Bitó-Balogh Zsanett (29) óvodapedagógus, a Somnakou Drom Roma Női Civil Egyesületének szakmai vezetője, a Civil Kollégium Alapítvány szervezője, a miskolci önkormányzat coacha és nem utolsó sorban egy kétéves gyermek édesanyja. Vele beszélgettem a roma fiúk és lányok neveltetése közötti különbségekről, a mélyszegénységben élők helyzetéről és elhivatott, segítő munkájáról.

[Ez a cikk a MotherNature – Anyatermészet Egyesület ukrán pályázatára készülő cikksorozat egyik írása. A sorozat péntekenként folytatódik.]

Zsanett általában 110%-on pörög. Rengeteg elfoglaltsága miatt az interjúra is alig találtunk időpontot. Pár percet késett is, mert mint mondta, Ibrányban covidos lett az egyik tréner, akit neki kellett helyettesítenie. Workshopot tartott a napszámban dolgozó telepi cigány asszonyoknak, amely a dezinformációról szólt. Az asszonyok még sohasem találkoztak ezzel a kifejezéssel, de Zsanettnek köszönhetően ma már ebben a témában is tájékozottak. Ám ez az egy téma – amit eddig nem ismertek – csak csepp a tengerben.

Ahogy vártam az intejúnkra, próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett gyerekként az életed. Vajon hol nőttél fel, milyen családban? Mesélnél erről egy kicsit?

Szabolcs megyében egy cigánytelepen nőttem fel egy hagyományos oláhcigány családban. Mégsem azt a hagyományos életet élem, mint amit a felmenőim éltek, amit mondjuk az édesanyám élt.

Ezt hogyan sikerült elérned? Mert úgy tudom, hogy a te életutad ott nem mindennaposnak számít.

Úgy sikerült elérnem, hogy nem született fiútestvérem. Ugyanis a fiúk dolga az, hogyha a szülők már nem élnek, vagy a szülők megöregednek, akkor segítsék a családot, segítsék a kisebb testvéreket. Ezért a fiúkat keményen nevelik. Édesanyámék engem úgy neveltek, hogy erős vagyok, okos vagyok, tanulnom kell, mindent el tudok érni, és muszáj vagyok mindent el is érni és mindent meg is tenni, mert nincsen fiútestvérem. Hiszen nekem segítenem kell ezt a családot. Ezért gyakorlatilag majdnem olyan nevelést kaptam, mint egy oláhcigány fiú.

Ilyen óriási a különbség a lányok és a fiúk neveltetése között? Ezzel azt is mondod, hogy egy fiúnak sokkal nagyobb esélye van továbbtanulni, egyetemre menni?

Sajnos igen. Ugyan most már ez a tendencia kezd megfordulni, de még minden energiát és pénzt a fiúkba fektetnek inkább. A fiúknak sokkal több előjoguk van, mint a lányoknak, hiszen később ők fogják védelmezni a családot, ám sokkal szigorúbb neveltetést is kapnak.

Persze a lányok is nagyon szigorúan vannak nevelve, csak máshogy. Én mind a kettőt megkaptam: a fiús szigort is, és még a lányost is, mert azért a fiúk szabadabban vannak olyan szempontból, hogy azért járhatnak ide-oda a fiú barátaikkal, én nem mehettem sehová.

Gondolom akkor a tanulás mellett meg kellett tanulnod főzni, meg az összes többi háztartási munkát, amit egy lánynak tudnia kell.

Hát én már 12 évesen, amikor anyámék elmentek a napszámba, és hazajöttem az iskolából, elmentem a boltba, megvettem a főznivalót – vagy pénzből, vagy hitelre kikértem –, és megfőztem, mire anyáék hazajöttek. A testvéreimnek enni adtam, begyújtottam.

Volt egyáltalán gyerekkorod?

Nem. Már óvodában is felnőttként kezeltek, mert a húgomat én vittem az óvodába, és nekem rá vigyáznom kellett, és igen, felnőttként kezeltek teljes mértékben mindig.

Zsanett (balra) a Debreceni Egyetem diplomaosztóján

Most, hogy már nem vagy gyerek, most is ilyen sokat dolgozol? Megvan még ugyanaz a lendület? Mi mindennel foglalkozol?

Egy, a családunkat érintő atrocitás hatására, a Somnakuo Drom Roma Női Civil Egyesületet nagymamám és édesanyám alapította. Sokáig csak egyesületi tag voltam, de most már kineveztek szakmai vezetőnek.  Szeretek  segíteni, mert nagy a felelősségtudatom, sajnálom az embereket és tenni akarok értük. Emellet van főállásom is, a Civil Kollégium Alapítvány szervezője vagyok, illetve a miskolci önkormányzat coacha.

Az egyesületben a projekteket én írom, sőt valamikor egy-egy projektben megvalósító is vagyok. Viszont alapjáraton nem én dolgozom a projektekben. Én csak a megvalósításhoz szükséges forrásokhoz juttatom hozzá az egyesületet, illetve az egyesület tanodájának szakmai vezetése is az én feladatom.

Mivel foglalkozik az egyesület? Ahogy a nevében szerepel, csak nőkkel?

