Riekje Boswijk-Hummel pszichológusnő szerint három házasságtípus létezik: a felszínes, a fejlődő és a forradalmasított. A sorozat első részében a felszínes házasságról lesz szó.
A felszínes házasságok jellemzője, hogy az évek folyamán felgyülemlő problémákat a felek nem beszélik meg, hanem inkább magukban tartják és elkendőzik.
Ahogy indul, úgy is marad
Minden kapcsolat felszínes szinten indul, hiszen lehetetlen valakit a legrövidebb időn belül lelkének mélyebb bugyraiig kiismerni. A kapcsolatban a kontaktus tehát felszínes. Sok házaspár egész életére megreked ezen a felszínes szinten. Tulajdonképpen mélyebben soha sem ismerik meg egymást, és ami az elején szerelem volt, az hosszú távon mindennapi megszokássá és egyhangúsággá laposodik, nagyon sokszor börtönné válik.
A boldogság
Az első találkozás függvényében zajlikmajd a megismerkedés. Lehet, hogy az egyik embernél fokozatosan történik minden, a másik viszont fülig szerelmes lesz, és rögtön fejest ugrik a kapcsolatba. A fejest ugrástól a fontolva haladásig mindenféle árnyalat előfordulhat.
Bárhogy is történt is ez a ti esetetekben, ebben az időszakban lassanként megismeritek egymást. Egyre többet vagytok együtt, mindketten megnyíltok egymás felé, így egyre többet árultok el magatokról és tudtok meg egymásról. Ez a nyíltság – bárhogy is alakuljon ki – mindig boldogságérzést ad. Energikusnak és élettelinek érzed magad, még olyan dolgokat is szívesen teszel, amitől annak előtte idegenkedtél. Ragyogsz és mintha ragyogásod mások kedélyállapotára is hatással lenne. Úsztok a boldogságban. Ennek az időszaknak a végén kimondjátok a boldogító igent, ami nem feltétlenül az anyakönyvvezető előtt kimondott igenre értendő, hanem kimondva, vagy kimondatlanul egymás mellett maradtok.
Aztán egyszer csak összeköltöztök és a hetedik mennyországból lassan visszatértek a szürke hétköznapokba. Döntések sora vár rátok. A te szüleidhez, vagy az én szüleimhez menjünk ebédelni? Ki mosogasson el? Egyáltalán, hogyan osszuk meg a házimunkát? Milyen legyen a fal színe, a bútor stílusa? Hova megyünk nyaralni, a Balatonra, vagy tengerpartra? Ha szombat este a törzshelyedre akarsz menni, akkor én most itthon maradok, vagy menjek veled? Ebben az időszakban a hatalmi harc első jelei kezdenek megmutatkozni. Ki enged, ki kerekedik felül? De bármi is történjék, most már együtt vagytok, meg kell tanulnotok adni, kapni és alkalmazkodni.
Aztán a „Bármi történjék is, ketten egyek maradunk” című „szerződés” oda vezet, hogy nagyon sokszor erőszakot kell tenned magadon. Előfordulhat ugyanis, hogy feleségként azt a modell követed, hogy minden este egyedül mosogatsz el, bár valójában betegre bosszankodod magad miatta. Mivel nem akarsz veszekedni, ezzel megszegve a fenti „szerződést”, ezért inkább csendben maradsz és nem szólsz a férjednek, hogy jólesne, ha néha segítene. Így kiderül, hogy a jól hangzó szerződésetek a valóságban úgy szól, hogy „Bármennyire eltorzítjuk és elnyomjuk egymást, mi ketten egyek maradunk”. Szeretitek egymást és mindent odaadtok egymásnak, még az önazonosságotokat is.
Ahogy telnek az évek, egyszer csak más szemmel kezdet látni a házastársadat
A szeretetteljes megértő férj néha igen keményen odamondogathat, a kedves, engedelmes kis feleség pedig igen önfejű és undok tud lenni. Felbukkan mindenféle olyan vonás és az azzal járó bosszantó érzés, amelyre eddig nem számítottunk (pl. padlón heverő ruhák, nyitva hagyott ajtók, nézeteltérések, rosszindulatú megjegyzések stb.). Ezek a mindennapi, apró bosszúságok elkezdik bezárni a korábbi nyitottságodat a másik felé. Bekerülsz, vagy bekerültök egy lefelé tartó spirálba.
Mivel belsőleg bezárulsz, kevésbé érzed boldognak magad, és mivel kevésbé érzed boldognak magad, megváltozik a szemléletmódod, és mivel megváltozik a szemléletmódod, egyre világosabban látod a partnered kevésbé vonzó tulajdonságait. Egyfajta illúzióvesztés lép fel. A házasság, akárcsak partnered, csalódást okoz számodra. A flört és a hódítási vágy lassanként kialszik. Ez a folyamat az esetek többségében lassan, szinte észrevétlenül zajlik. Sok év elteltével döbbenten veszed észre, hogy már nem is olyan jó ez az egész. Rádöbbensz arra, hogy teljes életedet ezzel a személlyel kell leélned.
