Áprilisban hivatalosan is lezárul a Második Kilenc projekt. Ehhez a mérföldkőhöz érkezve tekintettünk vissza négyen a közös munkára.
Mit élveztél a legjobban a Második Kilencben való részvételed kapcsán?
Ari: Nem tudok ranglistát írni, mert olyan szerteágazóak a megéléseim a projekt kapcsán. A legnagyobb élményem a Palya Beával való beszélgetés és kapcsolódás volt, viszont az nagyon nehéz volt, hogy ezt titokban kellett tartanom majdnem 3 hónapig. Igazi kihívás volt számomra, de sokat tanultam belőle.
A podcast beszélgetések forgatása annyira intenzív megélés volt, hogy még most is jönnek vissza képek, érzések és hangulatok arról a pár napról. Mivel a lányokkal csak azt az időszakot töltöttük együtt személyesen, nagyon nagy értéket képvisel az emlékeim közt.
Szakmailag is a beszélgetések adták a legtöbbet, és az, hogy a szívemnek oly kedves és számomra oly fontos témákról beszélgethettünk. Fontos számomra az érzékeny időszakokban támogatni másokat, és azt hiszem, ez ebben a projektben maradéktalanul megvalósult. Hálás vagyok, hogy a részese lehettem!
Dóri: Számomra a legélvezetesebbek a forgatások voltak. Nagyszerű volt megélni az élő kapcsolódást a sok online találkozó után, és együtt alkotni. A promó videó felvétele közben is jól éreztük magunkat, hiszen csak magunkat kellett adnunk. A podcastek felvételénél nagyon élveztem, amikor beszélgethettünk közös témákról, és mindig meglepődtem, hogy mennyire hasonlóan vélekedünk, hiába élünk más-más országokban.
Gyöngyvér: Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a projektben, sokat adott számos tekintetben. Jó volt megélni, hogy egy olyan csapat része vagyok, akikkel egy közös cél hajt bennünket, támogatni az anyákat ebben az érzékeny időszakban. Jól tudtunk együtt dolgozni, egymást motiválni, kiegészíteni.
Élveztem, hogy a tematika összeállításakor lehetőségem volt egybegyúrni mindazt, amit szakmailag és anyaként is fontosnak tartok. (Persze, ennél még sokkal-sokkal több témával is érdemes lenne foglalkozni, de most ennyit bírtak el a keretek.) Nagyon élveztem magát a folyamatot, ahogy szépen kerekedett ki az egész történet. Megtiszteltetés volt találkozni és beszélgetni olyan szakemberekkel, akiknek a munkássága számomra inspiráló és örülök, hogy a projekt által lehetőségünk nyílt még egy platformot adni fontos mondanivalójuknak.
Nóra: Azt hiszem az volt a legörömtelibb pillanat a számomra, amikor elkezdődtek a felvételek. Olyan sok, kívülről nem látható nehézségen, háttérmunkán, hónapokig tartó egyeztetéseken, módosításon, adminisztrációs útvesztőn és újratervezésen voltunk már akkor túl, hogy szinte el se hittem, hogy végre tényleg forog. Emlékszem, addigra már olyan fáradt voltam, hogy csak csendben néztem a háttérből, hogy beszélgetnek a lányok… Pont mint egy nagyon nehéz gyerekszülés után…
Mit tanított Neked ez a projekt?
Ari: Nagy tanító volt a projekt a kezdetektől fogva. A legnagyobb tanítás számomra az, hogy ha valamit akarunk, és a mellett kitartunk, beletesszük az energiánkat, egy darabot a lelkünkből is ott hagyunk, akkor biztosan értéket teremtünk.
Dóri: Megmutatta, milyen megálmodni egy tervet, majd azt hosszú folyamat által véghez is vinni. Megtanította, milyen fontos a jó megtervezése a folyamatoknak, és milyen sokszínű is lehet egy kis csapatban való összedolgozás. Sokat tanultam a Második Kilenc csapatában lévő anyatársaimtól, barátság alakult ki közöttünk, amiért nagyon hálás vagyok.
