Asztalos Dávid párkapcsolati és üzleti mediátor házasságra készíti fel a párokat. És milyen igaza van! Hiszen úgy ugrunk bele a házasságba, hogy fogalmunk sincs, mi vár ránk. Mindenki az esküvőre készül ezerrel, a házasságra már nem is gondolunk. Még a romantikus filmek is ott érnek véget, amikor összejön a pár, mintha az valami nagy végállomás lenne. Pedig.
És Dávid ugyan a házasság előtt állókkal foglalkozik, az egész beszélgetésünk alatt próbáltam a már házasságban élőknek hasznos tanácsokat is kérni tőle, mert ránk fér, ő meg ért hozzá.
…
Miért éppen a házasság előtt álló párokkal foglalkozol?
Mert ez egy nagyon nyitott állapot, a házasságra tudatosan készülő párokkal igazán hatékonyan lehet dolgozni. Még nincsen ott a sok felgyűlt és megoldatlan konfliktus, még nem rakódott a kapcsolatukra annyi feszültség. Ez egy tisztább lap. Ilyenkor még sokkal motiváltabbak vagyunk arra, hogy megtanuljunk tartósan és tudatosan nyitottnak maradni egymás igényeire. Amihez persze el kell fogadnunk, hogy mindez bármilyen magától értetődően is működik az elején, később nem feltétlenül megy majd ilyen könnyen. És ettől nem kell megijedni, hasznosabb, ha inkább felkészülünk rá. Az én tréningem ezt a szemléletet tanítja, ezt a bátor előrelátást szeretném elültetni a párokban.
Látszólag ez rosszabb üzlet, de jobb karma. Hogyan tanítod a mediációs szemléletet? Mit tanítasz a pároknak?
Azt, hogy miért fontos, és hogy hogyan lehet egyensúlyban együttélni. Nem szőnyeg alá söpört, ki nem elégített vágyakkal, hanem felnőtt, érett kapcsolatban, ahol mindkét fél felelősen van jelen. Ez azt jelenti, hogy ismerem és kifejezem a szükségleteimet, középről, asszertíven. Nem nyomom el a másikat, de nem is megyek be alá, nem leszek áldozat – hacsak nem ez mindkettőnk közös szükséglete 🙂 És amit különösen fontosnak tartok, hogy – az esetek többségében – konszenzusra érdemes törekedni és nem kompromisszumra. A konszenzus egy win-win helyzetet teremt; a kompromisszum inkább arról szól, hogy mindenki egy kicsit elégedetlen lesz. A tréning rengeteg valós példán keresztül mutatja be, hogy a nem vagy rosszul kezelt konfliktusok hogyan bontják le szép lassan a bizalmat, a szeretetet, és hogyan távolítanak el egymástól. Másrészt pedig megtanítja azokat a gyakorlati fogásokat, amelyeket a mediátorok a munkájuk során használnak arra, hogy segítsenek a feleknek kommunikálni egymással, feloldani a konfliktusukat, elmulasztani az egymás iránt érzett haragjukat, bocsánatot kérni, bocsánatot adni, jóvátenni, és békét teremteni.
Kezdjük az elején. Szerinted vannak olyan önismereti szinten a párok, hogy itt lehessen kezdeni? Nemcsak valami furcsa álomképet kergetve választunk párt?
A pártalálás önmagában egy óriási és izgalmas kérdés, és annyira komplex, hogy én nem is foglalkozom vele a tréningen. Ez inkább mentálhigiénés téma. Aki megfelelő önismerettel rendelkezik, annak nagyobb az esélye arra, hogy olyan párt választ, akivel képes együtt „rezegni”. Ott is sok munka van, de általában kevesebb a kezelhetetlen vagy rosszul kezelt konfliktus.
Sajnos a szokványos azonban nem ez, hanem az, hogy egyszerűen valahogy összekoccanunk. Úgy érzem, sokszor a közös traumatizáltság hoz össze embereket, akik azután egymás komplementereként működnek. Ez önmagában szerintem nem baj, gond inkább abból van, ha a traumás működéssel és a két fél típusának eltéréseiből fakadó különbségekkel nem tudunk mit kezdeni.
Ilyenkor mit lehet csinálni?
Kommunikálni. Minél őszintébben beszélni a saját igényeinkről, és minél jobban megpróbálni megérteni a másik szavai és tettei mögötti mozgatórugókat. E kommunikációnak egy része nem is kell, hogy verbális legyen, hiszen nem lehet és nem is kell mindent megbeszélni. Az is tud működni, amikor szavak nélkül figyelünk a másikra. Erre jó lehet a tánc vagy akár a szex is.
Jó lenne tánccal és szexszel tanulni egymást. Ehelyett meg a le (nem) hajtott WC deszkán veszekszünk…
Amikor látszólag pitiáner dolgokon veszekszünk, akkor általában az addigra már felhalmozódott, sok meg nem oldott feszültségre reagálunk. Az én tréningem ezt szeretné megelőzni. Abban szeretnék segíteni, hogy tudjuk és merjük képviselni magunkat egy kapcsolatban, és ne jussunk el idáig.
Nem mondom, hogy nem ismerek ilyen párt, de igen ritka a mi korosztályunkban szerintem. Nem tudunk felnőttként viselkedni és erősen kerüljük a konfliktusokat. Hogy látod, ez lehet, hogy generációs probléma?
