Mi az anyákkal vagyunk
Mi az anyákkal vagyunk, azokkal, akik már régóta egy hatalmi játszma elszenvedői
akiknek most már biztos, hogy elveszik a maradék jogait is
akik eltűnnek a fekete leplek alatt végleg
akikre most már rázárulnak a földi pokol kapui
akiknek a szemük láttára ölik meg a férjeiket és a fiaikat
akiket megerőszakolnak, majd sorban utána a kislányaikat is, akiket aztán elrabolnak
vagy akiknek lassan éhen halnak a gyermekei, majd ők maguk is
akiknek nincs jövő, és jelen sem, nincs többé biztonság
csak a rettegés és a kilátástalanság
akik foglyok a saját hazájukban
és nincs menekvés, mert nincs hova, és nincs hogyan
és ha mégis, akkor meg a legtöbben eltűnnek a tengerben
és ha partot is érnek, visszarúgják a lélekvesztőjüket a háborgó vizekbe
és ha mégis mindennek ellenére partot érnek és kijutnak, újra börtönbe kerülnek, bár menekülttábornak nevezik de innen se nagyon van kiút, betegség van és kiszolgáltatottság
de talán a félelem enyhül mert remény is van, hogy egyszer, talán…
Veletek vagyunk, Édesanyák, Afganisztánban
bár a szemetek csillogását nem látjuk már a burka alatt, és lehet, hogy a hangotokat se halljuk
de tudjuk, hogy ott vagytok
Veletek vagyunk, gondolatban, lélekben, imáinkban
és innen a messzeségből küldjük nektek a szeretetünket, és az összes asszonyi erőnket
vonjon körétek és családotok köré védőburkot, óvjon meg Benneteket a szenvedéstől.
“Messze túl a
Rossztettek s jótettek fogalmán
Van egy mező.
Ott találkozunk.”
(Rúmi)
Rizal Deathrasher képe a Pixabay -en.
