Éld a jógát, ne csak a szőnyegen gyakorold!

Hogyan válik a jóga az életünk részévé? Molnár Móni jógaterapeutával beszélgettem.

„Student for a lifetime” – Indu Arora

Vannak olyan emberek, akik természetesen válnak tanítóvá. Egyszerűen, a maguk békés és szerény módján, természetesen adják tovább a megszerzett és magukon átszűrt tudást. És ami a legjobb, hogy úgy teszik mindezt, hogy rögtön megérzed, könnyen megérted, és magaddal is viheted a tanítást. Szerintem Molnár Móni is ilyen tanító. Móni a Solan – A Csendes Tér megteremtője, jógaterápiával, ayurvédával és shiatsuval is foglalkozik, női köröket vezet, feleség, tanuló, tanító és két nagylány anyukája is.

…

Móni, hogyan tudod összeegyeztetni a tanító és az anya szerepeidet? Van két nagylányod, 14 és 16 évesek. Tanítóként hogyan tanítod a lányaidat?

Nem tartom magam tanítónak, egyszerűen csak szeretném másokkal is megosztani, átadni mindazt, ami az én életem gyökeresen megváltoztatta, amitől boldog emberré és nővé váltam. A lányaimmal nagyon izgalmas ez a folyamat. Vannak tanítások, amiket finoman, spontán beszélgetésekbe szőve lehet átadni. De vannak olyan dolgok, ahol az anya és a tanító szerepet szét kell választani. Például jógázni ahhoz a tanáromhoz járnak, aki engem is elindított a jóga útján! De a jóga amúgy is sokkal tágabb ennél. A jóga maga az Élet. Éljük és nem csak a szőnyegen gyakoroljuk. Önmagában ez egy minta. Edukálni szeretném a gyerekeket, nem rájuk kényszeríteni dolgokat. Hogy lássák és saját maguk tapasztalják meg az összefüggéseket.

Például mit csinálsz velük, amikor betegek?

Szerencsére a lányok nem betegesek, és már tudják, hogy a betegség egy jelzése a testüknek. A test folyamatosan küldi a jeleket és az üzeneteket, először finoman, aztán erősebben, hogy vegyük már észre, valami nem oké, valami nincs rendben, valami nincs egyensúlyban. Ezt fontos tudatosítani. Sokat beszélgetünk arról, milyen az ő egyedi ayurvédikus alkatuk, hogyan tudnak magukra figyelni és hallgatni a testük jelzéseire. Tudják már, hogy betegség esetén milyen fontos a pihenés és a táplálkozás. Hogy nyugodtan aludjanak sokat, és hogy ilyenkor jól esik böjtölni, mert így a test az energiát az öngyógyításra fordítja, nem az emésztésre. Hogy ilyenkor jó a sok folyadék, hogy milyen fűszereket, gyógynövényeket érdemes használni, amik támogatják a gyógyulási folyamatot. De ezek nem extra dolgok, ösztönösen a gyerekek (főleg a kicsik) tudják mi a jó nekik!

A gyakorlatban is működik ez?

Csak úgy. Ezt a korosztályt már nem lehet rákényszeríteni semmire, amit nem szeretnének. A saját tapasztalataik alapján tanulnak. Például úgy, hogy próbaképpen 1-2 hétig minden reggel megcsinált a lányom 2 kör napüdvözletet, és habár nem gyakorol minden reggel, de már van róla egy tapasztalata, hogy az mit tud adni, mi változott meg az alatt az 1-2 hét alatt. Nehéz ezeket a szokásokat meggyökereztetni, de már van róla egy benyomása.

Ezekből te is tanulsz, ugye?

Folyamatosan. Ez a legnagyobb kihívás. Ez nem tanítják az iskolában…

A jógában tanultakat hogyan tudod még kamatoztatni az életetekben?

A jóga és az ayurvéda nagyon sokat segített abban, hogy jobban megértsem hogyan tudok kapcsolódni a két gyerekhez külön-külön és együtt is. Mindkét kapcsolódás mást kíván tőlem. Akár még a betegségben is máshogy gyógyulnak meg. Másképp működnek. De a párkapcsolatra is nagy hatással van ez a szemlélet. Egyszerűen érthetővé válnak viselkedési formák, személyiségjegyek, amik alkatunkból fakadó sajátosságok.

Emellett a holisztikus szemlélet abban is segít, hogy meglássam a nagyobb összefüggéseket.

