Mikor alszik már el? Vissza akarom kapni a melleim. Ovi-meló-suli-spenót-nemettemeg-kakaóscsiga. Elkésünk-szolfézs-végrefodrász. Miért pont MOST beteg?! Túlóra-elegemvan-romantikátakarok-vagylegalábbbort. Nem tudom, te hogy vagy vele: ahhoz, hogy anyaként valóban teljesebb és örömtelibb legyen az életem, számomra hosszú tanulási folyamat vezetett, aminek persze még mindig nincs vége. Összeszedtem hát a legfontosabb tapasztalásokat, és legalább ennyire érdekelnek a Tieid is, kedves olvasó – küldd elő őket nekünk!

1. A jó párkapcsolat esszenciális.

Leírhatatlan a különbség aközött, amikor a szülőtárs valóban ott van nektek, és amikor nincsen. Természetesen mindenkinek az életében adódhatnak helyzetek, amikor – átmenetileg – nem tud teljes mellszélességgel a másik mellé állni. Mert túlterhelt a munkahelyén, vagy leterítették a tudattartalmak, amelyekkel sokáig nem foglalkozott. Ha gyászol, vagy éppen most írja a diplomamunkáját. Ha kiégett, és idő kell, míg összeszedi magát. Ha lebetegszik. Ha híres lesz. Ha épp mind a ketten változunk, és válságba kerültünk. Sok ilyen helyzet van.

Imádok randizni. Vacsi, wellness, kirándulás, Duna parton ücsörgés – bármi jöhet.

Minden hasonlót könnyebb azonban átvészelni, ha békeidőben időt és figyelmet fordítunk a kapcsolatunkra. Igenis, el kell menni kettesben vacsorázni, moziba, koncertre, és nyaralni is! Este meg kell masszírozni a másikat, vagy inni vele egy jó pohár bort, sétára indulni a környéken, akár csak a ház körül.

És igenis, fontos az őszinteség, és fontos, hogy ne büntessük egymást érte. Szükséges az egyértelmű, együttműködő kommunikáció, szükséges, hogy belássuk, ha hibázunk. Fontos ismernünk egymás szeretetnyelvét, és időnként új alapokra helyezni a kapcsolatunkat.

Mi oltalmazzuk a gyerekembert, aki szerelmünk áldásaként hozzánk érkezett, és erre csak akkor vagyunk képesek, ha a szövetségünk erős.

Ha pedig nem és nem megy: nos, még mindig könnyebb egyedül, mint „együtt” ott, ahol bántanak, vagy semmi közünk egymáshoz. És távolabbról talán még lehetünk újra békések és együttműködők.

2. Az étkezésnek igenis jelentősége van.

Ha húsz éves koromban azt mondja valaki, hogy szinte minden nap friss ételt készítek vacsorára,  hétvégén sütök, és nagy vendégségeket szervezek – nemes egyszerűséggel körberöhögöm. Amikor kiderült, hogy babát várok, elkezdett érdekelni, hogy egészségesen éljek (addig csak az számított, hogy fogyókúrásan). Kitört rajtam a főzős énem, és azóta is tobzódik.

Nyugodt vasárnapi brunch, házi készítésű finomságokkal.

Tudom, hogy nem mindenki van ezzel így, de azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a jó táplálék nagyban támogatja az egészséget, a közös étkezések pedig a családi harmóniát. Ha mindig van gyümölcs és zöldség, meg egyéb egészséges alternatíva az asztalon, a gyerek is magáévá teszi ezt a hozzáállást. Akkor is, ha egyébként marékszám tolná a gumicukrot – még.

3. A rend belső igénnyé válhat.

És mekkora segítséget jelentenek a rendezett hétköznapok, Istenem! Nekem évekbe telt, hogy úrrá legyek a külső káoszon, de jelentem, nem volt hiábavaló az igyekezet. A cuki csajos határidőnaplóm mindig ki van töltve hetekre előre. A bevásárlást, a mosást és a takarítást is betervezem, fix ideje van az edzésnek – és így rugalmasnak lenni is sokkal könnyebb. A lakásban a dolgok többségének van helye, a selejtezésnek szintén van időablak. Mindemellett rendszeresen tartok néhány szünnapot, mikor felmentem magam a napirendek követése alól, és egyszerűen csak utazom az áramlattal. Így azért ki lehet bírni, nem?

