Éld a jógát, ne csak a szőnyegen gyakorold!

Hogyan válik a jóga az életünk részévé? Molnár Móni jógaterapeutával beszélgettem.

„Student for a lifetime” – Indu Arora

Vannak olyan emberek, akik természetesen válnak tanítóvá. Egyszerűen, a maguk békés és szerény módján, természetesen adják tovább a megszerzett és magukon átszűrt tudást. És ami a legjobb, hogy úgy teszik mindezt, hogy rögtön megérzed, könnyen megérted, és magaddal is viheted a tanítást. Szerintem Molnár Móni is ilyen tanító. Móni a Solan – A Csendes Tér megteremtője, jógaterápiával, ayurvédával és shiatsuval is foglalkozik, női köröket vezet, feleség, tanuló, tanító és két nagylány anyukája is.

…

Móni, hogyan tudod összeegyeztetni a tanító és az anya szerepeidet? Van két nagylányod, 14 és 16 évesek. Tanítóként hogyan tanítod a lányaidat?

Nem tartom magam tanítónak, egyszerűen csak szeretném másokkal is megosztani, átadni mindazt, ami az én életem gyökeresen megváltoztatta, amitől boldog emberré és nővé váltam. A lányaimmal nagyon izgalmas ez a folyamat. Vannak tanítások, amiket finoman, spontán beszélgetésekbe szőve lehet átadni. De vannak olyan dolgok, ahol az anya és a tanító szerepet szét kell választani. Például jógázni ahhoz a tanáromhoz járnak, aki engem is elindított a jóga útján! De a jóga amúgy is sokkal tágabb ennél. A jóga maga az Élet. Éljük és nem csak a szőnyegen gyakoroljuk. Önmagában ez egy minta. Edukálni szeretném a gyerekeket, nem rájuk kényszeríteni dolgokat. Hogy lássák és saját maguk tapasztalják meg az összefüggéseket.

Például mit csinálsz velük, amikor betegek?

Szerencsére a lányok nem betegesek, és már tudják, hogy a betegség egy jelzése a testüknek. A test folyamatosan küldi a jeleket és az üzeneteket, először finoman, aztán erősebben, hogy vegyük már észre, valami nem oké, valami nincs rendben, valami nincs egyensúlyban. Ezt fontos tudatosítani. Sokat beszélgetünk arról, milyen az ő egyedi ayurvédikus alkatuk, hogyan tudnak magukra figyelni és hallgatni a testük jelzéseire. Tudják már, hogy betegség esetén milyen fontos a pihenés és a táplálkozás. Hogy nyugodtan aludjanak sokat, és hogy ilyenkor jól esik böjtölni, mert így a test az energiát az öngyógyításra fordítja, nem az emésztésre. Hogy ilyenkor jó a sok folyadék, hogy milyen fűszereket, gyógynövényeket érdemes használni, amik támogatják a gyógyulási folyamatot. De ezek nem extra dolgok, ösztönösen a gyerekek (főleg a kicsik) tudják mi a jó nekik!

A gyakorlatban is működik ez?

Csak úgy. Ezt a korosztályt már nem lehet rákényszeríteni semmire, amit nem szeretnének. A saját tapasztalataik alapján tanulnak. Például úgy, hogy próbaképpen 1-2 hétig minden reggel megcsinált a lányom 2 kör napüdvözletet, és habár nem gyakorol minden reggel, de már van róla egy tapasztalata, hogy az mit tud adni, mi változott meg az alatt az 1-2 hét alatt. Nehéz ezeket a szokásokat meggyökereztetni, de már van róla egy benyomása.

Ezekből te is tanulsz, ugye?

Folyamatosan. Ez a legnagyobb kihívás. Ez nem tanítják az iskolában…

A jógában tanultakat hogyan tudod még kamatoztatni az életetekben?

A jóga és az ayurvéda nagyon sokat segített abban, hogy jobban megértsem hogyan tudok kapcsolódni a két gyerekhez külön-külön és együtt is. Mindkét kapcsolódás mást kíván tőlem. Akár még a betegségben is máshogy gyógyulnak meg. Másképp működnek. De a párkapcsolatra is nagy hatással van ez a szemlélet. Egyszerűen érthetővé válnak viselkedési formák, személyiségjegyek, amik alkatunkból fakadó sajátosságok.

