A pszichológia kezdetektől fogva érinti az evés témáját. Minden jelentős iskola megemlíti, de senki nem helyezi igazán előtérbe. Legtöbbször csak kiegészítésként tekintenek rá, vagy a problémákkal (az evészavarokkal, túlevéssel, elhízással) foglalkoznak. Pedig ez a kérdéskör sokkal szélesebb és jóval nagyobb figyelmet érdemel. Czecz Fruzsina gasztropszichológus mesél az ételek és a lélektan találkozásáról.
AZ ÉTKEZÉS LÉLEKTANA
Az étkezés az a terület, ami nem ismeri a földrajzi és kulturális határokat, a nyelvi akadályokat, a vallási vagy politikai nézeteket. Mindannyiunknak fontos – ha szűkösek a lehetőségeink, azért, ha bőségben élünk, azért. Ha diétázunk, azért, ha mindenevők vagyunk, azért. Ha szeretünk főzni, azért, ha mások főztjét fogyasztjuk, azért.
A gasztropszichológia az ételkészítés, evés, ízlés lélektani aspektusával foglalkozik és a patológia helyett egyre jobban fókuszál az egészséges oldalra. Az étel: öröm, ami az ízek mellett történeteket és szimbólumokat is rejt.
Közeli rokona a táplálkozáspszichológia, ami azzal foglalkozik, hogy különböző tápanyagok hogyan befolyásolják a lelki egészségünket. A fizikai oldalról már sokat tudunk (például hogy mi tesz jót a vérnyomásnak, koleszterinszintnek, anyagcserének), de egyre több kutatás indul arról is, hogy hogyan őrizhetjük meg a mentális egészségünket az étrendünk segítségével.
MUNKÁM A GYAKORLATBAN
Amikor a Terítéken a lélek című gasztropszichológiai könyvön dolgoztam, többen megkérdezték: „Receptek is lesznek benne?” Nem, nem, nincsenek. Csak önismereti utazás az ételeken keresztül.
Kész, kompakt recepteket egyébként sem tudok adni. Ugyanúgy dolgozom, mint bármelyik más, pszichológus kollégám: visszajelzek, kérdezek, összegzek, és kísérem a klienseimet egy darabig. Ehhez viszont kicsit szokatlan, de annál izgalmasabb módot választottam: az ételek nyelvén beszélgetünk szerepekről, döntéshelyzetekről, életvezetési kérdésekről.
Mind az egyéni, mind a csoportos munkában a gasztronómia területéről merítünk szimbólumokat. Feltérképezzük a különböző étkezési szokások, „forgatókönyvek” mögött rejlő lelki folyamatokat és gyakran foglalkozunk ízekhez kapcsolódó emlékekkel.
Úgy tapasztalom, ez a téma sokakat megmozgat. Könnyű hozzá kapcsolódni, remek beszélgetésindító. Az étkezésről való gondolkodás (vagy csoportos foglalkozásokon a gyakorlati főzés) egy könnyen nyíló kapu, ami humoros és mély történetekbe is betekintést ad.
Kiemelt kép: Pixabay-Pexels
Ez is érdekelhet:
