Képek tolulnak tudatombahányásigmerülök el bennüka végtelen nyel el…sötétségnek hittem,mégis; fényt képezek. Fotó: Herbály Judit
Sárgarépa, cékla, tök,Ebből én ma mind sütök.Merek, kenek, aprítok,A babára sandítok. Első falat, pfuj, vidd el!Tizedszerre sincs siker.Enyém kéne? Felejtős!Currys csirke, jó erős. Pillanatnak törtrésze,A gyerek már nyúl érte.Kézzel tömi szájábaFűszeres húst, imádja. Igazad van, kiskölyök,Jobb az ízes, mint a
Normál titkosítással megbeszéltükAmit a fél világ olvas le felKeresztrejtvényei vagyunk egymásnakFelszenteltek minket üres betűkockáknakVárják hívják a hangzótA mindennél tisztábban artikuláltSzédüléstMinden autóba két üléstSzivarozzon a nagyi mindegy márOtt a holnapban egy világ készülMindkettőnk hittételéreÉrdemes várni a majdnem jótVagy a legjobb kell
Egy macska volnék/a szívósabb fajta/kit ha ledobnakmagasról csak talpraérkezik…de hiába létezikkandúrok hadacsak farom fordítom odas lelépek hirtelenmert kedvenc helyema háztető/hol dorombolok, minta szeretőkinek kénye s kedveha úgy tartjaérdes nyelvétnyújtogatja/s tova tűnöka holdraahol nincsmi lelkem feldúljamert nem nézek sejelenbe se múltbacsak
Festem a szívem, legyen tengerkék.Vitorlás ívre feszített emberkék.Olyan kicsi minden, hogy nem látszikA vége. Ki hova ér el, vagy kiköt-eVégre. Kormányozni sem kell.Nem is szabad. Én génuánakFehér virágos ingedet választom.Álmaim fényképeiből szőtt brokát,Utat, fényt, reményt terít, békés halált.Festem a hamisságot,
Végre. Süt a nap.Ragyogva teríti be a tájat és én fürdőzöm benne. Kitárt karokkal úszom a forróságban ami körülölel. Vágytam rá sokáig. Álmodoztam róla. És most végre eggyé válhatunk, miközben homok pereg tagjaim között és csillogó üveggé olvadok.
Papucsok. Zoknik. Kesztyűk. Papírfecnik. Gumilabdarabok. Kanapébotrány. Rágásuniverzum. Szétrág, berágok. Rosszcsontoskodásodás. Közös séta. Futás, együttlihegés. Nyálas puszik. Simi. Hálatelt szemek. Rajongás felsőfokon. Lelkes-őszinte-soha-nem-szűnő öröm. Szőrös szerelem. Imádlakkutya. Lolka Fotók: Márti
Meleg nyárestén hatalmas máglyát rakni, szalonnát sütni.Varázslat. Az égbe szálló vörösen izzó pernyék összekeverednek az égen vibráló csillagokkal. Hangos ciripelés kíséri a tűzben táncotjáró manókat és megelevenednek a mesék.Hirtelen kiáltás veri fel a csendet. – Ég a gatyád! És vége
Photo by Anastasea Suareva on Pexels
Motozás hallatszott a kamra felől. Óvatosan beosontunk és lestük honnan jön a zaj. A zseblámpa fényénél a diók életre keltek és cincogva menekülésbe fogtak. Kis idő múlva csattant a csapda. Szabadlábra helyezésüket a falu végi mezőn terveztük. Mert ugye, mi humánusak vagyunk. Az elengedés pillanatában