A karácsony előtti ámok- és vesszőfutás az évnek ebben a sötét szakában olykor bizony előtérbe helyezi a szörnyeket. Vagy csak mindazt, amit glitteres üvegbe próbálunk ledugaszolni, és eltenni az elme girbegurba kamrapolcaira, befőttnek. Ha eleged lett: hajítsd ki.
Akkor most kapcsold ki a híreket, kapcsold ki a géped, tedd repülőre a telefonod, és oltsd le a lámpát. Vegyél fel valami jó, meleg ruhát. Lépj ki az ajtón a jeges decemberbe.
Milyen ma?
Napos, szikrázó, és fényes? Hófehér? Latyakos? Ködös és derengő? Sötét-e az égbolt, vagy csillagokkal ékes? Vannak még madarak valahol? Neszez még egy-két ember kinn az utcán?
Menj, menj bele most a télbe, bele a hóba, a hidegbe és a sötétbe, menj tovább az úton, menj addig, míg a hideg
már fáj.
És amikor elgémberedtek a lábujjaid, amikor már úgy érzed, csontig hatol a hónap,
akkor, csak akkor fordulj vissza végül.
És most siess haza.
Fuss át a dombokon. Gondolj közben rájuk. Gyűjtsd össze őket mind.
Amikor megérkezel, matass a kulccsal türelmetlenül és fagyos ujjakkal, reszketve menj be a házba. Engedj hideg vizet a kezedre.
Vedd le a kabátod. Gyújts meg egy szál gyertyát.
Engedd, hogy elfussa a szemedet a könny.
Engedd, hogy elöntse a lelkedet a bánat.
Sírd ki az egészet, legyél otthon, dühöngj, engedd ki a komplett évi felgyülemlett feszkót, engedd ki az ajtón, rúgj is jól utána. Nézd, ahogy semmivé válik.
(Tapasztalás, előjelek nélkül. Ennél több célunk nem lehet.)
Aztán ülj le a szőnyegre. Feküdj is végig rajta. És csak érezd a megkönnyebbülést.
Mostanra érkeznek az angyalok is sorban. Most már lehet sírni: az örömtől.
Csillag Enikő
Még több írás a szerzőtől: https://magikusno.wordpress.com/blog-2/
Facebook: https://www.facebook.com/magikusnoutja
Photo by pixabay.com
