Már a nem fogadott hívásába is bele vagyok zúgva Le nem írt betűibe Kirúgott takarójába A sima lepedőbe Elég ha elképzelem ahogy forgolódik este A fehér bögréjébe amiből nem hiányzik kávé Kesztyűjébe kalapjába minden itt a másé Hajszálai és potyogó
Jaj, szia, annyi minden van.Elsőként szerintem nyitva hagytam a vízcsapot.Na meg megint szerelmes vagyok.Határozottan reménytelen persze.Álomember. Néha elkap, de csak percre.Bújócskázik, láthatatlan. Remember.A piacon megint marha nagy sor van.Hol ismertem meg? Ne is mondd. Titok.Hogy jól hangozzon, lebukó szalakótátFigyeltem egy
Mi az anyákkal vagyunkMi az anyákkal vagyunk, azokkal, akik már régóta egy hatalmi játszma elszenvedőiakiknek most már biztos, hogy elveszik a maradék jogait is akik eltűnnek a fekete leplek alatt végleg akikre most már rázárulnak a földi pokol kapuiakiknek a
Képek tolulnak tudatombahányásigmerülök el bennüka végtelen nyel el…sötétségnek hittem,mégis; fényt képezek. Fotó: Herbály Judit
Sárgarépa, cékla, tök,Ebből én ma mind sütök.Merek, kenek, aprítok,A babára sandítok. Első falat, pfuj, vidd el!Tizedszerre sincs siker.Enyém kéne? Felejtős!Currys csirke, jó erős. Pillanatnak törtrésze,A gyerek már nyúl érte.Kézzel tömi szájábaFűszeres húst, imádja. Igazad van, kiskölyök,Jobb az ízes, mint a
Normál titkosítással megbeszéltükAmit a fél világ olvas le felKeresztrejtvényei vagyunk egymásnakFelszenteltek minket üres betűkockáknakVárják hívják a hangzótA mindennél tisztábban artikuláltSzédüléstMinden autóba két üléstSzivarozzon a nagyi mindegy márOtt a holnapban egy világ készülMindkettőnk hittételéreÉrdemes várni a majdnem jótVagy a legjobb kell
Egy macska volnék/a szívósabb fajta/kit ha ledobnakmagasról csak talpraérkezik…de hiába létezikkandúrok hadacsak farom fordítom odas lelépek hirtelenmert kedvenc helyema háztető/hol dorombolok, minta szeretőkinek kénye s kedveha úgy tartjaérdes nyelvétnyújtogatja/s tova tűnöka holdraahol nincsmi lelkem feldúljamert nem nézek sejelenbe se múltbacsak
Festem a szívem, legyen tengerkék.Vitorlás ívre feszített emberkék.Olyan kicsi minden, hogy nem látszikA vége. Ki hova ér el, vagy kiköt-eVégre. Kormányozni sem kell.Nem is szabad. Én génuánakFehér virágos ingedet választom.Álmaim fényképeiből szőtt brokát,Utat, fényt, reményt terít, békés halált.Festem a hamisságot,
Végre. Süt a nap.Ragyogva teríti be a tájat és én fürdőzöm benne. Kitárt karokkal úszom a forróságban ami körülölel. Vágytam rá sokáig. Álmodoztam róla. És most végre eggyé válhatunk, miközben homok pereg tagjaim között és csillogó üveggé olvadok.
Papucsok. Zoknik. Kesztyűk. Papírfecnik. Gumilabdarabok. Kanapébotrány. Rágásuniverzum. Szétrág, berágok. Rosszcsontoskodásodás. Közös séta. Futás, együttlihegés. Nyálas puszik. Simi. Hálatelt szemek. Rajongás felsőfokon. Lelkes-őszinte-soha-nem-szűnő öröm. Szőrös szerelem. Imádlakkutya. Lolka Fotók: Márti