Még ha ez a kapcsolat működik is, egy idő után megjelenik benned a fullasztó érzés, hogy már nem vagy szabad. A házasság, amely kezdetben védelmet nyújtott, egyre inkább börtönre kezd hasonlítani.
Hogy lehet az, hogy ami korábban olyan jó volt, mostanra ilyen fojtogatóvá váljon?
Az ok egyszerű: tényleg nem vagy szabad. Mivel azt a viselkedésmintát próbálod követni, amelyet elvárnak tőled, és ha meg akarod tartani a házasság „szentségét”, többnyire nincs választási lehetőséged. Nincs módod, hogy megvizsgáld, mit is akarsz te a lelked mélyén, mert eldöntött dolog, hogy mit fogsz tenni. Nem mered ezt a másikkal közölni, mert félsz, hogy minden összeomlik, ha nem tartod magad a szereposztáshoz.
Elhibázott „kommunikáció”
A szereped által kínált mozgástéren belül van néhány lehetőség arra, hogy „álláspontodat” nagyon áttételesen tudtára add a másiknak. Ezt teheted úgy, hogy mindent megpróbálsz a felügyeleted alatt tartani, tehát ellenőrzést gyakorolsz; megpróbálod irányítani a társadat, tehát manipulálsz; vagy közvetetten próbálod a tudtára adni, hogy valami nem tetszik neked: szabotálsz.
Ezek egyike sem vezet jó irányba, de a mély, szeretetteli kapcsolat felé semmiképp sem. Hogy is vezetne oda az állandó ellenőrzés, a hol voltál, mit csináltál, mikor és kivel voltál kérdések.
A manipuláció sem túl célravezető, hiszen ki ne őrülne meg attól, hogy ha csak célozgatnak neki. A „Rémes, hogy csöpög a csap!”, vagy „Muszáj állandóan átesnem a ruháidon?” Célzások helyett meg kellene kérdezni inkább, hogy „Megcsinálnád a csapot, mert nagyon csöpög?”, vagy egyszerűen csak kérni kellene, hogy „Pakold el ezt a felfordulást!”. A felszínes házasságokban ezt mégsem teszik, mert félnek az elutasítástól. Mert úgy érzik, az elutasítás nem az adott kérésre vonatkozik, hanem konkrétan rájuk.
A szabotálás is zsákutca. Ha bosszúból folyamatosan borsot törsz a másik orra alá, vagy egyszerűen csak visszahúzódsz és mindig fáj a fejed, akkor eltűnik a maradék melegség, meghittség és élvezet is a kapcsolatból.
Menekülési útvonalak
Aztán azok az erőfeszítések, amiket hajdanán szinte észrevétlenül tettél, az idő múlásával lassan már izomlázat okoznak. Úgy érzed, teljesítőképességed egyre fogy. Már nem érzed magad olyan frissnek, olyan derűsnek, olyan erősnek, mint régebben. Lelkesedésed alábbhagy. Kissé elfáradtál. Ha őszinte vagy magadhoz, akkor úgy érzed, hogy börtönbe kerültél. Elkezded keresni a menekülési útvonalakat.
Ez azt jelenti, hogy a szerződést fenntartod, és sem magadat, sem partneredet nem mered szembesíteni saját elégedetlenségeddel. Ugyanekkor kerülőutakon még megpróbálsz valamit kezdeni az életeddel, vagy egész egyszerűen álomba ringatod magad.
Önmagad álomba ringatásának és az önámítás-önkábítás módszerei:
- állandó szépítgetési kényszer,
- önkábítás és figyelemelterelés,
- testi panaszok.
A kifelé menekülés az alábbi módokon nyilvánulhat meg:
- Ponciustól Pilátusig szaladsz, és mindenért mást okolsz,
- dinamikus, fiatalos életvitel,
- teljes feloldódás a hobbikban, kedvtelésekben, vagy munkában,
- házasságon kívüli viszonyok.
És ami még ezeken kívül van:
- Megbocsátani és felejteni.
Van még egy dolog, ami kívülről annak a látszatát kelti, hogy a házasságotok teljesen rendben van. Ez a folyamatos, magadra erőltetett kifelé mosolygás. Történjék bármi, ha elviselhetetlenül fáj és megőrülsz, te akkor is csak mosolyogsz. A felszínes együttélésnek ez a formája mégis fenntartható akár élethosszig is. Életed végéig kerülheted a konfrontálódást a házasságoddal és partnereddel úgy, hogy hol ezt, hol azt a menekülési útvonalat járod végig. Ha ezt választod, és az ezzel járó frusztráció és fájdalom nem elviselhetetlen, akkor életed végéig megrekedhetsz ezen a felszíni rétegen.
Ha mégsem akarsz megrekedni ezen a szinten, akkor keresd a cikksorozat folytatását! A következő részben a fejlődő házasságról lesz szó.
Egyéb, a párkapcsolatokról szóló írásainkat itt találod.
Forrás: Riekje Boswijk-Hummel: A párkapcsolat forradalma, Hogyan élesszük újra a szerelmet?
Képek forrása: Pexels, Pixaby
