Sok szó esik a „magyar panaszkultúráról” és annak negatív hatásairól. Hiszen senki nem szereti hallgatni az állandó panaszkodást, az csak viszi az energiánkat – és a panaszkodónak sem lesz tőle jobb. Fontos azonban megkülönböztetni a parttalan panaszkodást, „kárálást” és azt, amikor őszintén beszélünk valakinek a saját, számunkra valós problémánkról. Az úgynevezett segítő beszélgetés közelebb visz saját magunkhoz, a nehézségeink megoldásához, az elfogadás által pedig megkönnyebbülünk, sőt, akár úgy is érezhetjük, hogy szárnyakat kapunk.
Talán bátran állíthatjuk, hogy minden ember életében vannak nehézségek. Legyen szó párkapcsolati vagy munkahelyi problémákról, gyereknevelési kérdésekről, szorongásról, különböző elakadásokról, a hozott mintáktól való szabadulás nehézségeiről. Mit tudunk ezekkel kezdeni?
Ha elnyomjuk a problémáinkat
Megpróbálhatjuk a homokba dugni a fejünket és nem venni tudomást a problémáinkról. Mi történik ilyenkor? Egyrészt várhatóan a gondjaink nem oldódnak meg maguktól, talán még súlyosbodni is fognak. Minél nehezebbek az érzéseink, annál nehezebb azokat a szőnyeg alá söpörni. Ilyenkor gyakran fordulunk az úgynevezett „numbing” technikához, mikor különböző pótcselekvésekkel próbáljuk meg elnyomni, elnémítani a rossz érzéseinket. Ilyen pótcselekvés lehet többek között a felesleges evés, nassolás, a dohányzás, számítógépes játékok, túlzott telefonhasználat. Ezek nyilvánvalóan nem vezetnek eredményre.
Ha magunkban őrlődünk
Természetesen, ha képesek vagyunk időt szánni arra, hogy befelé fordulva, elcsendesedve végiggondoljuk a helyzetet, beazonosítsuk a saját érzéseinket, az nagy lépés a tisztánlátás felé. Jó eszköze ennek a naplózás, amikor papírra vetjük a gondolatainkat úgy, ahogy azok áramlanak ki belőlünk. Megkönnyebbülést és rendszerezést adhat ez a módszer. Főként, ha már rendelkezünk egy jó adag önismerettel.
Lehetséges azonban, hogy elérünk egy olyan pontot, ahonnan nem látjuk a továbblépést, mert annyira belegabalyodtunk a saját gondolatainkba. Ilyenkor jön jól egy külső szem.
Nehézségeink megosztása
Rengeteget számít, ha úgy érezzük, van kihez fordulnunk, van, akinek kiönthetjük a lelkünket, akivel megoszthatjuk a problémáinkat. A társas támaszt jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nem mindegy azonban, hogy a hallgatóságunk hogyan reagál. Ha hozzánk közel álló személlyel beszélgetünk, lehetséges, hogy ő is érintett a témában, vagy a hozzánk fűződő érzelmei erősen befolyásolják, hogyan érinti őt, amit hall. Emellett gyakran tapasztalhatjuk ebben a hatékonyság fókuszú világban, hogy mindenki rögtön mindent meg akar oldani, nem tud annak a feszítő érzésével együtt maradni, amit a hallottak kiváltottak belőle, így rögtön valamilyen tanácsot szeretne adni. Persze vannak esetek, amikor aranyat ér egy jótanács, de az is előfordul, hogy a záporozó ötletektől összezavarodunk, és csak még messzebb jutunk a saját megoldásunktól.
A segítő beszélgetés – Egy védett burok, ahol a saját erőnkből születhetünk újjá
Számos helyzetben célravezető lehet a problémáinkkal egy képzett segítőhöz fordulni. Miért? A segítő beszélgetés azt a célt szolgálja, hogy egy biztonságos és elfogadó közegben őszintén kimondhassuk, bármi is okoz számunkra nehézséget és a terapeuta megtartó jelenléte segítségével saját magunk találjuk meg válaszainkat. A biztonság és elfogadás egyfelől azt jelenti, hogy nem kell attól tartanunk, hogy amiről beszéltünk, az bármilyen módon kikerül abból a térből, ahol elmondtuk. Másfelől abban is biztosak lehetünk, hogy bármit is mondunk, nem ítéltetünk meg. Minden érzésünk jogos, minden gondolatunknak helye van. Ugye, milyen felszabadító ezt már csak elképzelni is? Biztosak lehetünk benne, hogy nincs leszólás, nincs beszólás, nincs megmondás, ahogy egyébként a külvilágban sokszor találkozunk vele.
