Évával 19 éves koromban találkoztam egy tihanyi kiránduláson. Biztosan Ti is ismertek amolyan Évákat, akikkel ha kétszer háromszor találkoztatok összesen életetekben, de úgy megdöbbentettek Benneteket, hogy húsz év múlva is képesek egyszer csak eszetekbe jutni.
Hát nekem most eszembe jutott itt júniusban az anyatöltő témánkról és arról, hogy egyre több nőt látok összeomlani végkimerülésben.
Egy laza kis hétvégén voltunk négyesben. Éva a barátom barátjának volt a barátnője. A társaság legalább 7 évvel idősebb volt nálam, ez abban a korban azért különbség, főleg azért, mert én éppen csak leérettségiztem, ők pedig már dolgoztak, nem is akármit, kutatók voltak, tudósok mindenféle területeken. Egy tihanyi kirándulás nem tud rossz lenni, lélegzetelállító panoráma, ősi kövek és hagyaték, nem nehéz felvenni ott a jóllét ritmusát. De a mi kis ritmusunk akadozott, mert hol innivalót kellett keresni, hol ennivalót, mert Éva szomjas volt vagy Éva éhes volt, és ha nem tudtátok volna, ha Éva szomjas, akkor neki azonnal kell innia, ha éhes, azonnal kell ennie. Ezt én is ott tudtam meg. Abban a hitben éltem, legalábbis addig a napig, hogy egy felnőtt képes várni egy kicsit vagy sokat, ha kell neki valami, sőt azt hiszem valami olyasmit is gondoltam, hogy talán ez különbözteti meg a gyerekeket a felnőttektől. A világról alkotott képem pedig, sehogy sem tudta befogadni ezt a belőle teljesen kilógó jelenséget. Éva egyszerűen nem fért bele a felnőtt életről alkotott akkori dobozomba.
Ma már másként látom Évát.
Éva teljesen természetesnek vette, hogy a szükségletei ki legyen a lehető legrövidebb határidővel elégítve. Bármennyire visszatetszőnek is tűnt ez nekem akkor, ma be kell látnom, hogy igazából Éva viselkedése a normális.
Éva helyesen teszi, hogy nem szomjaztatja, éhezteti magát, hanem kiáll maga mellett és komolyan veszi a szükségleteit.
Éva valószínűleg nem lett lestrapált anyuka. Éva valószínűleg nem lett lábtörlő. Éva valószínűleg nem kialvatlan. Éva valószínűleg elérte az életben a céljait. De ha nem is, legalább a Maslow piramis aljából, a legalapvetőbb emberi szükségleteiről nem mondott le önként és dalolva megdicsőülést várva a női mártírzászló égisze alatt.
Azóta nemhogy Évával, de még csak Éva közeliekkel sem találkoztam, és látva a sok szenvedést, ami a képlet másik oldalán látható, azt merem állítani, hogy Drága Hölgyek, Nők, Csajok:
Az önsanyargatás nem erény.
A szükségleteket pedig szükséges kielégíteni, ahogy a nevük is mutatja!
Az igényeket nonszensz szégyellni, és titkolni!
Helyes elvárni egy közösségben (legyen ez egy család, vagy egy tágabb közösség), hogy minden fél igénye hangot kapjon!
Bár több Éva lenne köztünk, bár több Éva lenne bennünk!
Ne várjuk meg a padlót, hogy ott kelljen erre ráébredni.
Photo by Vlada Karpovich from Pexels
