Ősszel gyakran jut eszembe Párizs, biztosan Ady és Verlaine miatt, az ő őszi verseik egyszerűen kitörölhetetlenül beíródtak az elmémbe, az első lehulló falevelekkel menetrendszerűen előbukkannak emlékeim feneketlen kútjából. Évről évre eljön az az őszi délután, amikor kinézek az ablakomon és robotpilótaként kántálom is az ismert szavakat: Ősz húrja zsong, Jajong, busong…
Paul Verlaine (Tóth Árpád fordítása)
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…
Mire a végére érek, fázni kezdek, valami igazán szívet melengetőre vágyom, egy igazi francia uzsonnára, chocolat chaud-val és far bretonnal. A far breton nekem kedves emlék, így nyilván könnyen vált ki belőlem jó érzéseket, de mivel gyakorlatilag egy egybesütött palacsinta, szerintem mindenkinél működik a varázslat. A palacsintához többnyire jó emlékeink kötődnek.
Előveszek egy sütőtálat, hagyományosan téglalapformájú, magasabb peremű tálban készítik, de ha nem ragaszkodunk az eredeti breton formához, akkor bármilyen hőálló tál megteszi. Vajazzuk jól ki a tálat.
Egy zacskó kimagozott aszalt szilvát (kb.20-25db) rakosgassunk szét a tál alján.
És hallgassuk meg a verset Charles Trenet előadásában eredeti francia verzióban dalolászva és vegyük elő azt az edényünket, amiben a palacsintatésztát szoktuk kikeverni.
4 tojást, 90 gr lisztet, 1 csipet sót elkezdünk simára keverni 500 ml tejjel (lehet növényi is természetesen), idáig mint a palacsinta. Amikor már sima, akkor hozzákeverünk 100 gr cukrot. Mivel ez egy francia recept, természetesen vaj nélkül el sem képzelhető, így még tegyünk hozzá 60 gr olvasztott vajat, és keverjük el.
Ha van kedvünk tovább bolondítani, akkor beleszökhet még egy leheletnyi vanília, ahogy Párisba az Ősz.
Öntsük az egész miskulanciát a szilvákra, és csússzantsuk be a 200C-os sütőbe a tálat szépen nesztelen.
Ady Endre: Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Mire 40-50 perc múlva, a mennyei illatok nyomán családtagjaink is kiváncsian a konyha felé veszik az irányt, addigra még egy jó chocolat chaud-t is a kezükbe nyomhatunk.
Még több receptre vágysz? Keresgélj kedvedre a Már megint a konyhában rovatunkban!
