Hétről hétre olvashatjuk Csillag Enikő asztrozófus írásait, útmutatásait arról, épp mit mutatnak a csillagok, milyen lehetőségek állnak előttünk. Emellett mélyebb témájú életvezetési és humoros bulvárasztrós cikkeket is ír, sőt, mindenmentes receptek kerülnek ki a konyhájából…
Sokáig töprengtem, hogyan is lehet megkérdezni valakit arról: hogy csinálja mindezt? Anyaként, nőként helytáll, süt-főz, csillagokat elemez, ír, szerkeszt és még magára is marad ideje… Kiváló lehetőség az interjúzás, ki nem hagytam volna semmi pénzért, mert a „Mit dolgozol?” kérdés mögé ezt mind el lehet rejteni.
Kérdéseimre mind választ kaptam – még arra is, hogy jön össze a bűnügyi újságírás és a spiritualitás?
…
Kezdjük az elején: egy évtizede még bűnügyi újságíróként dolgoztál. Mégis mi visz rá egy fiatal lányt arra, hogy ezzel a komoly témával foglalkozzon?
Kiskoromban nyomozó akartam lenni. Nevethetsz, de a Szuperzsaru és a Piedone, a zsaru tényleg meghatározó filmélmények voltak. Később néztem a Derricket és Lindát is, természetesen, és rajongója lettem a krimiirodalomnak. Szóval nyomozó akartam lenni, de olyan erős volt a szülői ellenállás, hogy erről letettem. Egy jogi egyetemi vargabetű után végül is az újságírás útján indultam el, mert az írás és az irodalom is nagy szerelmeim voltak. Innen már egyértelmű volt a bűnügyi riporteri munka, de a közéleti témák is – a többi közt oknyomozó anyagokat is készítettem. Imádtam csinálni, egyszerűen szerettem, ami kicsit is veszélyes, adrenalinkereső voltam.
Kismamaként is?
Nem, akkor abbahagytam a munkát, egészen máshol volt a fókusz: költöztünk, babát vártunk. Sokat jógáztam – ekkor vált egyértelművé, hogy a jógával mindenképpen foglalkoznom kell majd.
De a gyerekem születése utána hamar visszavágytam a munka világába. Nem vagyok egy kifejezetten babázós anyuka. Nagyon vártam, hogy tudjunk már beszélgetni végre a kisfiammal, és igazi közös programjaink legyenek.
Az első években nehéz kérdés volt, minek van elsőbbsége: a babámnak, vagy a szakmámnak. De egyiket sem tudtam nem választani.
Így aztán 2011-ben mesteremmel, Koncsol Endrével, akkori férjemmel és néhány kedves kollégával, baráttal elindítottuk Magyarország első bűnügyi hírportálját, a kriminalia.hu-t.
Változott valami a korábbi életedhez képest? Más volt ezt anyukaként csinálni?
Igen. Egyrészt borzasztóan vártam, hogy visszamehessek, mert nagyon hiányzott a bűnügyi hírek világa. Ugyanakkor sokkal érzékenyebb is lettem ezekre: kicsit „felpuhultam”, ha lehet ezt mondani. Folyton dilemma volt az is, hogy kimenjek-e helyszínekre. Régen ezen nem gondolkoztam, csak mentem. Anyaként viszont elkezdtem figyelni arra, hogy a saját egészségemet és életemet ne veszélyeztessem.
Nem okozott ez a mérlegelési kényszer feszültséget benned?
Dehogynem. Sok mindenről le kellett mondanom: nemcsak bizonyos helyszínekre nem mehettem ki, hanem voltak olyan témák is, pl. szervezett bűnözés témakörében, amikbe már nem mentem bele… Egyébként az asztrozófiai képletemből is egyértelműen látszik, hogy a professzionális és az anyai létem egymásnak feszül.
De mostanra harmonizálódni látszik ez. Már nincs bennem olyan erős feszültség, talán kezdenek feloldódni az ellentétek. Ez lenne a cél.
Mit hozott még az anyaságod?
