Gilányi Anna: Álomkarnevál című verseskötetéből szemezgetünk. Ezen a vasárnapon a Ghais című vers sorainak örülünk.
Kortárs versek a MUM Parkon. Gilányi Anna Álomkarnevál című verseskötetéből most az Együtt indulunk című verset olvashatod.
A karácsony előtti ámok- és vesszőfutás az évnek ebben a sötét szakában olykor bizony előtérbe helyezi a szörnyeket. Vagy csak mindazt, amit glitteres üvegbe próbálunk ledugaszolni, és eltenni az elme girbegurba kamrapolcaira, befőttnek. Hajítsd ki.
Nemcsak mi, felnőttek tanítjuk a gyerekeket, hanem ők is minket!
Aranyöregnénifazöldbugyijátszegreakasztotta.Még hogy nem érdemes lejárni hajnalban…
Gázolok a lehullott levelek nedves barna szőnyegéncsak ezt gurította elém a természetnő szívemben a hideglelő sötétség bánatosak rettegő lépteima csöndet csak az ágak roppanása töri megárnyak suhannak az aljnövényzet ketrecében félelmeim mocorognak érzem, vergődök lassan a csöndben letisztulnak a dolgokvagyis inkább felhangosodnakés rájövök nem is az
Már a nem fogadott hívásába is bele vagyok zúgva Le nem írt betűibe Kirúgott takarójába A sima lepedőbe Elég ha elképzelem ahogy forgolódik este A fehér bögréjébe amiből nem hiányzik kávé Kesztyűjébe kalapjába minden itt a másé Hajszálai és potyogó
Jaj, szia, annyi minden van.Elsőként szerintem nyitva hagytam a vízcsapot.Na meg megint szerelmes vagyok.Határozottan reménytelen persze.Álomember. Néha elkap, de csak percre.Bújócskázik, láthatatlan. Remember.A piacon megint marha nagy sor van.Hol ismertem meg? Ne is mondd. Titok.Hogy jól hangozzon, lebukó szalakótátFigyeltem egy
Mi az anyákkal vagyunkMi az anyákkal vagyunk, azokkal, akik már régóta egy hatalmi játszma elszenvedőiakiknek most már biztos, hogy elveszik a maradék jogait is akik eltűnnek a fekete leplek alatt végleg akikre most már rázárulnak a földi pokol kapuiakiknek a
Képek tolulnak tudatombahányásigmerülök el bennüka végtelen nyel el…sötétségnek hittem,mégis; fényt képezek. Fotó: Herbály Judit