Végh-Nagy Nikolettával a HajráAnyu Egyesület megálmodójával és motorjával beszélgettünk az anyai összefogás erejéről és a közösségépítés fontosságáról.
[Ez a cikk a MotherNature – Anyatermészet Egyesület ukrán pályázatára készülő cikksorozat egyik írása. A sorozat péntekenként folytatódik.]
Ami nem volt az lesz
A HajráAnyu Egyesület jó pár éve működik Hajdúszoboszlón. Mesélsz egy kicsit a kezdetekről?
Az egész úgy indult, hogy 8,5 évvel ezelőtt, amikor várandós lettem az első gyerekkel, még Franciaországban éltünk. Az már eldőlt, hogy Magyarországra és azon belül is Hajdúszoboszlóra fogunk költözni.
Elkezdtem helyi Facebook csoportok után kutatni, hogy megtudjam, hogy hová érdemes óvodába menni, ki a gyermekorvos, egyszóval, ahol anyás dolgokat meg lehet beszélni. Országos anyacsoportokat találtam csak, de ilyen helyi beszélgetős csoportot nem, főleg nem anyafókuszút.
Úgy voltam, hogy ha nincs, akkor csináljunk! Meg is csináltam! Pont a napokban csodálkoztam rá, hogy lassan elérjük a 2000 tagot. Ők javarészt 20 és 40 év közötti helyi anyukák.
A csoport teljesen jól működik így önmagában, de pár évvel ezelőtt felbukkantak olyan posztok, hogy segítségre lenne szüksége egy-egy anyukának. Jótékonysági kérések érkeztek olyanoktól, akik kapcsolatba kerültek rászoruló családokkal. Ezeket elkezdtük mi, a három admin megoldani. Ez annyira jól működött, hogy egyre több ilyen segítségkérő poszt jött, és egy idő után muszáj volt ennek valami hivatalos keretet adni.
Azt gondolnám, hogy Hajdúszoboszló egy jól szituált üdülőváros.
Igen, ezen nagyon sokan meglepődnek, de rengeteg ember él itt a dűlőkön rettenetes mélyszegénységben. Sok helyen még vezetékes víz sincs. 10 évvel ezelőtti adatot tudok, akkor több, mint 400 család élt regisztrált mélyszegényként. Azóta sem lettek kevesebben. Szóval igény az van, de szerencsére az adás felől is van hajlandóság.
A világos elszámoltathatóság vitt az egyesület megalapítására?
Addigra engem itt már nagyon megismertek, megbíztak bennem, simán odaadták nekem a pénzt, hogy vegyek belőle xy családnak például egy mosógépet. Természetesen én meg is vettem és saját autómon ki is szállítottam a családnak, de egy idő után már szükséges volt, hogy legyen ennek egy hivatalos formája.
A másik téma, amibe belebotlottam, hogy kevés program volt a városban helyi embereknek, családoknak. Nyáron persze van nagyon sok a turistáknak, de a helyieknek minimális, és a kisgyerekes programok száma főleg csekély.
Végül ez a két dolog volt, ami miatt megalapítottuk az egyesületet, ami azóta is jól működik. Sőt, annyira jól működik, hogy hamarosan közhasznúvá válhatunk.
Ez szép eredmény! Az ukrán menekültek segítésében is jócskán kivettétek a részeteket. Mesélsz erről?
Nekünk a háború nagyon komoly ismertséget hozott. Sokan nem gondolnák, de az ukránok körében már korábban is ismert volt Hajdúszoboszló. Nagyon szerettek ide járni nyaralni. A mai napig vannak olyan menekültek, akik fizető vendégként laknak a városban. Természetesen, ezen felül akad még jócskán, aki viszont gondoskodást igényel: szállásban, ruházkodásban, ételben.
Első körben azok jöttek, akik meg tudták fizetni a szállodát, aztán egyre kedveltebb menekülési célpont lett. Csak, hogy az arányokat érzékeltessem, Hajdúszoboszló egy körülbelül 24 000-es lakosú város, csúcsidőben 2000 menekültet fogadott be. Lakosságarányhoz viszonyítva ez nagyon jelentős.