Igen, sőt társadalmi is. Egyrészt mifelénk az egy igen jellemző fallback option, hogy gyerekek maradunk. A nyugati és keleti tömbök különbsége még mindig érezhető: úgy érzem, errefelé kevésbé van benne a köztudatban, hogy a saját életünkért, a munkánkért és a házasságunkért mi magunk vagyunk felelősek. Sokan szeretjük játszani az áldozatszerepet, az alárendeltet valakinek, legyen az egy az egy politikus vagy akár egy házastárs, aki majd megmondja helyettünk, hogy mi a jó vagy rossz.
Másrészt kevésbé van hagyománya a mi kultúránkban annak, hogy asszertíven kommunikáljunk, és hogy a másik megsemmisítése nélkül próbáljuk képviselni az álláspontunkat. Még egy szimpla lakógyűlésen is úgy esnek egymásnak az emberek, mint a farkasok.
Miért nem tudjuk kezelni a konfliktusos helyzeteket?
Kevés a tapasztalatunk arról, hogy lehet őket úgy kezelni, hogy ne társuljon hozzá erőszak. Félünk tőlük, ezért megtanuljuk elkerülni vagy erőből megoldani őket. Néha mindkettő tud jó megoldás lenni, de a legtöbb esetben egyik sem hasznos stratégia, mert a konfliktus alapvetően egy esély arra, hogy változást érjünk el. A jól kezelt konfliktus hosszú távon a változás és bizalom záloga lehet. Ha megtanuljuk kezelni, meg is erősítheti a kapcsolatot, csak bele kell jönni. Olyan ez, mint a testi edzés, sokat kell gyakorolni és ismételni.
És ha jól sejtem, erre a konfliktuskezelésre is jó a mediációs szemlélet, amit el szeretnél ültetni a házasulandókban…
Igen. Egy kapcsolatban érdemes újra és újra áttárgyalni a közös dolgokat. De ez nem megy, ha nem tudjuk úgy kezelni konfliktusos helyzeteket, ahogyan az mindkét fél számára elfogadható. Ehhez viszont meg kell tanulnunk, hogy vagdalkozás és egymás sértegetése helyett a saját érzéseinkről és megéléseinkről beszéljünk. Mert ha elkezdődik a „te ilyen, meg olyan vagy”, akkor általában elcsúszik a beszélgetés. A partnerünk már nem arra reagál, amit közölni próbálunk, hanem arra az új sebre, amit okoztunk neki. És nagyon komoly sebeket tudunk okozni egymásnak. Ezért azt is igyekszem hangsúlyozni, hogy a konfliktus hasznos, de nem játék.
Mert beletaposunk a másikba akarva akaratlan.
Sokszor nem lehet tudni, hogy ki milyen háttérrel érkezett a kapcsolatba, van, hogy magunkról sem tudjuk, mert majd közben derül rá fény. De partnerként nem tisztünk a másik szorongásszintjét méricskélni vagy megítélni. Viszont ha el tudom fogadni, hogy ő úgy éli meg a helyzetet, ahogyan megéli, még akkor is, ha számomra az ésszerűtlen, ha hagyom neki, hogy beszéljen az érzéseiről, és tartom neki hozzá a teret, ráadásul még kíváncsi is vagyok arra, amit mond, akkor már születhetnek jó közös megoldások. És ha képes vagyok szemléletet váltani, átülni az ő helyébe, akkor már nem fogom feltétlenül bántani akarni és legyőzni őt.
Hol lehet jelentkezni a programra?
Most az éles indulás előtti igényfelmérés zajlik, amire a honlapomon lehet jelentkezni.
Csak házasulandókkal foglalkozol?
Programszerűen egyelőre igen, de mediátorként szívesen segítek pároknak, sőt egyedülállóknak is, nemcsak jogi ügyekben, hanem abban is, hogy beszélgessenek, megértsék egymást és magukat, és meghallják a másikat, illetve ki merjék fejezni a saját igényeiket. Sokan csak a váláskor tudják meg, hogy létezik a mediáció, vagy csak akkor kérnek külső segítséget, amikor már nagy a baj. Pedig egy-két igazán őszinte beszélgetés, ami egy konkrét helyzetből indulva elvezet odáig, hogy feltárulnak a mögöttes igényeink, hogy meg merjük azokat mutatni a másiknak anélkül, hogy elfajulnának a dolgok és belecsúsznánk a „hát, te nem vagy normális”, vagy a „jó, de te is…” típusú csapdákba, rengeteg házasságot meg tudna menteni.
Ez jól hangzik, nagyon reménykeltő. És annyit elárulok, hogy fogjuk praktikus témákkal folytatni, mert hát ránk fér a mediációs szemlélet, semmi kétség. Addig is, mit mondanál útravalónak, egy mondatban?
Legyünk biztosak a saját határainkban, értsük és tartsuk tiszteletben a másikéit, és a különbségeket hidaljuk át szeretettel, szolidaritással és egyenlő kommunikációval.
Bogarásszátok Dávid oldalait a házassági felkészítővel és a párkapcsolati és üzleti mediációval kapcsolatban is bátran, mert nagyon sok hasznos infó van fent. És nemsokára folytatjuk praktikus, már házasságban élőknek is hasznos tanácsokkal, mert ez a téma kimeríthetetlen, és bizony van merre fejlődnünk benne.
Photo by Анна Хазова from Pexels