Na de mit csinál a segítő, ha nem ad tanácsot? A jó segítő szakember legfontosabb feladata, hogy tartja a fent említett teret. Ez már önmagában hatalmas erőforrásul tud szolgálni számunkra. Az az érzés, hogy elfogadnak úgy, ahogy vagyunk, érezhetjük magunkat bárhogy, az teljesen rendben van, felszabadító és erőt adó.
A terapeuta emellett segíti a tisztánlátásunkat és eligazodásunkat a saját kimondott gondolataink között azáltal, hogy a beszélgetés során időnként visszatükrözi a hallottakat. Ez azt jelenti, hogy a saját szavaival összefoglalja az általunk elmondottakat, illetve kiemeli azokat a gondolatokat, amelyek számára hangsúlyosnak érződtek. Ezek a technikák, ez a külső szem segítik, hogy tovább tudjunk menni a saját gondolatainkkal, saját felismerésekre jussunk.
Természetesen kérdések is elhangzanak egy segítő beszélgetés során, amikor a terapeuta úgy érzi, ezzel segíti a továbblendülésünket vagy a beszélgetés szerteágazó fonalainak fókuszálását. Emellett egy segítő beszélgetés során megtapasztalhatjuk azt is, mit jelent a „termékeny csend”. Ebben a térben ugyanis nem kínos, ha egy ideig csend van, feszengés helyett beleengedhetjük magunkat abba a biztonságos érzésbe, hogy itt semmit nem KELL megoldani, befelé fordulhatunk, és ilyenkor sokszor valóban jönnek az újabb felismerések, meg is születnek a válaszaink. A válaszaink, amik a sajátjaink, amik bennünket szolgálnak, amiket nem erőltet ránk senki, sem jótanács, sem elvárás formájában.
Tovagyűrűző hatások
Egy-egy ilyen beszélgetés után úgy érezhetjük, mintha friss levegőhöz jutottunk volna. Meghallgatásra találtunk, elfogadást kaptunk, tisztábban látjuk, hogy mi zajlik bennünk és azt is, hogy milyen irányokba szeretnénk továbbmenni. Nem biztos, hogy egy beszélgetéssel megoldódik az adott problémánk, lehet, hogy egy hosszabb folyamatra lesz szükségünk, de bízhatunk benne, hogy minden alkalommal egyre közelebb kerülünk magunkhoz és egyre erősebbé válnak a szárnyaink. A folyamat során azt is megtanuljuk, hogyan tudunk saját magunk felé is minél több elfogadással és megértéssel viszonyulni, ahogyan azt egy jó segítő részéről megtapasztaljuk.
A magam részéről tb alapon írnék fel mindenkinek legalább évi néhány segítő beszélgetést. Annál is inkább, mert ha valaki megtapasztalja, hogy milyen ereje van az értő figyelemnek, az empátiának és az elfogadásnak, akkor ő maga is másképp kezd el viszonyulni az embertársaihoz, jobb hallgatósággá válik. Ha minél többen megtanulunk jól hallgatni és bizalommal lehetünk aziránt, hogy bennünket is meghallgatnak, a világ egyre jobb és biztonságosabb hellyé válik.
Miért különösen fontos ez anyaként?
Azt gondolom, hogy anyaként fokozottan fontos, hogy legyenek olyan biztonságos helyek, ahol kiönthetjük a szívünket. Legyen ez egy megtartó anyakör vagy egyéni beszélgetések segítő szakemberrel. Nagyon közhelyesnek tűnik már, hogy csak teli csészéből tudunk másoknak adni, de azért emlegetjük ezt ennyit, mert valóban így van. Vagy meg is fordíthatjuk a képet. Ha tele a csészénk problémákkal, nehéz érzésekkel és nincs egy olyan másik tartó, ahova egy részét átöntve kicsit meg tudunk könnyebbülni, akkor a gyermekeink és egyéb családtagjaink nehézségeit sem fogjuk tudni befogadni. Márpedig az egyik legfontosabb feladatunk szülőként gyermekeink érzelemszabályozását segíteni – és ehhez kellenek a szabad lelki kapacitások.
Kiemelt kép: SHVETS production, Pexels
(1): Kerde Severin, Pexels
(2): Pixabay
(3): SHVETS production, Pexels
(4): Karolina Grabowska, Pexels
(5): Canva