Hatalmas volt az összefogás. Mi anyák, a gyerekekre fókuszálva segítettünk és segítünk a mai napig. Ameddig nagyon nagy volt a fluktuáció, működtettünk egy adománygyűjtő pontot, ahová mindenki behozhatta a ruhát, az élelmiszert, a bármit, illetve a menekültek is ide tudtak bejönni és átvenni, amire szükségük volt. Csináltunk játszóházat, illetve egy open-office irodát is nyitottunk, hogy iskola vagy munka miatt online tudjanak dolgozni.
Honnan szereztetek helyiségeket ilyen gyorsan?
A várostól. Nagyon gyorsan kellett cselekedni, mert amikor kitört a háború, akkor azonnal áramlottak be a segítségek, de arra jutottunk, hogy nem érdemes egy nagy szervezetnek leadnunk az adományokat, mert ők lassabban dolgozzák fel, és ezeknek az embereknek most van szükségük ezekre. Azt is láttuk, hogy nagy határátkelőkre nem érdemes mennünk, mert oda érkezik a segítség mindenhonnan először. Tiszabecsen viszont még semmi nem volt, a helyi tanári karon kívül, akik igyekeztek valamit tenni, így mi oda vittük az adományokat. Olyan mennyiségben áramlott be a felajánlások, hogy magánúton már nem tudtuk tárolni, akkor sikerült egy átalakítás alatt álló üres üzlethelyiséget szerezni, majd egy hétre rá a város is felajánlott egy üresen álló teret. Ez egy használaton kívüli kiállítótér volt, ahol a nagyteremben pont elfértek az adományok, tudtuk szortírozni, tárolni és osztani, A kisebb helyiségekből lett az open-office iroda, a szemben lévő kultúrházban pedig meg tudtuk csinálni a játszóházat.
Ez nagyon nagy ismertséget hozott az egyesületnek, de egyébként is, a programokat is nagyon szeretik az emberek, a többi itteni civil szervezettel is szeretünk együtt dolgozni.
Milyen programokat tartotok?
A legutóbbi eseményünk például egy halloween-i program volt. Kicsiknek szürkületkor bátorságfénygyűjtést szerveztünk (biztosan ismeritek ezeket a kis rudacskákat, amiket, ha megtörsz, világítanak). Rengeteg ilyen fényrudat rejtettünk el egy helyi erdős területen, ahol lovas mintagazdaság van kialakulóban, írtunk hozzá egy mesét A nagyobbaknak pedig sötétedés után volt rémisztgetős kincskeresés, bokorból előugró szörnyekkel, szellemekkel és sok ijesztő feladattal. Ez idén annyira jól sikerült, hogy közel ezer ember látogatott ki, köztük sok, a városban megszálló vendég is.
Adventi ablakkalendáriumot játszunk. Biztosan hallottatok ilyet, hogy az ablakot kidíszítik a jelentkezők az adott napon, mi ebbe is vittünk egy kis csavart, mert itt, akinél felgyúl a fény, az egy utcabulit szervez aznap este. Ez is harmadszorra lesz idén. Nagyon lelkesek az emberek, mindenki kitalál valami jópofát, amivel várja a hozzá érkezőket.
Ötödik éve pedig rászoruló gyerekeknek készítünk ajándékcsomagot. Ez egy fordított adventi kalendárium, ahol mindenki kiválaszt egy gyereket, akinek karácsonyig minden nap egy cipősdobozba beletesz nemének és korának megfelelő apró ajándékot, például színes ceruzát, mesekönyvet, stb. Ennek, ha a körülmények is engedik, szervezünk egy ünnepélyes átadó ünnepséget.
Havi rendszerességgel rendezünk bolhapiacot is. Szerencsére, jó a viszony a városvezetéssel, támogatnak bennünket teremmel, asztallal, amire éppen szükségünk van az adott rendezvényhez, akcióhoz.
Honnan van ennyire jó érzéked a programszervezéshez? Ez egy veled született tehetség?
Ez valahogy jön. Belőlem jön. Abból indulok ki, hogy én minek örülnék.
Van egy 6 évesem és egy 8 évesem, haladok azzal, amire nekünk is szükségünk lenne. A Facebook csoport is jó kontrollcsoport, jól szűri, hogy mi az, amire nyitottak az emberek és mire nem.
