Kimerültem. Sárkány? Sárkány. Sírás? Sírás. Úgy döntött a férjem, hogy rám fér az egyedüllét – és ezt mondhatta volna úgy is, hogy bizony engem már nem lehet tartósan elviselni testközelből, lepattannak a lányokkal pár napra a szüleihez. Ehelyett szebben és
Sokszor hallunk mostanában a fast fashionről, melynek ellenpólusaként szokták emlegetni a slow fashiont. Pedig az sokkal több ennél. A slow fashion, nyers fordításban “lassú” divatot jelent. Ez a tudatos, fenntartható divat elnevezése, mely nem csak divatcégeket, hanem tudatos vásárlókat és
Vannak nyomasztó fogadóórák, ahonnan azzal az érzéssel távozol, hogy valami nagy baj van. Nagy baj van a gyerekeddel, vagy Veled, vagy mindkettőtökkel és allzusammen a családoddal. Na én egészen tegnapelőttig csak ilyeneken voltam. Nem hittem a fülemnek, hogy minden rendben, beérett, igyekszik,
Bár nincs két egyforma ruhatár, egy dolog van, ami mindannyiunkban közös a gardróbunkkal kapcsolatban: mind szeretnénk egy személyiségünket tükröző, életmódunknak megfelelő, csodás ruhatárat magunknak! Ezt azonban nem mindig könnyű megteremteni. Anyukaként pedig még plusz kihívások is megjelennek, amikre jó, ha
A júniusi anyatöltő témánk kapcsán folyton azzal szembesülünk, hogy általában vagyunk fáradtak, idegesek. Azt gondolom, hogy ennek az okai olyan mélyen is lehetnek, hogy nem egy perc alatt megfejteni, de mindenképp érdemes elgondolkozni, hogy hol lehet elásva ez a kutya…
Ez az Anyatest Projekt egyik jelmondata. És milyen igaz! Úszva a végtelen teendők listájában hajlamosak vagyunk teherként, nyűgként tekinteni a sportra. Munka, család, háztartás, és még mozogjak is?! Hát köszi. Pedig egyszer eljön az a pont (csak ki kell várni…),
Pár napja mindenhol a román szoptatásbarát törvényjavaslatról olvashatunk. És nemcsak arról, hanem az indulatokról, amit korbácsolt a hír, ez: Büntethetővé válik Romániában a nyilvános helyen szoptató nők kiutasítása Pénzbírsággal fogják büntetni Romániában azt, aki azért küld el egy anyát egy nyilvános helyről,
A minap nem (sem) voltam jól, és kitaláltam, hogy elmegyek egy kicsit fotózni a természetbe. Rájöttem, hogy a makrófotózás, vagy csak egyszerűen a nagyon közeli fotózás valójában egy mindfullness technika. Kénytelen vagyok ilyenkor a nagyon apró részletekre figyelni; a fakéreg
Júniusi témánk az, hogyan tudunk anyaként feltöltődni. Hogyan tudjuk feltölteni a raktárainkat, mielőtt elkezdődik a “szünet”. Milyen szünet? Szoktuk kérdezni ilyenkor… Iskola, óvoda, oké, de nekünk hol a szünet? Már az is komoly feladat, hogyan tudjuk megszervezni a gyerekek és
Az egész akkor kezdődött – mint a legtöbb történetem -, amikor otthon voltam a gyerekekkel. Szülés után, teljesen széthullva. Záró rítus, fizikoterápia, és megannyi próbálkozás után végre megtaláltuk egymást. Már alig volt tejem, mindenem fájt, éreztem, hogy semmi nem működik
Hát az úgy volt… …hogy én semmire sem mondtam nemet! Tényleg! Sem a kék vattacukorra, sem a ringlispíl-re, de még a 16 fokos Balatonban való fürdésre sem. Viszont mégsem egészen úgy sikerült, mint ahogy terveztem. Azzal kezdődött, hogy Almádiban konkrétan
Imádjuk őket, bármit megtennénk értük, de időnként jólesik nélkülük is szusszanni egyet… Hiába kisebbek, mint mi, rengeteget tanulhatunk tőlük. Miután megszületnek, megismerjük a szeretet és az aggódás egészen új szintjét. Néha jócskán megemelik a vérnyomásunkat, máskor pedig vajként olvadunk el
Hányszor halljuk a gyerekeink szájából, hogy „Neked könnyű, mert te vagy a felnőtt, és mindig te mondod meg, hogy mi legyen!” Ugye ismerős? Valószínűleg egy gyerek szemével ez valóban így is tűnik. Abba bele sem kezdek, hogy a gyakorlatban ez