Felnövést és énhatárokat. Visszanézve korábban nagyon gyerekes voltam, de az első két év nem hagyott más utat, mint elkezdeni bepótolni, ami kimaradt a felnőtté válás kapcsán. És nemcsak én formálódtam, hanem az egész környezetem is.
Ahogy megérkezik a gyerek, a családban teljesen felbolydulnak a korábbi viszonyok. A nagyszülők azzal szembesülnek, hogy a gyerekük szülővé vált. A friss anyuka esetleg azzal, hogy a szülei nem igazán kezelik felnőttként, pedig úgy kellene helytállnia a kisbaba mellett. A párkapcsolatban szerelmespárból szülőpárrá is válunk, ami olyan furcsa… Jobb? Vagy rosszabb? Vagy egyszerűen más…?
Mindenkinek a szerepei megváltoznak. A férjem apuka lesz, a szerelméből anyuka lesz. Az anyukámból nagymama lesz, és minden kidolgozatlanság előjön, ami az új szerepekkel jár. Ez igen munkás időszak volt mindannyiunknak, sok öröm és súrlódás volt benne, de végül nagyjából helyünkre kerültünk.
Már amikor vártam őt, világos volt, hogy tanítómesterem lesz.
Igen, ez nagyon nagy változás, igazi transzformáció. Ahogy a pályád is: miért lesz bűnügyi újságíróból holisztikus életmódmentor? Egyáltalán, mit takar ez a kifejezés?
Széles eszköztárral dolgozom: használom a jógaterápia eszközeit, az asztrozófia iránymutatásait és a kártyákat is – tarot kártyát, most már időnként Symbolont is, és többféle, saját tervezésű csomagot. Mikor mire van szükség. Ahogyan a riporteri munkában, itt is a kérdések állnak a középpontban.
A kliensem kérdései: miért történik ez velem? Mit mutat nekem egy-egy élethelyzet magamról, mire szeretné felhívni a figyelmem? Miért vagyok éppen ebben, éppen itt? Mit lenne jó felismernem, mire kellene emlékeznem, hogyan hallhatom meg a szívem igazságát? Mit tehetek magamért, a fejlődésért itt és most?
Ezekre a kérdésekre holisztikusan, több szinten is keressük a választ. Az asztrozófia és a kártyák a rálátást, a felismerést segítik elsősorban. A jógaterápia pedig közreműködik a test és az elme rendezésében fizikai gyakorlatokkal, ayurvédikus életvezetési módszerekkel, a relaxáció és meditáció eszközeivel. De a jóga idővel magasabb tudatossági szintek felé is elvezethet.
És, hogy mi a közös ebben és az újságírásban…? Talán a titok a kapocs. A titokkutatás kulcsszó az életemben. Szinte minden, amit eddig csináltam, e köré csoportosul. A láthatatlan, megfejteni való dolgok köré. Ha innen nézem, az oknyomozás és a hittel, Istennel, az élet céljával, a lélekkel és álmokkal kapcsolatos kérdések nincsenek is távol egymástól…
A jóga hogy kezdődött? Említetted, hogy kismamaként sokat jógáztál.
13 évesen elmentem egy órára, mert azt éreztem, ez az, ami kell nekem. Onnantól hol szorosabb, hol lazább viszonyom volt a jógával. A várandósságom alatt fordult komolyra. A kismama órák olyan erőteljes élményt jelentettek, hogy egyértelmű lett: ezzel foglalkoznom kell. Pár évvel később Kornhoffer Tündi Anaya jógaoktató képzésére iratkoztam be, és később elvégeztem a Női jógaterapeuta képzést is. Mindig egyértelmű volt, hogy ott a helyem. Úgy érzem, ez az, ami egy életet élhetővé tud tenni, ami megoldást jelenthet sok problémára, és ami mindenki számára elérhető, csak elhatározás kell hozzá és egy jó tanár.
És az asztro vonal hogy jött az életedbe?
Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy nemcsak találkozhattam az asztrozófiával, hanem tanulhatom is – először Zentai Annánál, jelenleg pedig Paksi Zoltánnál, a magyar asztrozófia atyjánál. Úgy kezdődött, hogy olvastam Anna, Veress Mónika, Burger Anikó írásait, és egyszerűen lenyűgözött az, amit láttam. Ez is igazi rátalálás élmény volt, csak úgy, mint a jóga…
Az asztrozófiát szellemi útnak tekintem, amely nagyon erőteljesen kapcsolódik a láthatatlan világhoz. Nagyfokú tudatosságot kíván, hogy észrevegyük az aktuálisan zajló folyamatokat.