Az egyesületet nők alapították, szinte minden tagunk nő, de nem csak a nőknek segítünk. Ahogy említettem, van egy tanodánk, ahol mélyszegénységben, cigánytelepen élő 0-6 éves gyerekeknek tartunk fejlesztő foglalkozásokat. A tanodában fejlesztjük a szülőket is. Nekik olyan eszközöket adunk a kezükbe, olyan fogalmakra tanítjuk őket, ami által az otthoni, puritán körülmények között tudják fejleszteni csecsemőjüket, kisbabájukat, kisgyermeküket. Ezt a Kárpátok Alapítvány támogatja. Most ez a fő profilunk és ehhez jött még az ukránok megsegítése. Illetve van egy szülőklubunk is, ahol olyan, a kultúrából adódó tabu témákról beszélgetünk roma nőkkel, amiket mással nem tudnak megbeszélni.

Másra egyszerűen nem marad energiánk. Bár most pályáztunk a Magyar Élelmiszerbank Egyesülethez, mert oly mértéket öltött a gazdasági válság, hogy nem tudjuk nézni, ahogy a hozzánk járó gyerekek, kismamák és anyukák éheznek.

A Somnakuno Drom, arany utat jelent. Miért ez lett az egyesület neve?

Mert az arany út elnevezés az arany középutat jelenti.

A minap színházban voltam és most először feltűnt, hogy nem látok egy roma nézőt sem, sőt túl sok roma színészről sem hallottam még. A darabban is volt egy fiatal roma női szerep, amit egy „magyar” színésznő játszott. Szerinted rendben van ez így? Miért tartunk még mindig itt?

Nem egy egészséges társadalom, ami Magyarországon van. Nem egy egészséges társadalmi kép, amit mondjuk a gyerekek látnak az iskolában, hogy nincs egy darab cigány. Az sem egészséges, hogy az ember bemegy egy színházba és ott sem lát egy cigányt sem, mert a magyar társadalom nem csak magyarokból áll.

„Amikor azt kérdezem a tanodában a cigánytelepen élő szülőktől, hogy neked mi az álmod? Ha újrakezdhetnéd, mi lennél? S ő nem tudja megmondani, mert nem mer még álmodni sem.”

Ezek a szülők például soha nem voltak még színházban. El nem bírják képzelni. Soha nem voltak még étteremben. Még egy menüt sem ettek egy étteremben, nem tudják elképzelni. És ez borzasztóan szomorú. Nagyon sajnálom, hogy ezt a többségi társadalom egy elitebb része, például Budapesten nem látják, nem érzik át, nem tudják.

„A mélyszegénységben élőknek gyakorlatilag semmilyen élmény nem jut az életből. Csak a munka jut nekik, meg a túlélésért folytatott küzdelem.”

Ezek az emberek nem tudják, mert nem mondták el nekik, mert nem mutatták meg nekik, hogy élmény elolvasni egy könyvet. Senki nem mondta nekik, senki nem mutatta meg nekik, hogy egy könyv által eljuthat a cigánytelepről például Olaszországba. Ez borzasztóan szomorú. És így élnek le egy életet. Nem igazságos, hogy valaki Balin nyaral, még a középosztálybeli is elmegy a Balatonra, a mélyszegénységben élő cigányasszony vagy gyermek pedig az egész nyarat a telepen tölti. Nagyon szomorú. Na, ez visz minket előre. Engem legalábbis igen.

Hogy tudod ezt a számomra szinte felfoghatatlanul sok teendőt összeegyeztetni, úgy hogy közben még anyuka is vagy?

Szerencsére van egy jó férjem és jó szüleim is vannak, illetve hiperaktív vagyok. Ha elmegyek szabadságra, akkor a harmadik napon már bűntudatom van, mert olyan mintha munkanélküli lennék. Én állandóan pörgök, teszek valamit, segítem az embereket, mert, mint már mondtam, nagyon nagy a kötelességtudatom.

Zsanett családja körében

Amikor nagyon magam alatt vagyok, az sem tart soha tovább egy-másfél napnál, és akkor, mintha megrázott volna az áram, elmúlik, és ugyan olyan intenzitással folytatom a munkát, ahol abbahagytam.

Azért magadat tudod kényeztetni? Hogyan töltődsz? Hiszen különösen az olyan segítőknek, mint te is, mindennél nagyobb szüksége van, lenne erre.

Ritkán és nagyon nehezen, de most már egyre inkább. A férjem tanított meg rá. Például most, a hosszú hétvége előtt megláttam egy könyvet, ami nagyon megtetszett, de nem akartam magamra költeni. Végül a férjem beszélt rá. Meg is fogadtam, hogy addig nem fogok dolgozni, amíg el nem olvasom. Így lett, hogy két és fél napig magammal is foglalkoztam.

Mit szólsz ahhoz, hogy a pályázat egy másik nyertes szervezete, a JóLélek Műhely Egyesület, most elsősorban veletek, segítőkkel fog foglalkozni?

Már nagyon-nagyon várom.

Szerinted, milyen lenne a romák és mindenki számára tökéletes világ?

A tökéletes világ számomra, mint roma nő, az lenne, ha a bőrszín, a származás mindenki számára az értéket jelentené, és nem a rosszat, a semmirekellőt, a gonoszat.

Felemelő érzés volt Zsanettel, egy olyan roma nővel beszélgetnem, akiben hatalmas a tettvágy arra, hogy változtasson mások kilátástalannak tűnő életén. És ezáltal tulajdonképpen mindannyiunk életén.


A beszélgetés a MotherNature-Anyatermészet Egyesület és MINE, Mother Centers International Network for Empowerment támogatásával valósult meg.