Az anyaság olyan, mint egy versenyfutás az idővel, a gyerekek fejlődésével. 

✔ Mire belejövök a szoptatásba, már tanulhatom meg a hozzátáplálás csínját-bínját.

✔ Mire profi vagyok a dackorszakból, képezhetem ki magam az ételallergiákból.

✔ Mire kenem-vágom az ekcémát, kezdhetem nulláról a pavor nocturnussal.

✔ Mire eljön az iskola, már jön is a karantén, és nemcsak korrepetálni kell tudnom, hanem tanulhatok meg effektíve tanítani.

✔ Megtanultam azóta a pénzgazdálkodást, különböző jogi procedúrák lebonyolítását, kis pulcsikat és sapkákat kötni, ellenőrizni a motorolajszintet az autóban, lakberendezni a vízerek, a feng-shui és a vaszati elvek és még kitudjamik figyelembevételével…

✔ Kiképeztem magam szülinapi partyszervízelésből, jelmezvarrásból, különóra logisztikából, továbbá fejből sorolom a Harry Potter házakat és varázsigéket, mindenféle menő szavakat, és nemcsak felismerem, de a nevén is tudom nevezni az összes éppen aktuális menő bigyókát.


Miközben a legnehezebb tananyaggal az idővel való zsonglőrködéssel bajlódok, elmerengek, hogy a deriválás helyett mi a csudáért nem a téridő hajlítást tanították a gimnáziumban.

✔ Miközben próbálom kiszedni a teniszpálya salakot a hófehér zoknikból eszembe jutnak a technikaórák. Bevallom, hogy fogalmam sincs, hogy ott mit is tanultunk, de foltkiszedést biztosan nem, viszont emlékszem a világ összes országának fővárosára és iparára, de fontosabb volna tudnom, hogy megéri-e a bio kajára kiadni azt a plusz pénzt, mi pontosan az a fair-trade és mekkora az ökológiai lábnyoma annak, ha megeszek egy avokádót. 

✔ A legszomorúbb, hogy hiába van vagy négy különböző ország neves egyetemeiről származó közgazdász diplomám, egészen biztosan tudom, hogy soha egyetlen egyszer sem használtam semmilyen egzakt ismeretet ezekből, sem a korábbi munkahelyeimen, sem a vállalkozásaimban. Egyszer, amikor egy óvodát próbáltunk páran alapítani és már nagyon elégedettek voltunk azzal, hogy kívülről fújjuk a tűzvédelmi előírásokat, és átverekedtük magunkat az összes engedélyező szerv labirintus-mátrixán, váratlanul kudarcot vallottunk mediálási ismeretek és megfelelő helyekre elérő kapcsolatok hiányában. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy a való világban a vállalkozói lét bizony nem úgy indul, mint az összes egyetemen, hogy beteszünk 3-5 millió forint törzstőkét és szépen mindent megveszünk a grafikai munkáktól kezdve az asszisztensig, hanem a fő tevékenység mellett bizony még további szakmákat fogunk kitanulni.

Sokszor arra jutok, hogy ennek a 22 év oktatásban eltöltött időnek az ovitól a posztgrad képzésig tényleg semmi más értelme nem volt, mint az, hogy legalább tanulni megtanultam.  


Olvastad már az érem másik oldalát? Amióta anya vagyok, folyamatosan azzal szembesülök, hogy mennyi mindent tudok…


Photo by George Milton from Pexels

Tags :