Lolka átesett az ivartalanításon, és immár gendersemleges lett, ezt meg kellett lépni, de elmagyaráztuk neki, hogy ettől ugyanúgy szeretni fogjuk, mert nálunk elfogadás van. A család az család, akkor is, ha valamelyik családtagnak két lába van vagy négy. Akkor is,
Szakértői gyorskérdések következnek. Feketéné Kovács Juditot, mentálhigiénés szakembert kérdeztem röviden arról, hogy mit is lehet kezdeni ezzel az új helyzettel. Már lehet menni, ide-oda, de még nem merünk, meg is szoktuk otthon… Egy korábbi interjúban már beszéltünk róla, hogy milyen
Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond…hogy utáltam mindig is ezt a “bölcsességet”…pláne, ha még mindentudó bólogatás is járt a mondandó mellé…ezt ki találta ki, komolyan? Nekem mindig az volt az érzésem, hogy aki ezzel a mondással próbált “vigasztalni”,
Már csak pár hetünk van, hogy rendezzük a sorainkat és felkészüljünk a nyári „maratonra.” Ez tipikusan az a szituáció az Anyáknál, hogy mihez is kapjak hirtelen… Én is csak most kezdem realizálni, hogy milyen kevés időnk is maradt. Nem baj,
Ülök a hullámvasúton és föl és le… és le és föl… és ugyanúgy hullámzik a gyomrom, mint gyerekkoromban… és tényleg, mintha újra gyerek lennék, úgy érzem… itt vagyunk, egy vidámparkban a gyerekekkel, repülünk a körhintán, a sétahajón váratlanul lespriccel egy
Volt régen egy lány, aki, ha nem is egy szál bankkártyával, de mondjuk 10 perc pakolással elutazott napokra… Emlékszem, mindig volt egy fogkefe és egy váltóbugyi a táskámban, mert ennyivel már messzire lehetett menni. Aztán anyuka lettem és ezt a
Anya! Anyaaaaa!! Gyere játszani!! Valaki megráncigálja a ruhámat, lenézek, egy maszatos kis törpe óriási szemekkel… Állok a konyhában, kezemben kés, megremeg, de nem erőszakot készülök tenni, csak ebédet szeretnék, répát és krumplit és hagymát vágni, azt szeretnék, vagyis dehogy szeretnék, magamat
Mindig felhúzom magam, amikor valaki megkérdezi tőlem, hová tűnik a nőkből a könnyedség, lazaság, játékosság, amikor anyává válnak? Megmondom hová: a szülőszobán marad! Elcseréljük! Hogy mire? A felelősségvállalásra, a féltésre, az aggódásra! Hogy jó csere-e? Baromira nem, mi is tudjuk,
Azt gondolnánk, hogy az már említést sem érdemel, hogy együnk több zöldséget-gyümölcsöt, de Magyarországon még mindig inkább az a jellemző, hogy ezekből nem kerül elég az étrendünkbe. Ha olvastad az étrendek és a környezetvédelem összefüggéseiről szóló cikkünket, akkor remélhetőleg kellően
Amikor kiderült, hogy a felsősök nem mennek vissza a suliba, úgy döntöttem, változtatok a korábbi stratégián. Eddig mindenki önállóan tanult a szobájában, hogy ne zavarják egymást, és én futkostam egyik szobából a másikba, ha szükség volt a segítségemre. Ez eleinte
Hogy mi történik az inszomnia rovattal? Miért nem írunk kómás cikkeket?… Ha Te is otthon vagy a gyerekekkel, akkor tudod, miért. Viszont most derült égből olyan ajándék hullott az ölünkbe, amit nem tartogathatunk eredeti terv szerint anyák napjáig. Nem. Nekünk
Lolka karácsonyi macival Szóval, milyen az élet egy kiskutyával? Hát először is, mozgalmas. Bevallom, nem mindig éreztem úgy, hogy jó döntést hoztam, és ebben se vagyok teljesen biztos, de mégis, az, hogy a Covid-időszak kellős közepén vállaltunk be egy kutyát, ez igenis,
Minden hónapban őszintén írunk arról, hogy az adott témával kapcsolatban hol tartunk éppen. Ez a zöld hónap olyan nagyon fontos, hogy most megosztjuk egyéni küzdelmeinket, sikereinket, elakadásainkat, terveinket, bízva abban, hogy más is lendületet kap, társra talál, ellop egy-két-sok ötletet.
