10-20 év házasság, egyforma mindennapok, szokásos körök. Habár minden működhetne is az állóvízben, általában minimum egy tényező hibádzik. Jelen esetben a szex. Azt vettem észre, hogy a két félnek mennyiségben sosem ugyan annyi az igénye. Ebből következik, hogy amennyiben az igény nem elégül ki, akkor annál a félnél hiány keletkezik. Ezt az űrt persze be lehet tölteni úgymond kényszerből, de akkor hol a valós vágy? A huncutság? A késztetés?

Erre találtam ki ezt a nagyszerű kulcsszót, azaz nem is kitaláltam, hanem egy véletlen alkalmából valós szituáció keletkezett, egyszerűen nem volt rajtam bugyi. Történetesen egy esküvőn… Hazafele úton pedig jeleztem ezt az szolid tényt férjuramnak. (Nem mondom, hogy az esküvőn elfogyasztott néhány pohár pezsgő nem segített a tényközlésben.) És láss csodát, az éjjel nem ért véget…. 😊

Azóta néha, ha kicsit fel szeretném pezsdíteni a szexuális életünket, kimondom a kulcsszót: „nincs rajtam bugyi”*… Nekem mindig bejön😊

*A módszert tilos havonta 2 alkalomnál többször alkalmazni, addiktív hatása miatt.

Kísérletre is alkalmas, minden előzmény nélkül csak úgy bemondani és figyelni a reakciót. Kinevet? Elájul? Csodálkozik? Rádugrik? Kacsint? Meghökken? Sokat elárulhat…

További kockázatok és mellékhatások tekintetében, kérem, keresse fel szexuálpszichológusát vagy terapeutáját.


Photo by Gustavo Fring from Pexels