Hagyományos értékek egy modern világban: a néptánc varázsa

Besenyei Andreának minden szaván és mozdulatán érződik a tánc szeretete. Ezt a lelkesedést és tudást pedig nem tartja meg magának, hónapról hónapra rengeteg apró lábacskát mozgat meg. Toppantó nevű foglalkozásai már fogalommá váltak a néptánc iránt érdeklődő szülők és gyerekek körében.  

A honlapodon úgy mutatkozol be, hogy táncos szülők lányaként nem volt kérdés, hogy te is ezt viszed tovább. Honnan tudtad ennyire biztosan, hogy ez az utad?

Számomra ez mindig is egy elsődleges szocializációs közeg volt. Mármint a tánc, a kultúra és ezzel együtt a közösség. Mindig is úgy tekintettem rá, mint egy nagy családra. Természetesen volt számomra, hogy táncolnak a szüleim, a testvéreim és én is. Egy húgom és egy öcsém van, volt olyan időszak, amikor mind az öten táncoltunk: a gyerekek már, a szüleink még. Csodás időszak volt. Gimnazistaként jöttem rá, hogy ami nekem természetes, az a legtöbb embernek egyáltalán nem az. Sőt! Nem is értettem, hogy lehet, hogy nem táncolnak, nem járnak táncegyüttesbe, vagy művészeti iskolába, hisz nekem ez annyira egyértelmű volt, mint hogy mindennap felkelek. És azt hiszem, itt kapcsolt be bennem a pedagógus, mert azonnal tudtam, hogy meg kell mutatnom a világnak azt, amiben felnőttem.

Hogyan alakult ki, hogy gyerekekkel fogsz foglalkozni?

Mindig is vonzott az ismeret- és tapasztalatátadás, és imádtam szervezni, középpontban lenni már általános iskolában is. Ez a gimnáziumban csak erősödött és az akkori osztályfőnököm megerősített abban, hogy a pedagógus pálya az én utam. Természetesen akkor még nem volt ennyire egyértelmű és kiforrott, hogy valóban mit és hogy szeretnék csinálni, mindenesetre azt mindig is tudtam, éreztem, hogy a 0-6 éves korosztály a szívem csücske. Azonnal megtalálom a hangot velük, és valamiért ők is azonnal kapcsolatot teremtenek velem bármilyen új, vagy ismeretlen helyzetben is.  És az pedig már a tudatosság része, hogy ez az az életkor, amikor nagyon fogékonyak minden ingerre. Ilyenkor a leginkább befogadóak, taníthatóak és fejleszthetőek a kicsik.

Hagyományos értékek egy modern világban – így hangzik a mottód. Mit tapasztalsz, mennyire fér meg ma egymás mellett a kettő?

Igyekszem a mindennapokban is ezt az értéket és jelmondatot alkalmazni, megélni. Valóban ezt gondolom a Toppantóról. Hisz a hagyományos értékek, amiket örökül kaptunk, ott vannak bennünk. Sejt szinten ott van minden az őseinkből, a kérdés csak az, hogy hogyan hozzuk ki a gyerekekből, vagy egyáltalán kihozzuk-e belőlük. Minden nyáron több hetet táborozunk a szülőfalumban, Karádon.

Imádom látni, megélni, hogy a hozzánk érkező gyerekek – heti 30-40 fő – már az első nap végére elfelejti a modern technológiát, leteszi a telefont és inkább lovagol, kézműveskedik, íjászkodik, felveszi a vidék ritmusát és teljesen megéli a jelent és ezzel együtt a múltat is.

Ezért tartom Karádon a tábort, mert itt nőttem fel, ezt kaptam, nekem ez volt természetes, és meg szeretném mutatni a gyerekeknek is. Ezt missziónak tekintem, ami nagy, de egyben csodálatos feladat is.

Találkoztál már valamilyen nehézséggel, ami a modern gyerekkorhoz kapcsolódik?

