljük a napi dolgokat és azt is, kiben mi munkál, hogy érzi magát.”
Innen nézve, minden túl szép, amiket mondasz…
„Ezt megkaptuk egyébként másoktól is… A karantén alatti online zoomos találkozókon ugyanis, arról beszéltünk, hogy de jó, végre volt időnk családi programokra, mindjárt kész a terasz, bográcsozni is fogunk… A feleségem mondta egy idő után, hogy nem mindenkinél ez az általános hangulat. Rá kellett jönnünk, hogy sokakat zavar a mi boldogságunk.”
Négy gyereketekből a két nagyobb a fiú. Szoktatok fiús programokat szervezni?
„Igen, múltkor például fogtam a srácokat, és elmentünk egy profi doboshoz egy stúdióba. Azt szerettem volna, hogy együtt legyenek a fiúk a családban, és ez a férfi energia meg tudjon nyilvánulni. Kértünk egy kis segítséget, vezetést. Kellett hozzá idő, mire összehangolódtunk, de a végén, akik csak hallották, hát rázta őket a hideg attól, ami kisugárzott a hangszigetelt stúdióból.”
Mik azok a férfiértékek, amiket szeretnél átadni a fiaidnak?
„A család feltétel nélküli szeretete, alázat az élet felé és embertársaik felé. Ha valaha lesz párjuk, akkor tiszteljék annak emberi értékeit. Tiszta figyelem saját magukra, a környezetükre, a természetre és a Föld bolygóra. Törekvés a békés együttélésre. Törekvés arra, hogy minden szinten igyekezzenek együttműködni és megoldásokat találni. Tudjanak hallgatni a lelkiismeretükre és szívükre.”
Mi a jövő?
„Biogazdálkodni szeretnék, minden vágyam, hogy a természetben éljek. Úgy érzem, hogy férfiként, emberként a természet közelében tudok kiteljesedni. Az őserőt, amit megadtak, azt ott tudom kamatoztatni. Abban hiszek, hogy fontos, hogy a Föld bolygóval jól bánjunk, gyógyítsuk, és pályára állítsuk a mai gyerek generációt, hogy ők is ilyen szemlélettel éljenek.
Én láttam a nagyapámat, ahogy reggelente felkel hajnalban, beleszagol a levegőbe, végigsétál a gyümölcsösön és jelen van az életben.
Nem tudom, hogy mivel kellene nyomot hagyni a világban, de ilyesmivel akarnék. Ez a nagy vágyam.”
Nagyon hálás vagyok ezért az inspiráló beszélgetésért. Azt gondolom, hogy kell a sok pozitív példa, ahhoz, hogy elhihessük, hogy lehet szépen, békében, tudatosan élni. És ha mindez még nem lenne elég, hozzátenném, hogy a következők is elhangzottak: „Bocsáss meg, csipog a sütő.” „Mi készült?” „Diós kuglóf, klasszik patronos tejszínhabbal. A gyerekeknek megmutatom, készen lesznek.” Kár, hogy online interjúztunk.
