Amikor csütörtökön elkezdtek ömleni a hírek, a rémület, lefagyás és hitetlenkedés közepette lassan három dolog kúszott be zsibbadó agyamba.
Az első ez a mondat:
„A Földön a béke a születéssel kezdődik.”
Jeannine Parvati Baker, amerikai szülésznő
Nincs ehhez nagyon mit hozzáfűzni, nem lehet túlragozni annak a hatását az emberek lelkére, hogy milyen körülmények között, hogyan születnek. Ez nem egy egészségügyi történés, ez a legmeghatározóbb életesemény, amelynek mintázata mindvégig velünk marad. Robin Lim, világhírű bába így beszél erről:
„A kórházban, ahol szülés után rögtön elkötik és elvágják a köldökzsinórt, aztán elviszik a gyereket, rángatják a méhlepényt, injekcióznak, A kórházban beteszik az anyák lábát a kengyelbe, aztán átéli, hogy micsoda megerőltetésen megy keresztül a teste, mekkora munka ez. Hogy tudna lazítani? Idegenek látják ruha nélkül, bejönnek, kesztyűt húznak, és kérdés nélkül belenyúlnak a vaginájába. Anélkül, hogy engedélyt kérnének. Ez hogyan hat az anya-gyerek kapcsolatra? És hogyan hat általában az emberek közötti kapcsolatra ezen a bolygón? Hogyan teremthetnénk békét, amikor ezt tesszük a szülő nőkkel? Amíg nem gyógyítjuk meg a szülést, hogyan tudnánk meggyógyítani a Földet?”
A második egy videó
Az On the Spot videója , amit a 9 hónap alatt a Föld körül sorozatukban készítettek a fent is idézett, Robin Lim bábával. Hosszú évekkel ezelőtt láttam, de ezt a rész megragadt és most beugrott, rákerestem.
„Az elmúlt öt évben rengeteg orosz páciensünk volt. Azt mondják, „ha egy moszkvai kórházban szülök, 5 napra elveszik a gyerekemet. Nem is láthatom a gyerekemet és nyugtatóval kevert cukros vizet adnak neki.”
– Miért csinálják ezt?
– Kutatási eredmények azt mutatják, hogy ha születéskor megóvod a gyermeked és nem szenved traumát, akkor teljesen megmarad a képessége a szeretetre és a bizalomra. Szóval olvasták a tanulmányokat, nem bolond az orosz kormány. Tudják, hogy ha elejét akarják venni egy jövőbeli forradalomnak, akkor meg kell akadályozniuk, hogy szerető gyerekek szülessenek, akik bíznak másokban. Hiszen csak akkor tör ki forradalom, ha mély kapcsolat van az emberek között. Egymásra kell találni, szerveződni kell, közös célokat kell kialakítaniuk. Ha ezt meg akarják akadályozni, jobban tudják kontrollálni az embereket, ha nem születnek nyíltszívű gyerekek.”
(Nekem sokszor eszembe jutnak azok az orosz emberek is, akik most szintén megriadva és elborzadva figyelik, mi történik. Én hiszek abban, hogy azért ők vannak többségben.)
Ha ma már Magyarországon szerencsére nem is kell 5 nap szeparációról beszélni, nagyon sok káros gyakorlat van még számos kórházban. Fontos tudni, hogy az aranyórát és a baba gyengéd adaptálódását a külvilághoz a korai fürdetés, mérlegelés és egyéb rutin eljárások is megzavarják, és ezekre mondhattok nemet. A magyarországi szülészeti irányelv kimondja: “A születést követő első órában nem ajánlott rutinvizsgálatok és -beavatkozások végzése. Az újszülött mérése, vizsgálata, esetleg fürdetése legkorábban a második órában végzendők el. Ettől csupán akkor térünk el, ha az anya másként kívánja, illetve, ha az anya vagy az újszülött állapota miatt szükséges valamilyen beavatkozást vagy korábbi státuszvizsgálatot végezni Az egészséges újszülött vizsgálata akár 24 óráig is halasztható, az első fürdetés pedig 24 óra utánra is halasztható.”
Nézzétek meg a különbséget a rutineljárások és a zavartalanság között!
Sok helyen még az a szokás, hogy legalább első éjszakára elviszik a babákat megfigyelésre az édesanyjuk mellől, de ezt is vissza lehet utasítani. Az Egészségügyi törvény kimondja: „A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, vagy az általuk megjelölt személy mellette tartózkodjon.” Az első éjszaka, az első napok az újszülött addigi életének jelentős hányadát teszik ki, ekkor szerzi az első tapasztalatait a világról, nem mindegy, hol és hogyan tölti azt.
A harmadik ez az idézet
Hogy ez megvalósulhasson, a mi generációnknak egyrészt gyógyulásra van szüksége, újra megtalálni a bizalmat. Ismét Robin Limet idézve:
„Ha nem gondoskodunk minden kisbabáról gyengédséggel és rengeteg szeretettel, akkor hogyan is tudnának igazán szeretni és bízni? Amint születéskor elválasztjuk az újszülöttet az anyjától, számukra ez azt jelenti, hogy az egész világmindenség, az anyám, eltűnt. Eltűnt a méhlepény, a köldökzsinór, a magzatvíz, a gyönyörű, meleg, biztonságos kuckó a méhben megszűnt, aztán egy nagy szobában találják magukat, ahol beteszik őket egy dobozba. A csecsemőket egy szobába viszik, ahol hagyják őket sírni. Ha egyszer egy csecsemő elveszti a bizalmát a szüleiben, vajon mennyi idő alatt lehet visszanyerni? Elég sokáig tart. Szerintem legtöbbünk az első 30-40 évében ezt a bizalmat próbálja meg újratanulni.”
Ez rengeteg tudatos munka, miközben ezzel párhuzamosan már meg kell tanulnunk a gyerekeinknek azt a gyengédséget és válaszkészséget nyújtani, amire nem feltétlen vannak mintáink. Közben azt is tudjuk, hogy válaszkészen reagálni egy kisbaba vagy gyerek igényeire hatalmas munka, ami csak akkor működik, ha van benne támogatásunk.
Én azt gondolom, ha tenni akarunk valamit a békéért, akkor az adományozás, önkéntes munka, a béke mellett való kiálláson túl nagyon sokat tehetünk azzal is, ha a fentieket mozdítjuk elő. Például azzal, hogy
- beszélünk sokat a szülés körülményeinek jelentőségéről
- kiállunk magunkért és a kisbabánkért, ehhez keresünk támogatókat
- támogatjuk a Másállapotot a szülészetben mozgalmat.
- teszünk a saját lelki gyógyulásunkért
- összekapaszkodunk és segítjük egymást a szülői lét minden fázisában
- merünk segítséget kérni és megtanulunk jól bánni magunkkal, hogy a gyerekeinknek azt tudjuk nyújtani, amitől ők már valóban egy más világot tudnak majd teremteni.