4. Az önmagamra szánt idő mindenkinek jó.

A családomnak arra van szüksége, hogy egészséges, erős, ápolt és lehetőleg többnyire kiegyensúlyozott legyek. Ha anya nem meditál, nem sportol, nem megy a barátnőivel csacsogni, vagy apával bulikázni időnként, atomi frusztrált lesz. Szerintem mindannyian tudjuk, hogy egy frusztrált anya milyen. És egyikünk sem akar olyan lenni. Ugye?

5. Az „érték” nem csak pénzben mérhető.

Hanem például abban, hogy képes vagyok természetes módszerekkel gyógyítani a családom, hogy a házi kenyér héja boldogan zajong a sütőben, hogy elmélyülten tudok játszani a szőnyegen, vagy elmondok még egy mesét összebújva este. Értéket teremtek, mikor bringatúrát szervezek, mikor ifjúsági szállóvá alakul a nappali, mikor segítek a tanulásban. Ha megölelem, ha megvédem, ha lehet sokat sírni és nevetni is együtt. Ha tisztaság van, vagy épp kupi, de szeretet. És lehet, hogy rengeteg értéket teremtek akkor is, mikor épp nincs munkahelyem, de mindenhol helye van a a munkámnak.

6. Mindennek rendelt ideje van.

Ha esik a hó, menjetek szánkózni. Ha olcsó a narancs, facsard ki és igyál. Ha elviselhetetlenné vált egy helyzet, lépj ki belőle. Ha végre van nyugodt fél órád, relaxálj. Ha a kamaszod kiküld a szobájából: érezd magad szabadnak, és csináld, amit csak szeretnél!

7. Mindig van miért hálásnak lenni.

Ha élnek a szüleid. Ha jófejek a szüleid. Ha van mit enni. Ha jókat lehet enni. Ha étteremben is lehet enni. Ha meleg van. Ha meleg van, és vár a tó. Ha hideg van, és olyan jólesik a hóesésben kávézni a kolléganőddel. Ha van kolléganőd. Ha otthon dolgozhatsz, és végre egyedül lehetsz kicsit. Ha van egy igazán jó barátnőd, vagy, ha három is van. Ha lement másfél kiló, vagy újra fel tudod emelni a karod. Ha van kutyád. Ha nincs kutyád, de van gyereked. Ha mind a kettő van. Ha egyik sincs, és addig alhatsz, ameddig nem szégyellsz. Ha ihatsz alkoholt, vagy ha képes vagy megállni, hogy ne igyál. És minden egyes hálatelt gondolattól jobb lesz a világ. A tiéd biztosan.

8. A felelősségvállalás szexi.

Sokkal, sokkal könnyebb lenne néha áthárítani (és biztosan meg is teszem, fusiban). Jó lenne megkérdezni anyut, mit csináljak, ha ez, vagy az van a gyerekkel. De inkább azt kérdezem: ő mit tenne a helyemben? Mit csinált, mikor ennyi idős voltam? Vagy csak emlékezem, barátnőkkel és anyatársakkal beszélek, cikkeket olvasok – és a felelősség az enyém. Fel kell nőni a feladathoz, és be kell vállalni, hogy döntéseket hozunk, méghozzá valaki más életével kapcsolatban. A gyanútlan kicsi szervezet meg majd eldönti később, hogy szüksége van-e egy jó terapeutára a döntéseim miatt. Elvégre tudjuk: hibázni szabad!

