51 évesen nézem magam a tükörbe. Lecsupaszitva. Hunyorgok. Félve pislogok ki a szempilláim alól.Zavar a napfény.Olyan éles lesz tőle minden.Látszik az összes évgyűrű rajtam, mint egy öreg, viharban kidőlt fán.Ez vagyok én?Ez vagyok én!Már rég nem néztem tükörbe. Pedig még emlékszem, eleinte szépnek és
Irigykedve nézem a többieket.Úgy vágytam rá, hogy az a színes, csodálatos izé az én fejemen legyen! Jó, hogy én vagyok a legkisebb…És persze csak lány. De akkor is! Nekem van egyedül fekete egyenes szálú hajam, mint annak a fura nevű bácsinak a tévében!
Játszani jó, játsszunk hát,Itt egy lap, de vigyázz, Hiába a legjobb szándék, Tudd, hogy az már nem jó játék… Ahol a szerepek adottakAhol már leosztottak Ahol nem mondhatsz nemet Ahol nincs tisztelet Ahol nem érzed biztonságban magad Ahol a félelem magával ragad
Már érezni lehetett, hogy valami vibrál a levegőben. A fények furcsán, törten érkeztek le hozzánk. Ionos illatok szálltak felénk és mi kacagva egymás égnek álló haján a habokba vetettük magunkat. Majd hirtelen megváltozott minden.Sötétség borította be a vizet, mintha egy
Nagypapa kacag.Nem hahotázik, kacag. Gurgulázva vihog.Először nem tudtuk honnan jön. Nagymama pengeélessé vált tekintettel kereste az udvaron a hang forrását. Egyébként csönd volt. Igazi remegő nyári csönd. És más semmi, csak a kacagás.Valahonnan mélyről. Mintha a föld kacagna.Az udvar homokos
Anyám korán járt a piacra. Nem volt messze. Olyan szép neve volt. Fényutca! Ahhoz képest sötét és mocskos volt. Anyám korán járt a piacra,mert akkor még volt ott minden. Tej, tojás és csirke.Aznap későn ért oda. Vasárnapra rántott csirkét ígért
Bárcsak lenne olyan hangom, amely elég szépen szól hozzád. Olyan halkan, olyan fénnyel, hogy minden szó egy új világ. A bennem élő vadvirágot öntözted, mintha rózsa volna, mióta nem teszed, sír minden este, fázik, csak arra vár, hogy átöleld két finom
Csend! Csend!!Csend legyen!!!Apa dolgozik!!!!Érdekes, nem úgy néz ki…Az ajtó résen át lesem.A nagypapa nem így csinálja!Apa felhős homlokkal, hátratett kézzel fel-alá sétál, majd egy hirtelen fordulattal leül az íróasztal nyikorgó székéhez, és vad tekintettel írni kezd.Nekem persze sose engedik.A múltkor
