Tudjátok, szent időszak következik.valójában? Ezen a hétvégén valamilyen módon mindenki megünnepli a világok közötti fátyol elvékonyodását, s megemlékezik halottairól. Kevés dátumhoz kapcsolódik annyi indulat, mint október vége-november elejéhez.
Világszerte színes szokásokkal ünneplik az emberek az évnek ezen különleges napjait: néhol a halottakra való csendes emlékezés, máshol a hangos bulik dominálnak, megint máshol ezek variációi. És persze ilyenkor is sokan utálnak másokat, akiknek nem ugyanazt jelentik e napok, mint nekik.
Az alászállás ideje jött el
Az évnek ezen szakaszában, mikor a Nap a Skorpió állatövi cikkelyébe ér, mindig elérkezik az alászállás ideje. A személyes alvilágunkba, tudatalattinkba tett utazás egész télen át tart majd, kezdetét a természet visszahúzódása is jelzi. A halál, a személyes halál, a kishalálok a temetőjárásban itt találkoznak a fizikai halállal. Akkor is, ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még nem veszítettünk el senkit, s további éveket tölthetünk e földön.
„személyes alvilágunkba, tudatalattinkba tett utazás egész télen át tart”
Minden nap egy új esély
A halállal megbarátkozni sohasem volt könnyű. Szeretteink eltávozása szívet tépő, a gyászfolyamat sokszor hosszú és nehéz. Mégis, ezek a veszteségek élni tanítanak minket. Minden nap új esély, és egyedül rajtunk múlik, mihez kezdünk vele.
◆ Növekszünk-e a tudatosságban és a szeretetben?
◆ Vállaljuk-e, hogy úgy éljünk, ahogyan mindig is szerettünk volna?
◆ Szembe merünk-e nézni a legnagyobb sötétséggel, mely minket megkísérthet: saját bensőnk ködeivel, démonaival?
◆ Ott van-e vállunk mellett saját halálunk, aki jó barátként figyelmeztet: ne felejtsünk el élni?
◆ S meghalljuk-e az Angyal hangját? Ezekben a napokban az Angyal csillagképe ragyog a Nap fölött.
◆ Hisszük-e, érezzük-e, látjuk-e, mekkora jelentősége van életünkben az Angyal jelenlétének?
Mire alkalmas ez a különleges időszak?
Ezekben a napokban a fátyol elvékonyul a látható és a láthatatlan között.
Végre belevethetjük magunkat ebbe a csodálatos utazásba.
Családtagokkal és barátokkal találkozhatunk, akikkel más napokon esetleg csak ritkán. Most az emlékezés összeköt.
Eszünkbe juthat, hogy hálát adjunk: ezen a reggelen ismét felébredtünk, esélyt kapva a fejlődésre.
Megidézhetjük halottainkat: nem véráldozattal, hanem szeretetteli beszélgetések alkalmával.
(És, ha gyógyulni akarunk, esetleg azt sem kell hazudnunk, hogy szentek voltak, vagy hogy nem csak a szeretet jut eszünkbe egyikükről-másikukról.)
Beszélhetünk a halálról. A haláról beszélni nem rossz ómen, hanem őszinteség. A szép halálról beszélni szükséges. A szép halál: a felkészült halál, egy teljes élet után. De nem csak szép halál van. Van viszont irgalom, együttérzés, közösség, hit, mely túlélni segít az itt maradóknak.
Ilyenkor az is gyertyát gyújt, aki más napokon sosem. A temetők olyanok, mint a templomok. Szomorúság, szeretet, fény és reménység van bennük. Hogy aztán ez a remény már pontosan mit jelent, milyen árnyalatokkal, a test feltámadása, a lélek halhatatlansága, az újraszületés, a Mennyországba jutás, vagy egyéb vár-e hited szerint az út végén, talán mindegy is. De élet és halál és a halálból születő új élet itt összeér. Ez az év egyik legmélyebb pontja ebből a szempontból.
És a könnyek után az emlékezés egy gazdag élet legszebb, legviccesebb, legemberibb pillanataiba is újra és újra belefeledkezik. És jó ez így.
– – –
De jó a hideg, október végi estén a tea mellett gyerekekkel tököt faragni.
Jó a színes krizantémokkal teli előkertbe lépni.
Jó vaníliás sütőtök turmixot és fűszeres tökmagot készíteni.
És jó a barátokkal találkozni egy forraltbor mellett, boszorkánykalapban, nevetve.
Hálásan megpihenni a tény vállán, hogy életben vagyunk.
– – –
Aki tudni szeretné, a világ mely részén mit és melyik napon, éjszakán ünnepelnek pontosan, annak szeretettel ajánlom a Wikipédia vonatkozó szócikkét, mely évről-évre színvonalasabban foglalja össze a témát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mindenszentek.
Röviden: hazánkban november 1. Mindenszentek napja, mely keresztény egyházi ünnep. Ez az üdvözült lelkek emléknapja, tehát „minden szenté”. November 2. pedig Halottak napja, ekkor az üdvösséget még el nem nyert hívekre, különösen a tisztító tűzben szenvedő lelkekre emlékezik, értük imádkozik a hívő. Ezek az ünnepek ma már némiképp összemosódnak a laikusok szemében, nem is beszélve az egyéb, pogány hagyományokról.
Október 31. az angolszász területeken Halloween, amely kifejezés az „All hallows evening”, tehát „Minden szent estje” rövidítése.
Samhain pogány ünnep, melyet a kelták ünnepeltek. (És aki úgy gondolja, hogy a keltáknak Magyarországhoz semmi közük, annak figyelmébe ajánlom például ezt a pár évvel ezelőtti aquincumi kiállításról szóló cikket: http://www.aquincum.hu/sajtoszoba/sarkanyok-es-madarak-nepe-a-csepel-sziget-keltai/.) Ez volt a kelta újéve kezdete, egyszersmind az alászállás kezdete is a sötétség és hideg birodalmába, s így a holtakra emlékezés ideje is, mikor áldozatokkal igyekeztek elkerülni, hogy az elhunytak galibát okozzanak az élők világában. Ez az ünnep később krisztianizálódott, s beolvadt az egyházi ünnepek közé.
Csillag Enikő, spirituális konzulens
Photo by Kristina Paukshtite