Emellett a holisztikus szemlélet abban is segít, hogy meglássam a nagyobb összefüggéseket.

Mert mi, mint család, együtt is alkotunk egy egészet – és ha valahol borulás van, az kihat a többiekre is, mert össze vagyunk kapcsolódva.

Ez sok odafigyelést kíván, de nagyon izgalmas tud lenni, másrészt rengeteget tanulok belőle, magamról is.

A család szép kihívás, nem könnyű feladat… Amit kimunkáltál a jógaszőnyegen, és össze-vissza tekergetted magad, na akkor ott a család, ahol próbára teheted rugalmasságod, kiegyensúlyozottságod, fókuszáltságod…. Egy barlangban könnyű megvilágosodni, de vajon tudunk-e a hétköznapi életben is békés elmével és tiszta szívvel jelen lenni? Erre értettem azt, hogy a jógát éljük, és nem csak a jógamatracon gyakoroljuk.

Játsszunk egy kicsit. Ha belenyúlhatnál a tanrendbe, mit tanítanál a gyerekeknek?

TEST-NEVELÉST – szó szerint. Traumaérzékeny testnevelést. Azt megtanítani a gyerekeknek a testnevelés órán, hogy a testünk egy kincs, amivel együtt mozgunk és élünk a nap minden pillanatában. És a mozgás élménye öröm. Egy örömforrás kéne, hogy legyen. A testtudat kimunkálása az alap. Hogy olyan kapcsolatban legyünk a testünkkel, hogy a jelzéseihez tudjunk kapcsolódni. A testnevelés órának ez lenne a lényege, szerintem.
Nem pedig előírások, tantervek szerint mindenkinek ugyanaz a feladat: fusd le az iskolakört 5 perc alatt, ha nem tudod, egyes. Normális rendszer ez? Nem veszi figyelembe, hogy a gyerek milyen alkatú, hogy éppen menstruál-e vagy, hogy tegnap mi történt vele, jól aludt-e? És mi lesz ebből? Kudarcélmény és frusztráltság. Mit kapcsol a gyerek hozzá? Ez a test nem jó semmire. Rossz vagyok, kevesebb vagyok, béna vagyok – és máris azonosította magát ezekkel a téves képzetekkel. Ez nem normális hozzáállás.

Nem bizony. És felnőttként is csináljuk, persze… De vissza a tanrendhez. Miket tartanál még fontosnak?

Szóval az lenne az alap, hogy a testünkkel jóban legyünk. Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek (meg)ismerjék és tudatosítsák a szükségleteiket. Sajnos az 10 perces szünetek és az órai szabályok nem támogatják azt, hogy a gyerekek tiszteletben tarthassák a szükségleteiket, és időben válaszolni is tudjanak rájuk. És itt nemcsak fizikai, hanem érzelmi szükségletekre is gondolok.

Egy ideális világban a gyerekek (és a felnőttek is) éjjel-nappal a természetben lennének, ott minden megfigyelhető, ami az Élet. A körforgás, a ritmus, az egyén és a közösség szerepe, az összekapcsolódás.  

Érzelemkezelést is tanítanék és elfogadást. Hogy a másság az egyediség. Azt tanítanám, hogy legyenek nyitott szívűek, mert a tudás energia, és oda áramlik, ahol nyitott szívekre talál.

Azt tanítanám, hogy legyenek kíváncsiak – de ezt nem is kell tanítani, hanem csak nem lemetszeni. Mert a tanítás akkor tud megvalósulni, ha kíváncsiak és kérdeznek – ekkor a tanítás megosztássá válik, és kimegy belőle az alá-fölé rendeltség elvárás alapú kényszere.

Meditációt is tanítanék, de valójában ezt a gyerekek ösztönösen tudják. A szabad játékban, vagy alkotásban például mindig a jelenben vannak, olyankor megszűnik a külvilág, egyszerűen boldogok.

És az Anyáknak mit tanítanál?

Azt, hogy elég jók.

Köszönöm, Móni, folytassuk innen.

…

Látogassatok el Móni oldalára, ahol nemcsak róla, hanem az induló tanfolyamairól, óráiról is olvashattok és az írásai révén is sok értékes információval lehettek gazdagabbak. Iratkozzatok be az Önazonos Városi Nő programra, kövessétek a Facebookon és Instán, olvassátok nálunk is az írásait!

Fotók: Pure & Pastel