A szülői féltés és a gyerekek önállósodásának hiánya évről-évre egyre jobban érzékelhető. A zárt foglalkozások alkalmával is mindig látni szeretnék a szülők, hogy mi és hogyan történik. Igyekszem jól kezelni ezt és a kollégákat arra biztatni, hogy találjuk meg a közös utat.

A legfontosabb, hogy a szülő megértse, hogy a gyermeke nem azért jár a foglalkozásra, hogy ebből majd egy bemutatót, fellépést tartson. Ő nem színész, ez nem produktum.

Az a felnőtt, hivatásos táncosok, előadók, színészek feladata. Ők itt egy közösséghez kezdenek tartozni, megtanulnak alapvető szokásokat, megtanulnak együttműködni, fejlődnek a kognitív készségeik, társas kompetenciáik, miközben a népzene és a néptánc elemeivel is ismerkednek játékos módon.

Ezért is vezettem be már 3 éve a családi táncházakat. Itt nincs miről beszélni, nem kell elmagyarázni semmit. A szülő és a gyermek együtt éli meg a csodát. Ferencvárosban már évek óta tanítok, és csütörtök délután közel 40 család jár hozzám. Itt nem ritka, hogy a pár hónapos babától a nagymamáig a család minden tagja jelen van. Szerintem ez az igazi visszaigazolás a munkámról, és arról, hogy jó úton járok.

Rengeteg felkérésed és saját szervezésű programod van, sőt, már franchise rendszerben is működik a Toppantó. Szerinted mi a titka ennek a sikernek?

Hatalmas öröm számomra, hogy ennyien szeretnek, és hogy már 16 oktatóval működöm. December 3-án tovább bővül a csapat, akkor lesz a következő oktatói képzés, erre már nagyon készülök. Emellett decemberben egy adventi vásárunk is lesz, valamit az alapítvány 2023-as programjait készítem elő. Tavasszal újra Toppantó nap és a nyári táborok, hisz ezek hosszú előkészítési folyamatot igénylő munkák. Bízom benne, hogy 2023-ban több idő marad az alkotómunkára, mert több projekt is elő van készítve, és még egyelőre a fiókban pihen. Az időbeosztást és a program-feladat kiszervezést én is tanulom még. Szerencsés vagyok, mert Smid Zsófia – az egyik budapesti oktatóm – nem csak oktatói, de asszisztensi és szervezési feladatokat is ellát. Ez hatalmas segítséget jelent. A titok pedig annyi, hogy szeretem, amit csinálok, és szívem-lelkem benne van. Minden program, megjelenés őszintén, filter nélkül kerül ki a nagy nyilvánosság elé. Szerintem a mai világban ez a legnagyobb érték. Az őszinteség.

A jövő évi tervek, ötletek közül van olyan, ami megosztható?

Az adventi vásár után, december második felében kicsit elcsendesedünk és pihenünk mi is. A követőket viszont nem hagyjuk tartalom nélkül. Készülőben van egy adventi kalendárium, ami online formában lesz elérhető.

2023-ban szeretnék a Toppantó nap mellett egy másik nagyszabású rendezvényt is szervezni, ami már több éve formálódik bennem, és az alapítvány működését szolgálja majd. Ez is előkészítési fázisban van, várhatóan január második felében fedem fel a részleteket róla. Nagy vágyam, hogy a „Toppantó a gyermekekért” Alapítvány segíteni tudjon azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek, családoknak, akiknek erre szükségük van. Folyamatosan tartunk adomány, játék, ruha és élelmiszergyűjtéseket, most sem lesz másképp. A karácsony kiemelt időszak erre, de természetesen a jövő év elején is folytatjuk. Több szervezettel van kapcsolatunk, akiknek ezeket az adományokat eljuttatjuk. Az iskolakezdésre is csináltunk tanszergyűjtést, országosan. Ebben minden oktatóm részt vett, és partnerpontok is létesültek, ahol folyamatosan fogadnak adományokat. Fontos része a munkámnak a pályázatok írása és a támogatók toborzása is, mert a nyári táborainkat így tudjuk finanszírozni. Tehát bőven van feladat, tennivaló, de hiszek benne, hogy érdemes.