A gyermekágyról a mai napig elég keveset tudunk, és kevés figyelem van rajta, pedig aki már túl van néhányon, és maradtak emlékei, az biztosan tud mesélni arról, hogy miért is olyan megpróbáló ez az időszak. A gyermekágyas dúlák ennek a nagyjából 40 napnak a kiváló segítői lehetnek, ha tudunk és merünk segítséget kérni és elfogadni. Gulyás Gyöngyvért, gyermekágyas dúlát kérdeztem a témával kapcsolatban.
…
Hogy kerültél erre a pályára? Hogyan lett belőled gyermekágyas dúla?
A gyerekeim születése után döntöttem úgy, hogy pályát szeretnék változtatni. Korábban közgazdászként, a multik világában dolgoztam. Érdekes tapasztalat volt, hogy míg sokan egyfajta beszűkülésről számolnak be az otthon töltött időszak során, hogy szinte már csak a mondókákat tudják, nekem másképp alakult, épp, hogy felerősödött bennem a tanulási vágy és egyre nyitottabb lettem különféle irányokba. Podcast-eket hallgattam, blogokat olvastam, tréningeken, workshopokon vettem részt, önismerettel is elkezdtem foglalkozni. (Azóta tanultam arról, hogy az ún. baby brain jellemzője többek között a megnövekedett neuroplaszticitás, azaz, hogy a várandósság és szülés hatására sokkal fogékonyabbá válunk új képességek elsajátítására, miközben egyfajta áramvonalasítás is zajlik az agyban. Hú, ez is egy nagyon izgalmas téma! :))
Szóval évekig keresgéltem, mi is lesz az én utam, aztán 2,5 fél évvel ezelőtt meghallgattam egy ausztrál postpartum dúlával készült podcast-et. Emlékszem, pont megérkeztem az úticélomhoz, amikor vége lett, ültem még az autóban egy darabig, és azt éreztem, hogy végre megvan, ez lehet az, amit kerestem, ebben összeér minden, ami megdobogtatja a szívemet. Ráadásul slow szemléletű volt az interjúalany is, ettől csak még szimpatikusabb lett az egész, hiszen abban az időben nagyon foglalkoztatott a lassulás, egyszerűsítés és a minimalizmus témája. Pár hónappal később be is iratkoztam egy ausztrál székhelyű, online postpartum dúla tanfolyamra.
Aztán itthon is jelentkeztem egy képzésre, Békés Emőke dúlatréningjére, majd az azt követő műhelymunkákra. Most ér hamarosan véget az a 1,5 éves folyamat, aminek a praktikus tudáson felül mély szemléletformálást és egy bizalmas női közösséget is köszönhetek. Időközben ayurvédikus masszázst is tanultam Horváth-Kovács Diánál. Ebben a kultúrkörben erősen élnek a postpartum hagyományok a mai napig, amelynek fontos eleme az új anyák rendszeres meleg olajos masszázsa.
A Covid-hullámain indultam útnak, az 1. hullámban indítottam az oldalt, a 3. hullámban pedig magát a vállalkozást is. Nem volt ideális a helyzet, a gyerekek itthon voltak, és ugye olyan szolgáltatásokat nyújtok, ami egy igen érzékeny időszakban testi kontaktusra épül, de pont ebben az időszakban még nagyobb szüksége van az anyáknak a lelki támogatásra.
Mit csinál pontosan a postpartum dúla? Hogy kell elképzelni, mi történik, amikor meglátogatsz egy frissen szült édesanyát?
