Felvetődnek bennem azok a tíz évvel ezelőtti képek, amikor minden este „ügyeletben” voltunk.
Nem jött be a jóslat, mert sok zsákutca után egyszer csak jöttél Te. És melletted elkezdtem élni. Rájöttem, hogy érdemes csinosnak lenni, szép ruhát felvenni, lehetek nő. Hagyhatom már Rád a férfi szerepet, mert végre itt vagy, és nem nekem
Hiányzik a tűz? Nem olyan már, mint régen? Kevés a romantika? Ne várj, ne keress kifogásokat, csak kezdj hozzá, csinálj tüzet!