Linkával, négygyerekes anyukával és családi segítővel beszélgettünk a közösségek megtartó erejéről és az anyukák elmagányosodási tendenciáiról. Hogyan sodródunk az anyai elmagányosodás felé és hogyan tehetünk ellene a közösségek erejével? Mitől működik vagy nem működik egy közös összejövetel?

Amikor az anyukák őket lelkileg támogató kört keresnek maguknak, akkor koedukált közösséget keresnek, vagy biztonságosabbnak érzik vajon magukat csak nők között? Egyáltalán min múlik, hogy egy ilyen kör egészséges és valóban támogató-e?

Érdekes felvetés külön venni a bizalom létrejöttének lehetőségét a nemek vegyes jelenléte és azonossága szempontjából. Az egynemű közösségeknek az az előnye szerintem, hogy olyankor az a valami, ami a két nem között kialakulna, nincs jelen. Ami szintén izgalmas, hogy tud-e nyitott és elfogadó maradni a közösség, amikor fontos, mély és személyes dolgokról esik szó. Sokszor tapasztaltam, hogy elkezdenek rivalizálni, vagy önmagukra ismerve helyzetekben szégyent érezni a nők.

Szerinted olyan nőknek, akiknek nőktől elszenvedett csalódásaik, traumáik vannak ez még nehezebb?

Az édesanyával való viszonyunk az első mintánk arra, hogy egy nő miként bánik velünk. Ezek után, hogy hogyan kapcsolódok egy nőhöz, már ezt a megélt mintát követi. Emiatt sok mindent bekapcsolódhat bennem – az ott megéltek alapján – egy teljesen másik helyzetben egy másik nővel. Elképzelhető, hogy sok mindent csalásnak, csalódásnak, kihasználásnak, rivalizálásnak, becsapásnak élhetek meg, ami nem biztos, hogy éppen az.

Eszembe jut erről Geréb Ágnes mondata, ha egy nőt a szülésekor vagy várandósságában egy férfi bánt meg, az ezerszer könnyebben orvosolható, mintha egy nő teszi ugyanazt.

Ha egy bizalmi kapcsolatban nő-nő között történik valami, az nagyon mélyre megy. Férfi esetén valahogy könnyebben megbocsáthatóak a vétkek. Érdemes a nőkkel történő konfliktusos helyzeteinkre – pont emiatt – ilyen szemszögből is tekinteni.

Az a tapasztalat, hogy a női körök sok esetben pont az ezekből való kigyógyulásnak a helyszínei.

Nőként női körökben az ember sokkal kitettebb állapotba hozza önmagát. Persze azért is van ott, azért teszi bele magát, hogy mélyre menjen. Ráadásul egy számomra ismeretlen térben, számomra ismeretlen emberek között új kérdésekkel találkozok, új meglátásokkal szembesít, ami által mélyebbre tudok ásni önmagamban, ha akarok. Ennek a másik oldala, hogy sokszor a tematikus körökben pont emiatt idegenek gyűlnek össze, mert úgy könnyebb őszintének lenni, hiszen lehet, hogy soha többé nem találkoztok.

Ezek örökké emlékezetes pillanatok, amikor egy társas helyzetből, egyszer csak hirtelen valami nagyon mély alakul. Ez lehet női körben is, de spontán is kialakulhat. Van ilyen emléked nőkkel, amikor akár az iskolából vagy a munkád során egyszer csak szintet vált az együttlét?

Sok ilyen emlékem van, én sokkal intenzívebben emlékszem páros helyzetekre, mint több embert érintő közösségiekre. De a gyerekekkel együtt anyukákkal sokszor éltem meg, hogy egyszer csak olyan minőségű kapcsolódásban találjuk magunkat, aminek nem emlékszünk a kezdetére, csak a hálára, ami utána marad.

Sok nővel találkoztál a négy gyereked, a munkád, a baráti köreid révén, mit tapasztalsz a mai nők milyen fórumokon tudnak mélyen kapcsolódni egymással, van erre módjuk, igényük? 

Én azt látom, hogy az édesanyák (különösen, amíg pici a gyerekük) nagyon ki vannak éhezve arra, hogy a nehézségeikről valakivel beszéljenek.

Ritka kivételektől eltekintve a többség, ahogy édesanya lesz nagyon maga marad, és ezt többnyire az interneten keresztül próbálja orvosolni.

Mindenki külön lakásban, külön házban, külön életet él egy kis külön dobozban. Ezzel elveszítjük a kapcsolatot a természetes renddel. A nő, a szüléssel egy mély természetközeli állapotba kerül, és ilyen módon azonnal elszigetelődik a modern élettől. Az új élet – a baba – még a természet tökéletes, csodálatos része és őt csak ebben a természetközeli, harmóniával áldott környezetben lehet jól fogadni és ellátni. Ennek a szépsége, a mostani hétköznapok sodrásától teljesen eltérő rend, és nagyon nehezen tartható meg. 

A mai világ természetidegensége adja az édesanyák elkerülhetetlen elszigetelődését? 

A probléma főleg az, hogy ebből az elszigeteltségből csak ezen a másik (a mai modern) világon keresztül tud kapcsolatokat teremteni, mert amint kilép a házából (vagy az interneten keresztül) ez ömlik rá. Ezt a belső természetközeli rendet nagyon nehéz ezen keresztül a diszharmonikus világon keresztül összekapcsolni egy másik nő saját belső, természetközeli rendjéhez.

Az igény nagyon nagy a kapcsolódásra. A kínálat is nagyon nagy. Megtalálni azt a módot, hogy ez ne tegyen erőszakot rajtad a külvilágon keresztül, ez a nehéz.

Mi nehezíti azt, hogy a sok kis külön természetközeli buborék találkozzék egymással?

Szerintem az, hogy nagyon sok az olyan találkozási lehetőség, ami valamilyen foglalkozáshoz kötött. Az emberek azt gondolják, hogy csak szolgáltatásra érdemes pénzt, időt, energiát áldozni, és éppen ezért erre épül fel a kínálat. Tehát olyan baba-mama tevékenységet kínálnak, amivel megpróbálják a mamákat kimozdítani, de valójában nem szolgálják a fent említett belső harmóniát.

Sokszor az ilyen foglalkozások nem arra épülnek fel, hogy a külön-külön buborékokból kijöjjenek az anyukák. Nincs is feltétlen lehetőség a program keretein belül arra, hogy az anyukák mélyen kapcsolódjanak a mellettük fél méterre másik buborékban lévő hasonlóan elmagányosodott anyukával.

Talán erre jó lenne egy hely, mint például régen a fonó, ahol nem feltétlen a produktivitás volna a lényeg, nem az lenne a cél, hogy el kell készülni, vagy meg kell tanulni, stb., hanem egy olyan kényelmes közeg, ahol otthonosan érezheti mindenki magát. A másik kulcs szerintem a szülés előtt egy olyan önismereti munka bevezetése volna, hogy mire megszületik a baba, addigra stabil kapaszkodói legyenek a nőnek saját hobbikkal, saját feltöltő dolgokkal, hogy már olyan életet élhessen a babával is, amiben ő önmaga.

SZERETNÉL TENNI VALAMIT AZ ANYÁKÉRT? JÓL JÖNNE EGY ANYAKÖR?

Photo by RODNAE Productions, Gustavo Fring, Andrea Piacquadio, Pixabay from Pexels