Az anyaságban minden nap egy új meglepetésdoboz nyílik, mint egy játékban – napról napra kiderül rengeteg dologról, hogy én ezt TUDOM.
✔ Már kezdetnek egyszer rám ijesztettek – még várandós koromban – hogy valami baja van a kisbabámnak. Az ijedelem és a gépek adatai ellenére, pontosan tudtam, hogy ez nem igaz. Elképzelhetetlen volt, hogy ne tudnék róla, ha így lenne.
Aztán nem sokkal később, miután kiderült, hogy tudok szülni, az is kiderült, hogy tudok babául, sőt még gagyogóul is.
✔ Felismertem, hogy mindig tudom, hogy melyik kanapérésbe van eltűnve a legóbábu haja, és azt is, hogy mennyire jól tudok támogatni valakit a következő lépései megtételében.
✔ Fény derült arra is, hogy egy kis testet a testemből nagyobbra tudok növeszteni, és ránézésre tudok lázmérő nélkül pontos lázat mérni.
✔ Tudok úgy sétálni menni a totyogómmal, hogy az ő szemén keresztül teljes áhítattal nézzem vele, általa órákig – mintha először látnám – a hangyát vagy a betonkeverőt.
✔ Aztán kiderült, hogy mesét nemcsak felolvasni, hanem spontán kitalálni is tudok és annyira kiváló angyalka, Mikulás, nyuszi, fogtündér vagyok, hogy az elmúlt 12 év alatt még egyszer sem buktam le.
✔ Tudom, hogyan kell főzni a semmiből, és tudok nevetést varázsolni a sírásból.
✔ Tudok ünnepet teremteni, régieket vagy újakat; és hátul is van szemem.
✔ Tudom, hogyan kell terelgetni, ráhagyni, elengedni, mélyen benne lenni a pillanatban – és tudom, mikor elég.
✔ Tudok rossz álmokat elűzni, szemrebbenésből kitalálni a bajt, és úgy adni jóéjt-puszit, hogy abban minden szeretetem benne legyen.
Sokszor arra jutok, hogy ami igazán lényeges, azt nem kellett és nem is lehet tanulni, mindig is tudtuk és tudni fogjuk, mert bennünk van a kezdetektől fogva mindörökké.
Olvastad már az érem másik oldalát? Amióta anya vagyok, folyamatosan azzal szembesülök, hogy mennyi mindent nem tudok…
Photo by George Milton from Pexels
