Fekete macska, kéményseprő, összetört tükör, négylevelű lóhere, lencse, kiborult só, létra, péntek 13: néhány főszereplő a babonák világából. Miért szisszenünk fel, ha átmegy előttünk egy fekete macska és miért kerüljük el messziről a 13-as számot?
A „babona” kifejezés nyelvemlékeink tanúsága szerint a varázs, bűbáj, bálványimádás és eretnekség szavakkal rokon – olvasható a Pallas Nagylexikonban. Tehát elég megfoghatatlan, sokszínű és misztikus fogalommal van dolgunk…
A FÉLELMETES 13-AS
A legnagyobb erő talán a 13-as számot lengi körül. Sok helyen (főleg az Egyesült Államokban) a hotelekben és irodaházakban kihagyták a 13. emeletet, számos kórházban nincs 13-as kórterem. A mágikus szám hatásának tudták be azt is, hogy meghiúsult az Apollo 13 délután 13 óra 13 perces kilövése. Ráadásul a 39-es állványról indították volna útjára, ami 3×13. Európában is akadnak híres történetek a babonákkal kapcsolatban. Az angol királynő 1965-ben nyugat-németországi látogatása során az eredetileg 13-as indulási vágányt rögtön 12-esre cserélték.
A szerencsétlenségtől való félelem és a babona a gazdaságra is hatással van. Egy amerikai felmérés szerint a 13-ai napok akár milliárd dolláros nagyságrendű kárt, veszteséget is okozhatnak. Ilyenkor nem vásárolnak, kereskednek olyan szívesen, és sokkal kevesebben váltanak jegyet vonatra, repülőre.
A számot körüllengő félelem eredete feltehetően a Bibliához köthető. Az utolsó vacsorán Jézus volt a 13. az apostolai körében, s hamarosan meg is halt. A péntek 13 így tehát duplán bajt jelent, hiszen Jézus keresztrefeszítése is pénteken történt.
A komoly vezetőket, politikusokat sem kerüli el a hiedelmek fenyegetése. Napóleon és Franklin Delano Roosevelt semmi pénzért sem vacsoráztak volna tizenharmadmagukkal. Roosevelt például mindig „készenlétben” tartotta az egyik titkárnőjét, hogy ha valaki esetleg az utolsó percben visszamondta a meghívást, vagy hirtelen csapódna a társasághoz, nehogy pont tizenhárman legyenek. Párizsban létezett a quatroziéme (azaz 14.) intézménye, amikor végszükség esetén bárki rendelhet egy hivatásos tizennegyedik vendéget.
„LEGALÁBB TESZEK VALAMIT”
Nem tudjuk, mi történt volna, ha az angol királynő a 13-as vágányról indul, ha nem ennénk lencsét újévkor, ha nem fognánk meg a gombunkat kéményseprőt látva. Feltehetően semmi nem változna, mégis jó hinni, hogy teszünk valamit személyes szerencsénkért. A babonák és szokások biztonságot nyújtanak. Úgy érezhetjük, hogy kivédtünk valami ránk leselkedő veszélyt, ha nem megyünk át a létra alatt vagy ha egy családi ebédnél megakadályozzuk, hogy kiboruljon a só.
Mindez egy torzítás eredménye, melyet kontroll illúziónak hív a pszichológia. Azt érezzük, hogy befolyásunk, hatásunk lehet a külső eseményekre. A babonák két teljesen független dolgot kötnek össze. Például ha meg szeretnénk erősíteni egy kedvező állapotot, azt mondjuk: „Minden rendben, de lekopogom!” Ezután egy fából készült tárgyon alulról felfelé hármat kell kopogni – így diktálja a babona szabálya. Hasonló ehhez, hogy ha egy vizsga előtt a kedvenc pulóverünket vesszük fel, jól fogunk szerepelni.
A cikkben felsorolt példák biztosan ismerősek. Annak ellenére, hogy néha megmosolyogtató, hogy milyen dolgok között próbálunk összefüggést keresni, mégis sokszor gondolkozunk babonásan. Jólesik visszanyúlni a mágikus gondolkodáshoz, és magabiztosabbá tehet, hogy valamivel elkerülhetjük a bajt, magunkhoz vonzhatjuk a szerencsét. Ha egy nehéz helyzet (vizsga, előadás, értekezlet, utazás) előtt a személyes babonánknak szentelünk pár másodpercet, nyugodtabban és határozottabban vághatunk neki a feladatnak.
Természetesen mint mindenben, a babonás gondolkodásban is fontos a mértéktartás! Néhány kedves szokás még nem hátráltat a mindennapokban, de nem érdemes túlzásba esni, és minden jelenség mögött babonákon gondolkodni. Alapvetően mi magunk tehetünk a legtöbbet saját boldogságunkért. A négylevelű lóhere már csak hab a tortán…
/Kiemelt kép: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról/