Mert mi, mint család, együtt is alkotunk egy egészet – és ha valahol borulás van, az kihat a többiekre is, mert össze vagyunk kapcsolódva.

Ez sok odafigyelést kíván, de nagyon izgalmas tud lenni, másrészt rengeteget tanulok belőle, magamról is.

A család szép kihívás, nem könnyű feladat… Amit kimunkáltál a jógaszőnyegen, és össze-vissza tekergetted magad, na akkor ott a család, ahol próbára teheted rugalmasságod, kiegyensúlyozottságod, fókuszáltságod…. Egy barlangban könnyű megvilágosodni, de vajon tudunk-e a hétköznapi életben is békés elmével és tiszta szívvel jelen lenni? Erre értettem azt, hogy a jógát éljük, és nem csak a jógamatracon gyakoroljuk.

Játsszunk egy kicsit. Ha belenyúlhatnál a tanrendbe, mit tanítanál a gyerekeknek?

TEST-NEVELÉST – szó szerint. Traumaérzékeny testnevelést. Azt megtanítani a gyerekeknek a testnevelés órán, hogy a testünk egy kincs, amivel együtt mozgunk és élünk a nap minden pillanatában. És a mozgás élménye öröm. Egy örömforrás kéne, hogy legyen. A testtudat kimunkálása az alap. Hogy olyan kapcsolatban legyünk a testünkkel, hogy a jelzéseihez tudjunk kapcsolódni. A testnevelés órának ez lenne a lényege, szerintem.
Nem pedig előírások, tantervek szerint mindenkinek ugyanaz a feladat: fusd le az iskolakört 5 perc alatt, ha nem tudod, egyes. Normális rendszer ez? Nem veszi figyelembe, hogy a gyerek milyen alkatú, hogy éppen menstruál-e vagy, hogy tegnap mi történt vele, jól aludt-e? És mi lesz ebből? Kudarcélmény és frusztráltság. Mit kapcsol a gyerek hozzá? Ez a test nem jó semmire. Rossz vagyok, kevesebb vagyok, béna vagyok – és máris azonosította magát ezekkel a téves képzetekkel. Ez nem normális hozzáállás.

Nem bizony. És felnőttként is csináljuk, persze… De vissza a tanrendhez. Miket tartanál még fontosnak?

Szóval az lenne az alap, hogy a testünkkel jóban legyünk. Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek (meg)ismerjék és tudatosítsák a szükségleteiket. Sajnos az 10 perces szünetek és az órai szabályok nem támogatják azt, hogy a gyerekek tiszteletben tarthassák a szükségleteiket, és időben válaszolni is tudjanak rájuk. És itt nemcsak fizikai, hanem érzelmi szükségletekre is gondolok.

Egy ideális világban a gyerekek (és a felnőttek is) éjjel-nappal a természetben lennének, ott minden megfigyelhető, ami az Élet. A körforgás, a ritmus, az egyén és a közösség szerepe, az összekapcsolódás.  

Érzelemkezelést is tanítanék és elfogadást. Hogy a másság az egyediség. Azt tanítanám, hogy legyenek nyitott szívűek, mert a tudás energia, és oda áramlik, ahol nyitott szívekre talál.

Azt tanítanám, hogy legyenek kíváncsiak – de ezt nem is kell tanítani, hanem csak nem lemetszeni. Mert a tanítás akkor tud megvalósulni, ha kíváncsiak és kérdeznek – ekkor a tanítás megosztássá válik, és kimegy belőle az alá-fölé rendeltség elvárás alapú kényszere.

Meditációt is tanítanék, de valójában ezt a gyerekek ösztönösen tudják. A szabad játékban, vagy alkotásban például mindig a jelenben vannak, olyankor megszűnik a külvilág, egyszerűen boldogok.

És az Anyáknak mit tanítanál?

Azt, hogy elég jók.

Köszönöm, Móni, folytassuk innen.
És szeretettel gratulálok az oldalad indulásához, ezen a szép decemberi újholdas napon.

…

Látogassatok el Móni oldalára, ahol nemcsak róla, hanem az induló tanfolyamairól, óráiról is olvashattok és az írásai révén is sok értékes információval lehettek gazdagabbak. Menjetek a Solan Női kör programjaira, kövessétek a Facebookon és olvassátok nálunk is az írásait!

Fotók: Pure & Pastel