Avagy hogyan lendültem túl a COVID-19 szorongáson A Covid-19 harmadik hulláma szinte soha nem tapasztalt mélypontra repítette a lelkemet.Másfél hét komoly agonizálás után úgy döntöttem, változtatok. Ehhez először is el kellett fogadnom, hogy a helyzetet nem tudom megváltoztatni. A járványra
Minden hónap tartogat valami meglepetést, és ez sem volt kivétel. Egymás kérdésein és válaszain át egy hónap alatt komoly felfedezéseket tudunk tenni a saját életünkben. Amikor elkezdtük megnézni anyaságunk sokszínűségét, egyszerre azt vettük észre, hogy ömlenek a szerepek, a feladatkörök.
Egyszer régebben meginterjúvoltam a nagymamámat, hogy ő hogyan élte meg az anyaságot, a női szerepeiben, hogyan lelt egyensúlyra: – Mesélj, Nagymama, hogy volt, amikor Te lettél édesanya. Hogy jutottatok be innen a kórházba?- Édes kislányom, nem mentem én innen sehova.
Márciusban az anyaság sokszínűségét ünnepeljük itt a MUM PARKnál.Mielőtt gyerekeid lettek, biztosan színes és izgalmas életet éltél, de amikor édesanyává váltál, te magad lettél annyira színes, hogy néha már te sem biztos, hogy követni tudod. Hányféle szerepben is vagy egy
A második kisfiam 2020. 04.18-án született, a koronavírus első hullámának csúcsán. Akkor borzasztóan örültem, hogy szerencsésen megúsztuk ezt a kalandot, mindketten egészségesen hazajöttünk a kórházból. Vártam, hogy véget érjen a járvány és boldogan babázhassak otthon. De ami ezután következett, arra
A legnagyobb kihívás akkor megtartani a belső egyensúlyt, amikor kívül vihar van, és minden esik szét.De van-e egyáltalán olyan, hogy nincs vihar kint? Amióta gyerekeim vannak, én úgy érzem nincs, vagy csak nagyon rövid időkre, mert más a tempónk. A
Ne engedd, hogy rád telepedjen az aggodalom és elsöpörjön a félelem. Próbálj tartani egy biztonsági zónát. Ugyanúgy, ahogy a gyerekeiddel is meggondolod, hogy mikor van ideje, módja, helye az aktuális helyzet megbeszélésének, ugyanígy magadon belül is tarts Covid-mentes övezetet. Törekedj rá,
Rájöttem, hogy a reggel lett a kedvenc napszakom. Amíg nem aludtunk éjszaka, addig persze utáltam, de most, hogy már többnyire nyugodtan telnek az éjszakáink, nagyon megszerettem a reggeleket. Amikor kijövök a szobából, néma csend van. Hála az égnek, még mindenki
Tegnap az asztalra csaptam. Már megint eltűntek a saját óráim az életünkből. Hogy hova lettek? Elmerültek az ebéd, munka, mosogatás, kirakózás, meseolvasás, ügyintézés, számlák, rendetlenség tengerében. Úgyhogy kérem vissza a privát szférámat, most! A határtartás mindig is nagy feladat volt
Születésnap karantén idején Milyen az, amikor a szülinapod a karantén vagy a bezárások idejére esik? Mivel pont egy éve kezdődtek el a járvány miatti lezárások, időnként ugyan lazulósabb időszakokkal, de mégis sok-sok-sok otthon töltött nappal, valószínű, hogy a legtöbb embernek a születésnapja
Tegnap éjjel megint veled álmodtam. Gyakran megesik. Úgy tűnik, mintha gyakrabban történne, mióta elmentél, de lehet, hogy érzéki csalódás. Talán azért érzek így, mert máshogy nem láthatlak már, csak az álmaimban. Szerencsére a képek korábbról jönnek, teljesen hétköznapi jelenetek. Jössz
