Nem bizony, és sajnos nem is fogod. Soha. Egész egyszerűen nem elvárható. Mivel nem toltál ki egyik ujjnyi testnyílásodon sem egyetlenegy 3 kilós élőlényt sem, majd nem ültél otthon nulla segítséggel, társasággal, impulzussal 5 évig (na jó, van aki csak, 1 vagy 2 évig) a társadat várva (mert adott esetben nincs mást várni, főleg ha az ember lánya még külföldön is él), így hát nem értheted, miért hisztizik feleslegesen, ok nélkül egy nő. Aki persze anya, de attól még sima, egyszerű ember és nő. Nem változott SEMMIT belül.

Kipróbálhatod. Holnap elköltözünk Sri Lankára, mert nekem ott van dolgom, óriási lehetőségem, megígérem, megteremtem a gyermekünk jövőjét. Szülök még egy gyermeket. Te maradsz otthon 5 évig. Ez a dolgod. Ne hisztizz. Te akartad. Ezt az időt erre kell szánni. Élvezd minden pillanatát. Én a közös jövőnkért dolgozom. Hogy Nektek jó legyen. Hidd el, csak miattatok csinálom. Csak azért maradok néha éjjelekig, mert kapcsolatot építek.

Nem szereted a gyerekedet? Vagy mi a bajod? Hát Te akartad! Régen minden nő kitakarított, gyereket nevelt, főzött és boldog volt. Neked nem megy?

Kívánlak, amikor hazaérek. Ez is nehéz? Akkor mit tudsz Te? Én itt szétdolgozom magam, Te még a lábaidat se tudod széttenni?

Jézusom, ez a gyerek csúnyán beszél, hogy eszik, hogy viselkedik?! Neveled te egyáltalán? Ne beszélj így a gyerek előtt, kérlek. Nem igaz, hogy nem tudod visszafogni magad.

Hát nem, b@meg. És igazad van. Én megértelek. Pont ez az óriási különbség közöttünk.

A párkapcsolat egy tükör. Tükröd vagyok, lehet, hogy görbe, lehet hogy törött, de tükör. És a legfontosabb: “Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.” (Müller Péter)


Fotó: Müller Mónika