Mennyire vártam, hogy végre kettesben lehessünk!
Hogy ne legyen senki és semmi más, csak te meg én a csendes éjszakában.
Már úgy hiányzott a nevetés, a meghatódás, az elmerengés, és az az egyedül töltött idő, ami csak egy jó könyv társaságában az enyém igazán.

Hónapok óta ott kuksoltál a polcomon, csakhogy mindig közénk állt valami kisgyerekes-családos fennforgás. De most, egy régen várt utazás alkalmával, elérkezett a mi időnk!

Czecz Fruzsina, gasztropszichológus Terítéken a lélek című könyvét olvashattam el végre – tavaly novemberi megjelenése óta vártam erre az alkalomra.

Szeretem azokat a könyveket, amik egyszerre tanítanak, szórakoztatnak, nevettetnek és megérintenek. Ez a könyv teljesen magával ragadott, az egyik oldal tetején még felnevetek, a végén meg már a könnyeimet törölgetem…

Miről szól?

Az ételekről, az evésről és mindarról, ami mögötte van. A mozgatórugók és többletjelentések ételeink mögött – milyen sokat elárulnak rólunk.

A könyvnek egyszerűen jó ritmusa van. Olvasmányos, beszélgetős hangnemben tár elénk rengeteg témát, amire egyszerűen nem is gondolnánk az ételekkel kapcsolatban.

Világháborús érdekességek, mentális egészségünk, a bélrendszer és az agy összefüggései, gyógyítás, szeretetnyelv, foodporn, komfortétel, önismeret, szülőt próbáló helyzetek, családi dinamikák – csupa olyan téma, ami a mindennapjaink része, másrészt, ilyen szemmel talán sose gondolunk rájuk…

És ha mindez nem lenne elég színes, olvashatunk – a szerző gasztropszichológiai praxisának köszönhetően – a hozzá fordulók történeteiből izgalmas esettanulmányokat. A fejezetek végén pedig olyan önismereti kérdéseket találunk, amiken tényleg megéri elmélázni.

Anyaként a táplálás, gondoskodás, ételkészítés a mindennapjaink része. Ezért külön hálás vagyok azokért a fejezetekért, amikben mi anyukák össze tudunk kacsintani, vagy egymás vállára tenni a kezünket. Hogy igen, az én gyerekeim etetése is egy külön kaland.

Végre kettesben!
A kikapcsolódáson és az érzelmi impulzusokon túl mit adott nekem ez a könyv?

Felismeréseket. Hogy mennyi minden van az ételek és étkezéseink mögött. A többletjelentések, emlékek, mozgatórugók mennyire átszövik ezt a mindennapi tevékenységet.

Több homlokra csapós élményem is volt olvasás közben, és az óvodásoknak szóló részt – érintettként a témában – különös gonddal tanulmányoztam át.

“A kicsik az óra ismeretének hiányában gyakran ez [az étkezések] alapján tájékozódnak. Tízórai után kimegyünk az udvarra. Ebéd után mesét hallgatunk és alszunk…. A közös evés tehát ritmust és követhető keretet ad a hétköznapoknak.” (Terítéken a lélek, 175. oldal)

A másik ilyen, abszolút favorit fejezetemre a könyv vége felé találtam rá, a címe: “Mutasd hogy eszel, megmondom, ki vagy!” A Boghossian-féle 9 étkezési stílust olvasva kicsit megfagyott bennem a vér, mert valóban úgy eszem, ahogy élek. Sokfélét teszek a tányérra, látszólag össze nem passzolókat, amiket én mind nagyon szeretek. Kicsit többet mint kellene, így a végén azért csak kipukkadok (ott nem hagynám, semmiképp). És persze szigorúan rendet tartok a tányéromon (ha épp nem egy négyéves ül az ölemben, mert akkor csak arra figyelek, hogy hozzájussak valahogy a tányérom tartalmához).

Amellett, hogy a könyv óta egészen másképp tekintek az étkezésekre, újra és újra előveszem. Most például a húsvéti böjt kapcsán annak tanulmányozásában segít, hogy vajon miért hiányzik annyira a mogyoróvaj és a csoki…

randifotó
Ajánlanám-e a könyvet?

Mindenképp. Utazáshoz. Otthonlevéshez. Egyben vagy oldalanként olvasva is nagy élményt nyújt. Alig várom a folytatást.

Elfogult lennék?

Meglehet. Ezért kértem meg a többieket, hogy osszák meg ők is az élményeiket.

“Én sohasem szerettem főzni. Mindig is időpocsékolásnak tartottam. Nem értettem, hogy miért élvezik annyira sokan, hogy órákat güriznek a konyhában és ahogy elkészült az étel, 5-10 perc és már se híre, se hamva. Fruzsi könyve választ adott a kérdésemre. Sőt, most már azt is tudom, hogy miért mondják a lányaim, hogy az én főztöm a legfinomabb a világon. Lehet, hogy még a végén megszeretem a főzést?” – Barcs Gyöngyvér, Gyömbi, MUM Park

„Rohanunk és sokszor a menütervezés, a bevásárlás, főzés már nyűggé válik. Holott a főzés táplálás és gondoskodás (akár saját magunkról, akár másokról), az étkezés kultúra, hagyomány, közösség, ünnep, annyi minden jó. Erre emlékeztet a könyv és arra inspirál, hogy újból örömet leljünk a konyhában és a családi asztalnál.” – Gulyás Gyöngyvér, Slow Gyermekágy

Mély lelki rokonságot éreztem a szerzővel. Én, aki nem szívesen jövök ki a konyhából. Minden sora vajjal kenegette a lelkemet. Hát végre valaki, aki nagy érzékenységgel leírja, milyen csodálatos, fantasztikus, fontos téma a főzés, az evés, az együtt evés… Túlzás nélkül bekerült a kedvenceim közé!” – Csillag Enikő, Kajtár Macska

Ha a könyv mellett szeretnél naprakész lenni gasztropszichológiából, katt ide!

Kiemelt kép: Yan Krukau