Online tanulok – De miért is én? Rájöttem, hogy mit rontottam el tavaly tavasszal, amikor először álltunk át az online oktatásra. Én akartam tanulni a gyerekek helyett. A saját felelősségemnek éreztem, hogy minden feladat hibátlanul, időre meglegyen, és saját kudarcnak,
Legyen béke, szabadság és egyetértés – így kezdődik a március 15-én felolvasott, forradalmi 12 pont. Ha Petőfi tudná, hogy 173 évvel később ez a mondat egy csoport anyukát is megihlet… Az anyákban folyamatosan zajlanak a belső vívódások, és egymás között
“Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj. Ne kérdezd, hogy a célod hol van.” (Szabó T. Anna) Érettségi után vidéken tanulok tovább. Én döntök így, mert megjelenik bennem valami elvágyódás, hiányérzet, ugyanakkor nyitottság, meg valami furcsa menekülési kényszer, hogy el otthonról, el
Nekem az eleje inkább egyszínű volt. A 26. születésnapom előtt 2 nappal született meg a lányom. Nagyon vártuk. Terveztük. Mondhatnám időzítettük. Egész életemben erre készültem. Mindig imádtam a gyerekeket, és már nagyon fiatalon tudtam, hogy az Anyaságot nekem találták ki.
Hacsak nem vagyunk macskák, akadhatnak gondjaink az alvással és az ébrenléttel is mostanában. Mindenkin több a teher, a feladat. Én a szülőkön látom, hogy milyen fáradtak. Azt gondolom, hogy extrém terhelés alatt (ami lassan a mindennapossá válik), különösen fontos, hogy
Anya, folyik az orrom. Anya, kiszakadt a harisnyám. Anya, azt mondta Zsolti, hogy csúnya vagyok. Drágám, mi lesz a vacsora? Kislányom, mit vegyek az unokáimnak? … Mindenki hozzád szalad, ha van bármi baj, igaz? Ez persze érthető, mert az anyák
Hetek óta bezárva, most még karanténban is, mindenki otthon, 5 ember, kutya, macska, vagyunk elegen… és elég is… ez a helyzet lassan mindenkit megvisel. Meg kell találni a stratégiát, hogyan lehet átvészelni ezt az időszakot, na, nem csak ezt, hanem
Van a Nőnap, és van az Anyák napja. Még a naptárban is távol esnek egymástól, nehogy kavarodás legyen. Eddig legalábbis nem volt, de majd most jól összemixelem a kettőt. Megálltam ugyanis az ovi előtt, a kisfiamat vártam. Volt időm nézegetni
Pont ugyanott tartunk, mint egy éve… Ja, nem Az elmúlt napokban sok elkeseredett embertől hallottam azt a mondatot, hogy „na tessék, pont ugyanott tartunk, mint egy éve.” Értem az elkeseredésüket, de ha saját magamra gondolok, akkor mégsem érzem igaznak ezt
Egy keserű évforduló margójára Amikor egy évvel ezelőtt kitört a pandémia, épp 8 hónapos terhes voltam a második kisfiammal. Persze, nagyon megijedtünk mindannyian, de az első karantént még nagyon szépen éltük meg. Jó volt végre sokat együtt lenni, együtt készülni
Nem várhatjuk, hogy majd megoldják a gondjainkat. Nem fogják. Nem tudják, vagy nem akarják, vagy nem is tudnak róla, hát teljesen mindegy is. Panaszkodni tudunk. De ez most nagyon kevés lesz. Mi, anyák, nem fogjuk bírni egymás nélkül. Pedig az