Ukrán anyukáknak most milyen programjaitok vannak?
Most a körülbelül 300 ellátást igénylő főből többen jelezték, hogy szeretnének alapfokon megtanulni magyarul. Nekik nyelvtanfolyamot szerveztük, erre kaptunk a MoNa-tól támogatást.
Ezen felül pedig, természetesen minden programunkra meghívjuk őket is, szerencsére van a csoportban ukránul beszélő anyuka, aki lefordítja a plakátjainkat és így továbbítjuk feléjük. A programokon is szoktunk tolmácsot biztosítani.
Mum power
Mi nagyon hiszünk az anyakörökben, nektek van ilyenetek?
Ez nagy célunk, de a covid sajnos nagyon keresztbevágta ezt a projektünket, majd a háború vitte el az erőforrásainkat, de jövő évtől nagyon szeretnénk ezt is újraindítani. Rengeteg tervünk van.
Én nagyon hiszek a közösség erejében, az anyák erejében.
Nem szeretem az angol kifejezéseket, de a “mum power” nagyon találó. A háború nagyon megmutatta, hogy mekkora erő van az anyákban, a nőkben. Nem is csak a saját gyermekükért, hanem más gyermekéért is képesek kiállni! Van valami összetartó erő a nőkben, hogy a gyerek, akár az enyém, akár nem, de értem, hogy ő egy másik anyának a gyermeke, az anyai szolidaritás pedig egy fantasztikus és végtelen energia.
Szerintem erre nagyon kevés dolog épül a világban, pedig lehetne rá alapozni, mert rengeteg dolog van abban, amit az anyák tehetnek egymásért, magukért.
Szerinted a magyar anyák egymás között is működtetik ezt az erőt?
Ebben szerintem nagyon fontos, hogy az embereket a pozitív élet és érzések felé tereljük, az irigykedés és egymás bántása helyett. Ne széthúzás legyen, mert ebben az országban már így is a gyűlölködés, az elfogadás, az empátia és a tolerancia hiánya a jellemző. Azt gondolom, hogy ha bennünk itt van ez a nagyon pozitív és megtartó erejű dolog, hogy anyák vagyunk, akkor az egy feladat, hogy úgy fordítsuk, hogy maga a folyamat és az eredmény is pozitív legyen.
Hogyan lehet ezt szerinted erősíteni?
Abszolút az offline térben. Nagyon jó, hogy van az online tér, de ez, amiről beszéltem csak személyesen tud működni. Például ezzel a karácsonyi adományozó akcióval is azt szeretnénk, hogy az adók lássák, hogy akik fogadják az ajándékokat, ők is anyák, akik megtesznek mindent a gyermekükért, csak nekik úgy hozta az élet, hogy kevesebb lehetőségük van.
Én úgy gondolom, hogy csak a közösségépítés, mégpedig az offline lokális közösségépítés az, ami ezt támogatja. Ez nagyon hiányzik a világból.
Gondoljunk bele, hogy az emberiség több ezer évig vadászó-gyűjtögető módon élt kiscsoportos közösségekben és csak az utóbbi pár ezer év alatt történt minden egyéb. A csoporthoz tartozás nagyon nagy emberi igényünk! Inkább beszélgess a szomszédasszonyoddal, kérdezd meg tőle őszinte kíváncsisággal, hogy hogy van, mint hogy vitatkozz bármiről késhegyig menően ismeretlenekkel egy online csoportban. A kapcsolódás az online térben nem adja meg az igazi közösséghez tartozás érzést.
Niki, nekem az az érzésem, hogy neked már csak a varázspálca hiányzik a kezedből, de nélküle is csodákra vagy képes! Bár lenne hozzád hasonló jótündér minden magyar településen!
További jótündérekkel készített interjúinkat itt találod meg. 🙂
A beszélgetés a MotherNature-Anyatermészet Egyesület és MINE, Mother Centers International Network for Empowerment támogatásával valósult meg.
Kiemelt kép: Hevesi Norbert, H1 fotóstúdió, minden további kép: HajráAnyu Egyesület
