Ki ne hallott volna már valamilyen csipkelődő, viccelődő, akár lesajnáló kommentet a várandósok és kisgyerekes anyukák feledékenységéről, elkalandozó figyelméről? Az utóbbi időben, mióta elkezdték kutatni a témát, kiderült, hogy korántsem elbutulásról van szó, hanem egyfajta áramvonalasításról, újrahuzalozásról. Ez az úgynevezett baby brain.
A tudományos kutatások segítenek levenni a negatív szemüveget
Ahogy anyává válunk, annyi minden változik bennünk. Megváltozik a testünk; az érzelmeink sokkal magasabb és mélyebb tartományokba képesek kilendülni, mint annak előtte és sokan megtapasztaljuk, hogy hogy a várandósság, illetve a gyerekek korai évei alatt mintha az agyunk se úgy működne, mint ahogy azt megszoktuk. Ez utóbbi változást általában mindenféle negatív jelzővel illetjük. Mikor rákérdeztem a Slow Gyermekágy Közösségben, hogy a tagok milyen jelzővel illették ezt a megváltozott „elmeállapotot”, a következő válaszok érkeztek: „Kismama agy”, „terhesagy”, „gyeses agy”, „felfogásom van”, „megváltozott idegállapot”, „pregnancy brain”, „terhességi és szoptatási demencia”, „fellegekbe járós”, „mindentiselfelejtős egysejtű agy”, Hulla-fáradt-de-túlélő- anya, „fiatalkori demencia”,„nincs agyam” és van, aki szimplán csak azt mondja, hogy „meghülyültem”.
Mióta az utóbbi évtizedekben nők, anyák is egyre jobban jelen vannak a tudományos életben, azóta kapott nagyobb figyelmet az a kutatási téma, hogy milyen változásokon megy keresztül a női agy az anyaság hatására. Még sok a fel nem derített összefüggés, de már számos izgalmas dologra fény derült.
Egy baba születése újrahuzalozza az agyunkat
Nagyon érdekes, hogy azok a változások, amik végbemennek az agyban a terhesség hatására, annyira tartósak, hogy egy MRI algoritmus segítségével ki lehet mutatni, hogy a vizsgált személy volt-e valaha várandós az élete folyamán.
Egy, a barcelonai egyetemen 2016-ban végzett kutatás kimutatta, hogy azok a változások az agyban, amelyek egy nőnél az első várandóssága során végbemennek, legalább két évig megfigyelhetők. A szürkeállomány azon részében, amely a szociális jelzések feldolgozásáért és a válaszadásért felel, csökkenés figyelhető meg. Ez első körben nem annyira biztató információ. Azonban Elseline Hoekzema, a kutatás vezetője szerint ez a csökkenés egyúttal egy jótékony érési és specializálódási folyamatot is jelenthet. Azt feltételezik ugyanis, hogy a szürkeállomány csökkenésével egyidőben az anyák agyának azon területei, amelyek a gyermekük igényeire adott válaszokért, és azért felelősek, hogy felismerjék a környezetben a potenciális veszélyeket, sokkal hatékonyabban működnek. Érdekes elolvasni a kutatási módszertant és a részletes eredményeket.
Mivel a női agyat vizsgáló kutatások még nem elég kiterjedtek, ezért még teljes bizonyosságú következtetéseket nem lehet ezekből a vizsgálatokból levonni, de a kutatók azt feltételezik, hogy a szürkeállomány csökkenés egy alkalmazkodó változással van összefüggésben. Hasonló csökkenés tinédzser korban figyelhető meg az agyban, amikor az ideghálózatok finomhangolódása történik, hogy hatékonyabbá váljon, és specializáltabb funkciókat legyen képes ellátni. Feltételezhető tehát, hogy a várandósság során bekövetkező szürkeállomány csökkenés specializálja a női agyat, segítve ezzel, hogy az képes legyen alkalmazkodni az anyasághoz és a baba igényeihez.
Abbe Macbeth, idegtudós és viselkedéskutató szerint lehet, hogy a várandós nők elfelejtenek bizonyos dolgokat, de ezek nem a babájukkal kapcsolatos dolgok, a természet egyszerűen azt akarja, hogy ilyenkor a leszármazottról való gondoskodásra fókuszáljunk.
Az anyaság örökre megváltoztatja az agyunk szerkezetét
Winnie Orchard, PhD hallgató a Monash Egyetemen, az utóbbi években munkája során arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon ezek a változások az agyban mennyire tartósak, megmaradnak-e egy életen keresztül vagy egy idő után visszatér az agy a várandósság előtti állapotához.
Kutatásai során arra jutott, hogy az anyasággal együttjáró változások az agyban 3-4 évtizeddel a szülés után is láthatóak voltak, tehát mondhatjuk, hogy egy életre szólnak. 70-es, 80-as éveikben lévő nőket vizsgálva azt találták, hogy a többgyerekes anyáknak vastagabb volt a szürkeállományuk azon a területen, amely a memóriáért felelős, ugyanezek a nők jobb eredményeket értek el azon a feladaton, amikor felsorolt szavakat kellett megjegyezniük.
Azt is kimutatták, hogy minél több gyermeke volt egy idős anyának, annál „fiatalosabb működést” mutatott az agya, ebből arra következtetnek, hogy az anyaságnak van egyfajta védelmező szerepe az agyfunkciókra nézve. Ezt annak tulajdonítják, hogy az anyasággal járó folytonos kihívások jótékony hatással vannak az agyra. Mind rágcsálókkal, mind emberekkel végzett kísérletek azt mutatják, hogy a gazdag környezeti ingerek egészségesebbé, rugalmasabbá és az időnek ellenállóbbá teszik az agyat. Úgy tűnik, az anyai léthez tartozó, egy egész életen keresztül ívelő komplex feladatok és ingerek is jót tesznek az agynak. Ha belegondolunk abba, hogy nem csupán egy újszülött mellett van szükségünk rá, hogy új képességeket sajátítsunk el, hanem ahogy a gyerekeink nőnek, újabb és újabb feladatokat kell legyünk képesek megoldani, akkor látjuk, milyen jó, hogy ez a képességünk biológiailag is meg van támogatva.
Winnie Orchard úgy fogalmaz, hogy még túl korai kijelenti, hogy az anyaság egyértelműen kedvező az idősödő emberi agy számára, de az eredmények azt sugallják, hogy az anyaság átalakítja az agyat, ezek a változások egy életre szólnak és jótékonyak. Tehát úgy is gondolhatunk az anyaságra, mint egy agytréningre, amely későbbi éveinkben is formában tart majd bennünket.
Hát nem csodálatos és izgalmas?
Forrás és további részletek:
https://www.science.org/content/article/pregnancy-resculpts-women-s-brains-least-2-years https://drsarahmckay.com/once-a-mother-always-a-mother-just-ask-your-brain/)
Kép: Freepik