Ami biztos, hogy itt nem az lesz, mint tavaly márciustól. Sajnálom Drága Tanárok, imádott Iskolánk, ha ezzel csalódást okozok majd esetleg, de nagyon rosszul működött ez az itthoni tanulósdi már múltkor is, mindenki nagyon megszenvedte. Én, a magam részéről most
Azt mondják, hogy érdemes figyelni az életünk ismétlődő eseményeit, mert azért jönnek újra, hogy végre tanuljuk meg a leckét. Nem tudom, hogy vagytok vele, nekem anyaként folyamatosan szigorlatok vannak. Nem holmi kis témazárók… De ez az évismétléshez hasonlító országos záróra
Még régen, talán a második gyerek születése után olvastam egy könyvet, aminek ez volt a címe. Hogy miről szólt, már nem nagyon emlékszem, nem volt rám mély hatással. De nem is ez a lényeg, nem a tartalom, most a cím
Reggel kissé álmosan felébredt a FELESÉG, kedvesen odabújt férjéhez. Pár percig még szundított, közben végiggondolta az előtte álló feladatokat. Lassan rávette magát az ébredésre. A konyhába indult, hogy két éhes fiának reggelit és tízórait készítsen, hiszen így tesz minden ANYA. Miközben
Anyává válni a legizgalmasabb kaland egy nő életében. Olyan váltás, ami egyszerre imádnivaló, újszerű és ijesztő. Az a terep, ahol a gyerekvállalás előtt már otthonosan mozgott egy nő, hirtelen elképesztő mértékben kitágul, az anyaszereppel nemcsak az anyaszerep, hanem rengeteg más új feladatkör,
Amikor megkérdezted, hogy amúgy mit jelent nekem az anyaság, mármint a váltás milyen volt, kicsit behúztam a nyakam.Mert, hogy őszinte legyek – és bakker, itt őszinték vagyunk –, én majdnem belehaltam ebbe a változásba. Nemcsak a szülésbe, bár ott is
Merenghetnénk azon, hogy nahát, milyen sok teendője van egy anyának. És hogy mennyi szerep, ami mennyi lehetőséget rejt magában. Igen, az egy sunshine pop hangulatú világ lenne, amiben azért elrepül egy pillangó időnként. Majd biztos nézzük ilyen szemmel is. De
„He did an amazing job today!” – fogadott az osztályfőnök a kapuban, széles mosollyal. Szóval a fiam remekül teljesített. Az első napján, egy amerikai iskolában. Senkit és semmit nem ismerve. Bocsánat, ez így nem igaz, mert néhány nagyon fontos angol
Nagyon örülök, hogy ilyen sokan elolvastátok az első részt, és külön köszönet azoknak, akik kommentelték is. Mindig szívesen veszem a visszajelzéseket. Ha lemaradtál róla, akkor itt elolvashatod. Most pedig következzenek az Anya válaszai: Miért költöztetek külföldre? „Frissen végzett egyetemistaként költöztem
Dramaturgiailag nagyon rosszul jön ki, hogy a harmadik próbálkozásra találtam valamit, ami basszus, működik. Tényleg. Hogy mi az? Me-la-to-nin-krém. Nem lehet túltolni, nem csinál semmi bajt, jól alszol tőle, segít, hogy az a néhány ágyban töltött óra tényleg alvás legyen
Régen, amikor a GPS ezt hajtogatta, már az is nagyon idegesített. Van, akit nem érint meg a tervezés és a tervek borulása, de mi, akik tervezősek vagyunk, nehezen találunk talajt egy folyton változó világban. Szerintem van egy újratervezés-mennyiség, ami időnként
Már lassan 10 éve vagyunk együtt, és még sose kértél meg rá, hogy hagyjam el az ágyunkat. Egészen a ma éjjelig. De pár órával ezelőtt megjelent az angol, és mindent újraírt. Pedig szeretlek, hidd el. De ő meg olyan vicces.