Gyöngyvér: Számomra sok komfortzóna átlépéssel járt a projekt, a kamera előtt való megjelenés nem igazán a sajátom. A legnagyobb tanítás azonban azt volt, hogy fontosabb az, hogy segíteni tudjunk, mint tökéletesen csinálni valamit. Ezt persze a fejemmel tudtam, értettem eddig is, de most valóban megéltem, átéltem.
Nóra: Mi a tanítás? Hogy a saját küzdelmeinket és nehézségeinket is lehet használni arra, hogy valami klasszat építsünk. Hogy minden egyes tapasztalatunk, legyen az az anyasággal vagy munkával kapcsolatos, mind építőkövéül tud szolgálni valami nagyobbnak, egy következő lépésnek. Hogy minden kudarc és sérülés egyszer még a hasznunkra válhat, és talán, ha nem félünk beszélni róla, még másoknak is javára válhat. Vagy legalább tudnak róla, hogy ők sincsenek egyedül 🙂
Volt-e valami meglepő a folyamatban, amire nem számítottál?
Ari: Nem számítottam arra, hogy ha egy ilyen érzékeny időszakkal foglalkozunk szakmailag, az nem csak minket érint érzékenyen, de a projekt folyamatában is megjelenik. Többször hangzott el a tervezés, megvalósítás időszakában, hogy “ez pont olyan, mint a saját gyermekágyi időszakom volt”.
Dóri: Meglepő a folyamatban nem volt, olyan viszont volt, hogy nem tudtam előre mennyi időt is vesz igénybe egy-egy podcast megvágása, és gyorsabban kellett dolgoznom, hogy időre kész legyen, mint ahogy számoltam.
Gyöngyvér: A komáromi projekttalálkozó a vártnál is nagyobb élmény volt számomra, sokat segített, hogy az elején kaptunk egymástól egy ilyen lendületet.
Ami még meglepetést okozott számomra, hogy a csoportdinamika és az a tény is, hogy ezzel az időszakkal foglalkoztunk, szinte minden csapattagban mély dolgokat mozgatott meg. Ezeket kezelni kellett tudni, így önismeretileg is sokat tett hozzánk a Második Kilenc.
Érdekes volt az is, hogy bár kifejezett célom volt, hogy a videókban ne maradjanak benne olyan részek, amelyek túl erősen vannak megfogalmazva, mert tudom, hogy a perinatális időszakban a legjobb szándékú üzenetek is félre mehetnek, az anyakörökön mégis kaptam olyan visszajelzéseket, hogy még így is volt, amit nehéz volt hallgatni.
Nóra: Ha-ha. Ez beugratós kérdés? Nekem az egész olyan volt, mint egy ugrás az ismeretlenbe. És az igen komoly tériszonyom mellett ez nagy szó. Nagyjából minden fázisban jött olyan váratlan helyzet, amivel még sosem találkoztam. Nem akarom teljesen elcsépelni a párhuzamot, de pont úgy, mint amikor a kisbabáknál kéthetente szembesülünk újabb és újabb kihívásokkal… De a leginkább meglepő mégis az volt, hogy ez a projekt segített nekem abban, hogy valóban helyre tegyem a saját anyaságomat. Mintha most ért volna össze minden. Nem hiába, együtt értünk anyává.
Mi a leghangosabb számodra a visszajelzésekből?
Ari: Minden egyes visszajelzésért nagyon hálás vagyok! Az, hogy valaki visszajelzést ír szinte ismeretlenül, és el is küldi nekünk, már magában azt jelzi, hogy nagyon megérinti, amit létrehoztunk. Sok pozitív visszajelzést kaptunk anyukáktól és szakemberektől egyaránt, és ami a leghangosabb számomra, hogy mennyire fontos minden érzékeny időszakban az érzés, hogy nem vagy egyedül. Ezt pedig csak akkor érzed, ha valaki mélyen, a sebezhetőségét vállalva beszél a saját megéléseiről, és tudsz hozzá kapcsolódni. Ezek szerint hozzánk lehetett, és ezt az anyakörökön is éreztem.
Dóri: Az, hogy nagyon sok anyuka végre hallhat olyan infókat egy helyen, amik hitelesek és megnyugtatóak számukra. Hogy nem érzik magukat egyedül ebben a nehéz időszakban. Az anyakörökre is jöttek visszajelzések, hogy mennyire hiánypótlóak. Jó hangulatúak voltak és kis közösségek alakultak ki az anyakör résztvevőiből.