Jellemzően a szülést követő 6-8 hétben, heti 1 alkalommal szoktam menni a családokhoz. Minden látogatás más és más, attól függ, épp miben van az édesanya, mire van szüksége és persze attól is, hogy a baba milyen hangulatban van. Mindig készülök egy kis szeretetcsomaggal, amiben tápláló finomságok, olajok, az adott helyzethez illeszkedő gyógynövényes, fűszeres teák, esetleg kézzel készített kozmetikumok vannak. Mindig beszélgetéssel indítunk (vagy azzal, hogy az anya kezembe nyomja a babát, hogy végre le tudjon zuhanyozni :), az anya mesél az örömeiről és a nehézségeiről. Van, amiben esetleg tudok praktikus tanácsot adni, de ennél sokkal fontosabb, hogy megteremtődik az idő és a tér arra, hogy biztonságos közegben sírhasson, nevethessen, bármit kimondhasson és ezáltal közelebb kerüljön a saját megoldásához. Szoktam vinni gőzsámlit intimszaunázáshoz, olajat masszázshoz, szóval a lélek kényeztetése mellett a testről való gondoskodás és ezáltal a regenerációhoz való hozzájárulás is fontos szerepet kap. Van anya, aki ilyenkor megszervezi, hogy legyen még valaki otthon, aki szükség esetén ringatja a babát, hogy ez valóban csak az ő ideje lehessen, de a legtöbb dolgot meg tudjuk úgy is oldani, hogy a baba karban van, szopizik. Ha olyan helyzet van, hogy az anya belealszik a masszázsba vagy elmegy pelenkázni, akkor pedig gyorsan meglátom, hol tudom magam hasznossá tenni, egy kis mosogatással vagy teregetéssel megkönnyíteni a nap további részét.
Az oldalamon megírtam az egyik konkrét látogatás történetét, hogy könnyebb legyen elképzelni.
„Olyan, mintha minden alkalommal Karácsony lenne!”
Miért olyan fontos a gyermekágy?
Hadd idézzem egyik példaképemet, Gáborjáni Réka dúlát:
“A posztpartum időszak egy kontinuitás, “híd” az egészség és a hosszútávú jóllét felé – VAGY (rossz esetben) a betegségek és gyengeségek irányába, olyannyira, hogy az ekkori regenerálódás, vagy annak hiánya egész (!) életre szóló!”
Tisztában voltak ezzel a világ minden pontján nem sokkal ezelőttig, a mai modern társadalmakból viszont kiveszett ez a tudás, helyét átvette az a cél, hogy minél gyorsabban visszarázódjunk a feladatokba, a rohanó életbe és a “majd én mindent megoldok egyedül” attitűd.
A szülést követő első hetekben az anyák egy nagyon nyitott állapotban vannak mind testileg, mind lelkileg, emiatt nagyon fontos lenne védeni ezt az időszakot. amíg be nem “zárulnak”. Ez fizikailag azt jelenti, hogy a testben hatalmas változások zajlanak, sebgyógyulás, a méh visszarendeződése, hormonális változások, a tejtermelés beindulása és beállítódása a megfelelő szintre. Mindezek rengeteg energiát vonnak el az anyától. Ha türelemmel vannak, pihennek, megfelelően táplálkoznak, akkor ezek a folyamatok gyönyörűen lezajlanak a 6 hét alatt. Lelki értelemben a nyitott állapot pedig azt jelenti, hogy a várandósság és a szülés során felépült módosult tudatállapot még ilyenkor is bőven tart, azaz lelkileg is nagyon sebezhető az anya, képes mindent a lehető legrosszabb értelmezési tartományban meghallani; amit ilyenkor mondanak neki, az nagyon mélyre megy a tudatában (pozitív és negatív értelemben is). Nagyon nem mindegy, kivel veszi körül magát ebben az időszakban, milyen megerősítéseket kap.
A baba-mama kapcsolat szempontjából is meghatározó ez az időszak, ha van elegendő idő megismerni egymást, minél többet szoros kontaktusban együtt lenni, anélkül, hogy különböző feladatok tornyosulnának az anya szeme előtt és a külvilág ezer csápja vonná el a figyelmét, akkor valóban egymásra tudnak hangolódni. Mindketten rengeteg változáson mennek át a 6 hét alatt, ami a 2. héten még megoldhatatlan problémának tűnik, a végére legtöbbször szépen elsimul.
Egy jól megélt gyermekágy után nem lestrapálva, hanem erőt gyűjtve lép vissza az új anyuka a hétköznapokba.
A fentiek pedig csak úgy valósulhatnak meg, ha van egy háló az új család körül, akik gondoskodnak róluk, egy időre átveszik a feladatokat. Nagyon szeretem ezt a mondást: “törődj az anyával, hogy törődhessen a babával!”.
Hogyan készülsz a kismamákkal erre az időszakra?