Mondja már meg nekem valaki, miért van az, hogy ha iskolába kell menni, akkor 7 órakor alig lehet téged kivakarni az ágyból, bezzeg ha hétvége van – és végre én is alhatnék egy kicsit tovább – akkor tuti legkésőbb 6-kor
Királyfi születik Amikor megfogantál, felragyogott a Hold,S kedves csend ölelte át az álmodót.Amikor megfogantál, felragyogott a Nap,S tudtam, a legszebb hajnal hasad.Amikor megszülettél, könnyben ázott az Ég,Hisz Földre küldte kedves gyermekét. Valamikor, réges-régen, egy kedves paraszti közösségben élt egy nagyra
5 éve tartó kialvatlanságom ellenszerét kutatom, mindent kipróbálok, ami legális. A zseniális Baktai Ádám előadásában hallottam, hogy a pisztácia tele van melatoninnal. Nosza, gondoltam, ide nekem ezt a remek alvós hormont, de rögtön. Az első próbálkozás nem mondható ideálisnak, mert
Tudom ám, hogy a sok éve tartó kialvatlanság szigorúan véve nem igazi inszomnia. Ugyanakkor az a tény, hogy az éjszaka sötétje és a nappal világosa egy 24 órás szürke ködfelhővé alakul, ahol nincs igazi éjjel és nincs igazi nappal, azért
Több mint 5 éve nem aludtam ki magam. Most mondhatod, hogy ja, persze, akkor már minden bajod lenne. Az idegeid cafatokban lennének, a hormonrendszered széthullana, a kedved nagyon hullámozna, sok szomorúsággal, kedvetlenséggel, azt se tudnád sokszor megoldani, ami máskor egyperces
Nálam úgy kezdődött a vegánság, hogy egy tavaszi böjt során fokozatosan hagytam el a különböző ételféleségeket, míg végül csak a zöldségek maradtak. Majd elvileg vissza kellett volna ugyanígy venni őket, de nem kívántam többet sem a sajtokat, sem a tojást.
Minden nap ugyanaz. Mindig ugyanaz. Fáradt ködben telnek az órák, milyen nap van? Nem tudod, de felkelsz, etetsz. Hozod. Viszed. Mindennap. Monoton. Ugyanaz. Monoton. Tűröd. Teszed. Gyűröd. Hozod. Monoton. Pelenka. Monoton. Babahami. Csupakaki. Monoton. Pelenka. Büfi. Hami. Ringat. Pelenka. Kaki.
Ezt a bejegyzést azoknak írom, akik még mindig hezitálnak, hogy bele merjenek-e fogni az otthon készített kovászos kenyérsütésbe. A válasz: igen! Tudom, elsőre ijesztően hangzanak a kovászolással kapcsolatos fancy kifejezések (anyakovász, etetés, szakajtó, stb.) Nem ez a lényeg. Nem kell
Közhely, hogy a gyerekek nagy tanítók. Mégis sikerül lépten-nyomon meglepniük. Olyan szépen kitaláltam, hogy mit sütök a hétvégén, fejben már el is készült. Finom kakaós tészta, ínycsiklandó illatot áraszt, amikor kiveszem a sütőből, nagyon csokis fényes krém, ami megáll magában,
“Indulnunk kell, gyere, vedd a cipőd, csillagom” – mondod. Semmi válasz, meg sem rezdül, úgy játszik tovább. Jó, hagyod még egy kicsit, addig ellenőrzöd, hogy van-e útivíz, papírzsepi. Az órára pillantasz, el kell indulni, türelmetlenkedsz, odamész hozzá, már hullámzó tenger
– Te, meddig tart még a szünet?- Nem tudom, már vége lehetne, meg fogok süketülni, ha ez így megy tovább.- Én meg nem akarok több simogatást. Ó egek, micsoda szégyen: lehet, hogy érintésfóbiás lettem!? – Ha tudták volna az őseink, hogy ezt
Ma egyre csak a belső riasztó körül jártak a gondolataim. Tudod, arra a riasztóra gondolok, ami jelez, amikor olyat csinálsz, amit nem kéne, és jelez, ha valamit nem csinálsz, amit kéne. Ne tegyél úgy, mintha ez csak egyesek kiváltsága lenne.
Dübörög a fejem felett a plafon, ahogy ülök a ház egyetlen jelenleg használható pontján Karácsony előtt 5 nappal. A kiscicák ijedten néznek rám; amióta volt a kislányom születésnapi zsúrja, nem szeretik a vendégeket. Úgy látom, percek kérdése és könyörögni fognak,