Gyöngyvér: Jó érzés volt olvasni a pozitív visszajelzéseket arról, hogy valóban létező rést töltenek be a podcastjeink. Szüksége van az anyáknak arra, hogy megértve érezzék magukat, hogy tudják, nincsenek egyedül, hogy valaki hangosan kimondja azt, amit nem tudnak, vagy nem mernek megfogalmazni. Sok visszajelzés érkezett szakemberektől is, hogy milyen jó, hogy lesz mit ajánlani a jövőben a klienseiknek, kismamáiknak. Ennek külön örülök, mert azt remélem, a projekt lezártával is még sok-sok emberhez jutnak el a podcastjeink.
Nóra: Amikor kitalálunk valamit, sokáig ott pörögnek a kérdések és a kétségek, hogy oké, hogy nekem ez fontos, engem ez érdekel, nekem jól jött volna, ha ezekről tudok annak idején… De vajon tényleg másnak is hasznos lehet? Tényleg van értelme ezt kimondani? Tényleg jól jönnek másnak is ezek az információk?… Engem minden egyes hallgatói, szakmai vagy csapaton belüli visszajelzés ebben erősít. És abban, hogy tényleg nem vagyunk egyedül.
Hogyan viszed tovább a munkádban az itteni tapasztalatokat?
Ari: Sokat vaciláltunk azon, hogy a podcastek képpel együtt kerüljenek-e ki a nagyvilág elé. A videós formátum mindannyiunk számára nagy komfortzóna átlépés volt. Végül nem bánom, sőt, nagyon sokat kaptam általa. Viszem tovább a munkámban ezt a gyakorlatot. Nagy erőforrás számomra az is, hogy ezek a podcastek elérhetőek maradnak, s így bármikor hivatkozhatok rájuk a klienseimmel való munkában.
Dóri: Tovább viszem, hogy mennyire fantasztikus csapatban dolgozni, nem magányosan. Viszem a podcastek létrehozásának tapasztalatát. Használni tudom, mind az e-könyvet, mind a podcasteket arra, hogy a kismamáknak, anyukáknak ajánljam, amikor különböző témákban kérik a tapasztalatom.
Gyöngyvér: Nagy erőforrás lesz a jövőben az anyákkal való munkámban, hogy szinte minden felmerülő témánál tudok hivatkozni egy-egy podcast epizódra, hogy ezt hallgassák meg információforrásként, gondolatébresztőként.
Szeretném megőrizni és továbbvinni magammal a megélést, amit említettem, hogy a “tökéletesen csinálásnál” fontosabb, hogy ott legyünk az anyák mellett, megosszuk a tudásunkat, tapasztalatainkat.
Emellett már egy ideje dédelgetek egy tervet, aminek a megvalósulási formája szintén podcast lenne. Remélem, az, hogy ezt most itt kimondom, még egy lépéssel közelebb visz majd hozzá. 🙂
Nóra: A Második Kilencnek köszönhetően nagyon sokat változott és tisztult bennem az anyaság kérdése. Azzal, hogy kimondhattuk, hogy lehet nehéz, azzal, hogy a legtöbb kérdésemre szakmai választ kaptam, hogy kiderült, hogy mások is átestek ugyanazokon a fázisokon – már önmagában egy gyógyító folyamaton mentem át. Lehullott egy csomó kétség és kérdés, lecsitultak felkavarodott érzelmek, és talán magamnak is meg tudom már bocsátani az anyaságomban elkövetett hibákat.
Azt vettem észre, hogy maga az anyaság végre már nem a saját nehézségeimről szól, hanem sokkal objektívebben és elfogadóbban tudok kapcsolódni a hozzám forduló anyukákhoz.
Köszönjük, hogy Ti is nyomon követtétek ezt a nagy kalandot és hálásak vagyunk, ha továbbra is viszitek a hírét annak, amit létrehoztunk! Mert mindig születnek újabb babák és újabb anyukák, akiknek szükségük van a hiteles információkra és arra, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Második Kilenc – Együtt érünk anyává.
A Második Kilenc az Európai Unió támogatásával valósult meg.