Akár a születési képletet nézed, akár a heti-havi előrejelzéseket, ezek az égi helyzetek egy bizonyos energiamintázatot képviselnek. A mintázat önmagában sem nem negatív, sem nem pozitív, én döntöm el, hogyan használom, és milyen szinten élem meg. Persze, ehhez tudatosság, egyfajta készséggé emelt önreflexió szükséges.
Minden állás, fényszög, bolygó és csillag lehetőség. Még a legnehezebbnek hitt konstelláció is megajándékozhat szép, magasrendű megélésekkel. És én abban hiszek, hogy amint ezt átlátjuk, erre ráérzünk: igenis van döntési lehetőségünk. Egy nagy tudati átalakulás segíthet abban, hogy már ne hozzunk létre a fizikai világban magunk számára kényszerű helyzeteket, akadályokat.
Ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük a magasabb tudatossági szintről jövő üzeneteket. Ekkor van választási lehetőségünk. Sokszor azonban nem foglalkozunk ezekkel a sugallatokkal, mert kényelmetlennek tűnik dolgokat megtenni. Így egyre nagyobb eséllyel teremtünk olyan helyzetet magunknak, amikor már nem marad más választás, mint meglépni – de ez általában már kevésbé kellemes.
Az előrejelzésekben gyakorlatilag mindig magasztos dolgokról írunk. Ez gyanakvásra adhat okot, de az a helyzet, hogy nem is lehet másképp.
Ismerősen cseng, amit mondasz… Szóval, aki hozzád fordul, kaphat jógaterápiát, asztrozófiai elemzést és kártyákkal történő helyzetelemzést is. Milyen konkrét kérdésekkel lehet/szoktak megkeresni?
Aki eljön, általában kicsit megtorpant egy-egy életterületen, témában. A jógaterápiára érkezők sokszor gyógyulni szeretnének, s ehhez keresnek plusz segítséget (Magyarországon a jóga kiegészítő terápiaként alkalmazható), vagy épp foganni, fogyni, nyugalmat találni. Mit lenne jó tennem, azért, hogy kimozdulhassak a holtpontról? Más és más megfogalmazásban persze, de ez gyakori kérdés.
Nem vagyok pszichoterapeuta, sem pszichológus, nem folytatok beszélgetős terápiát. De amikor valaki eljön egy nulladik alkalomra, sok minden szóba kerül: beszélgetünk az életvezetéséről, az alvási- és étkezési szokásairól. Már önmagában ez is segít rálátni a kliens saját helyzetére. Mert sokszor végig sem gondoljuk, hogy miért vagyunk úgy, ahogy. Néha egy egyszerű kérdés is elég. Az asztrozófiai elemzés során pedig minden fontos életeseményt össze kell gyűjteni, ez már önmagában sok felismerést szokott hozni.
Most már értem, hogy kapcsolódik az oknyomozás ahhoz, amit most csinálsz. Igazából sokkal több hasonlóság van ezekben, mint első látásra gondoltam volna. A titok és a láthatatlan összefüggések mindkét helyen megjelennek…
Nagyon szeretjük a receptjeidet, akarom mondani Kajtár Macska receptjeit. Hogy győzöd ezt is?
Úgy, hogy imádok főzni, számomra kicsit meditáció, kicsit művészet, és nagy részben buli. Sok saját receptem van, imádom a fűszereket, nagyon kreatív vagyok a konyhában… régóta tervezem a szakácskönyv írást, de nagyon szeretek partikat is adni. Szerencsére ezt az egész családom nagyra értékeli.
Mi pedig örülünk, hogy megosztod velünk a recepteket és a heti Csillagmandalákat is. Én minden hétfő reggelt ezzel indítok.
Csillag Enikő programjait, írásait, aktuális foglalkozásait megtalálod A mágikus nő weboldalon és Facebook oldalán.