Fontosnak tartom a fentiek tudatosítását az anyákban, hiszen kell egy alapos meggyőződés arról, hogy mennyire fontos a lassítás a gyermekágy során ahhoz, hogy ne gondolkozzanak azon, megérdemlik-e ezt ők, hanem elkezdjék megszervezni a hálójukat, hogy képesek legyenek segítséget kérni. Végigbeszéljük, kire miben számíthat, kivel milyen szituációkat érdemes kerülni a lelki béke érdekében. Eddig még mindig többedik gyermeküket váró édesanyák kerestek meg, velük természetesen szóba kerülnek az előző gyermekágyas élmények. Nem szokott kimaradni a testvérkérdés, a nagymamák szerepe, az apák megélése sem, ezenkívül pedig még rengeteg olyan perinatális és postpartum időszakot érintő téma van, amit jó átgondolni, átbeszélni. Készülünk praktikus szinten is, átbeszéljük, milyen élelmiszerekkel, teákkal érdemes feltölteni a kamrát, mit érdemes bevinni a kórházba, hogy már ott meg legyen támogatva a regenerálódás. S bár nekem a postpartum időszak van a fókuszban, természetesen a felkészülés során mindig szerepet kapnak a várandóssággal kapcsolatos aktuális érzések, kérdések, maga a szülés témája is.
Miért jobb egy szakember mint egy rokon?
Nem azt mondanám, hogy jobb, inkább más. Ami előnye, hogy egy külső segítő könnyebben tud ítélkezésmentesen fordulni az anya felé, nem terhelik a helyzetet a kapcsolat múlbéli árnyalatai, vagy hogy bekapcsol mondjuk a nagymama saját élménye. Ráadásul a gyermekágy sajátosságait ma nem ismerik széles körben, így nem biztos, hogy megvan a kellő érzékenység, amivel a család felé ilyenkor fordulni kéne, sem a tudás, hogy mi az, ami a legjobban támogatja egy frissen szült nő felépülését. Egy gyermekágyas dúlának nincsenek elvárásai az anyával szemben, nem vár semmilyen visszaigazolást, nem osztogat kéretlen tanácsokat, nem akar semmit ráerőltetni, hanem kizárólag érte van ott.
Nem kizárt természetesen, hogy ez családon belül is működni tudjon, nyilván az lenne a legjobb. Az egyik tanárom álma, hogy idővel “kidolgozzuk magunkat a saját munkánkból”, azaz ismét széles körben ismertté váljon a tudás a gyermekágyról és többé ne legyen ránk szükség, mert a család és barátok maguktól ellátják ezeket a feladatokat. De sajnos még nem tartunk itt. Ma az a realitás, nagyon sokszor nincs elég vagy megfelelő segítség a kismama környezetében, mert nem olyan a viszony, vagy nem elérhető a tágabb család, vagy a generációs nevelési különbségek jelentenek komoly konfliktusforrást.
Én úgy látom, hogy több akadálya is van egyelőre annak, hogy az anyukák tömegesen vegyék igénybe ezt a szolgáltatást. Egyrészt nem tudunk róla, hogy vagytok. Másrészt nem szeretünk segítséget kérni, harmadrészt sajnáljuk rá a pénzt. Ezekkel az akadályokkal mit lehet tenni? Mondjuk kezdjük a pénzzel.
Valóban, sok anyukában merül fel az a kérdés, hogy “Még erre is költsek pénzt?” Hiszen már annyi kiadásunk volt így is a szülés körül. Holott, ha jobban megnézzük, hogy mi mindent vásárolunk össze feleslegesen ilyenkor és ha értjük, hogy milyen meghatározó időszak a gyermekágy, akkor lehet, hogy kissé át lehetne rendezni a prioritásokat. Ráadásul mennyi felesleges ajándékot kapnak az anyukák! Ehelyett lehetne segítséget is ajándékozni. Erre már léteznek ajándékutalványok is és biztos, hogy hasznosabb és egyben szívhez szólóbb is, mint egy cuki kis body.
Ez menő, sokkal jobb, mint mondjuk egy nyolcadik csörgő. És mi a helyzet azzal, hogy nem szeretünk segítséget kérni. Szerinted miért van ez?
Alapvetően megvan bennünk ez a “majd én megoldom” hozzáállás, és az, hogy, segítséget kérni ciki, mert azt mutatja, hogy gyengék vagyunk. Pedig épp a tudatosságot jelzi, ha ebben az érzékeny időszakban plusz erőforrásokat vonunk be a rendszerünkbe. Ráadásul az emberek szeretik hasznosnak érezni magukat, ez pont jó egy időszak, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolódásainkat, ne csak a nukleáris családokban gondolkodjunk. Fontos, hogy amikor kérünk, jól meg tudjuk fogalmazni, pontosan miben várunk segítséget.