9. Nagyon kell a közösségi háló.

A család, a barátok, az anyukás csoport, a női kör, a szülői közösség az oviban és a suliban, a szakmai kapcsolatok – sokkal gazdagabb és gördülékenyebb velük az élet. Ha van társaságod, máris van saját életed is. Ha van a gyereknek társasága – máris van saját életed is. Ha van segítséged, és bármikor fel tudod dobni a kérdést, hogy hol van Győrben jó játszótér, és mikorra is kell a rajzdobozt bevinni, máris nagyon sokat profitáltál a kapcsolatokba fektetett energiádból. Megéri, ugye? Egy dolgot azonban mindig szem előtt tartok: csak valódi kapcsolódásokra van szükségem. Az energiarabló, másfél órás panaszáradatokban való részvételt a suli előtt inkább kerülöm.

10. Nem „jó tanulót” vagy „jó gyereket”, hanem lelkileg egészséges embert akarok nevelni.

Olyat, aki képes jól érezni magát a bőrében. Aki képes az együttműködésre. Felismeri az érzéseit, és tud dolgozni velük. Kimutatja a szeretetet. Mindig megtalálja a saját megoldásait. Tud határt szabni, és legyőzni önmagát. Bátor, szabad, boldog, egészséges, önreflektív, közösségi, szeretetteli és kreatív embert akarok nevelni. Nem biztos, hogy ez nem feszíti szét a kereteket – de a növekedés ezzel jár. És ehhez nekem, magamnak is nagyon bátornak kell lennem.

11. Nőként saját ritmusom van, és azt is kell követnem.

Már bőven anya voltam, mikor megértettem végre, mennyire fontos a hormonális egyensúlyom, s mennyi mindent tehetek érte. Időbe telt átszerveznem az életem úgy, hogy támogasson ebben, de minden ráfordítást nagyon megért. Mára van már érdemi tudásom és tapasztalatom a menstruációmról, a női szerveim működéséről, a női életkörről, a természet ritmusáról, az egészséges életmódról, a prioritásaimról – és ettől sokkal nyugodtabb és egészségesebb vagyok.

12. Az önazonosság nagyon, nagyon fontos.

Hiteles vagyok a magam számára. Ehhez is évek önismereti útjára volt szükség, és nyilván egy ilyen folyamatnak sosem lehet vége. De úgy akarom majd elhagyni a földi világot, és ezt a gyönyörszép testet később (sokkal később), hogy azt mondom: a saját életemet éltem. És szeretném, ha a gyerekem is ezt látná.

A haverom zenekarában én vagyok a bandababa!

13. A munka gyümölcse mindig beérik.

A „Tedd a helyére a cipőd!” mondatot bölcsis korában kezdtem mondogatni, oviban is kitartottam, és második osztályra sikerült. Nagyon megveregettem a vállamat. Azóta persze kamaszodni kezdett, a cipők helyzetére nem rezonál – de egyszer majd felnőtt lesz, és rendet fog tartani. Tudom.

Ennél is sokkal fontosabb, hogy kamasz létére időnként megáll, és elmerengve azt mondja: „Büszke vagyok rá, hogy nekünk ilyen jó családunk van.”

Hát. Awwwwww.

14. A slow szemlélet a legkirályabb dolog.

Nagyra értékelem a nyugalmat és a szépen strukturált időt. Rendszeresen relaxálok és meditálok (egy kicsit), átszellemülten főzök. Imádok erdőt járni, és általában nem vágyom pörögni. Sok mindent csinálok, sok programunk van, valahogy mégis egyre kevésbé rohanósak a napok. Kevesebb dolgot csinálni, de annak jelen lenni, elengedni az időrabló tevékenységeket, minden szinten egyszerűsíteni – ez áll most közel hozzám. Az idő megszentelése.

Gazolás 35 fokban – az uborkáért mindent! <3

15. Szülőnek lenni a legnagyobb ajándék

Szülőként egyszerűen nincs más választásom, mint fejlődni, minden egyes nap. A puszta tény, hogy itt van Ő, máris átvarázsolta a világot – örökre. Nem tudom, mivel érdemeltem ki a bizalmát, de nagyon igyekszem, hogy méltó legyek rá.

Bringatúra az unokatesókkal. Ha nincs elég gyereked, kérj kölcsön párat!

Csillag Enikő


Photo by Iris Carvalho from Pexels

Tags :