Abban is látom a megoldást, hogy egy generáción belül is nyissunk egymás felé. Talán nagyobb empátiával tudunk lenni egymás iránt, ha nemrég voltunk mi is hasonló helyzetben. De a lényeg, hogy fel kell építeni a saját falunkat! [mert ugye egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell – a szerk.]
A gyermekágyas dúlák ebben a folyamatban is tudnak segíteni, mert egyrészt, ha már tőlünk elfogadja az anyuka a segítséget, talán másoktól is könnyebben kéri majd. Másrészt pl. egy dúla megszervezheti az anyuka által megadott ismerősök körében a komatálrendszert, így csak áttételesen kell kérni, ami egy fokkal egyszerűbb.
Szoktam tanácsolni az anyukáknak, hogy kezdjenek el ők segítséget felajánlani. Ez egy jó első lépés, amiben megtapasztalják, hogy igazából milyen jó érzés adni, hogy az emberek szeretnek segíteni. Ezáltal máris elkezd épülni valami.
Vannak jó és biztató példák is, ahol szépen kialakulnak ezek a támogatói közösségek, akár egy budapesti lakótelepen is, nagyon jó példa erre az Anyahajó Anyaközpont.
Hogyan lehetne szerinted azt elérni, hogy az emberek tudjanak arról, hogy léteznek gyermekágyas dúlák?
Jelenleg a gyermekágyról igen kevés az elterjedt tudás, mindenki ezerrel készül a szülésre, de kevesen látnak azon túl. A felkészítőkön is nagyobb hangsúlyt kéne fektetni az erről való edukálásra, hiszen a gyermekágy nemcsak “egy kis színes” a szülés után, hanem annak szerves folytatása, meghatározó az anya és a baba számára is.
Jelenleg az van, hogy az anyukák többnyire egymásnak ajánlanak bennünket. Ez egy lassú folyamat, de ebben látom a “megoldást”, a történetmesélés, a jó példák kihangosítása segíti terjedni a jó gyakorlatot. A legnagyobb öröm pedig az számomra, amikor azok az édesanyák, akik mellett ott álltam a gyermekágy során, később maguk is elkezdenek hasonló módon, pl. ugyanazokkal az ételekkel gondoskodni a saját barátnőikről.
Fess, kérlek, egy ideális képet a gyermekágyról! Hogy nézne ki egy jól megtámogatott postpartum időszak?
Ideális esetben az első 42 napban a baba és az anya körülötti oxitocinbuborék tudatosan védve van.
Nincsen nyomás, hogy minél hamarabb vissza kell térni a normál kerékvágásba, fizikai és lelki értelemben is meleggel vannak körülvéve, nincs más dolguk, mint a megerősödés és az egymás közti kapcsolat megalapozása. Hogy ezt a szűk vagy tágabb család, barátok, rokonok, szomszédok, kollégák, helyi közösségek, fizetett segítség milyen kombinációja tudja biztosítani az anya számára, az egyedi. A lényeg, hogy úgy segítsenek, ahogy az neki jó.
Azt a hozzáállást, hogy az anya szükségletei se legyenek háttérbe nyomva és hogy ne egyszemélyes showként tekintsen a gyermeknevelésre, fontosnak tartom olyan szempontból is, hogy ez segíthet elkerülni azt, hogy később, a gyerekek 1-2 éves korára ne merüljenek le teljesen és kerüljenek egy kiégés közeli állapotba, ahogy az ma sajnos olyan jellemző. Mi neveljük a következő generációt, a testi, lelki és mentális egészségünkre való odafigyelés kulcsfontosságú, már a kezdetektől.
Nagyon örülök, hogy beszélgettünk és ezeket az igen fontos gondolatokat megoszthatjuk az olvasóinkkal. Kívánok rengeteg „kismama-ügyfelet”, és azt, hogy hamarosan minden anyuka tudjon róla, hogy létezik gyermekágyas dúla, aki kiváló segítség lehet a szülés utáni időszakban.
Fotók: Schwarczenberger Ludván Gyöngyi, SchFoto http://www.schfoto.com/
