Szöllőssy Anna kétgyerekes anyuka, jógaoktató, gyógymasszőr és igazi zöld-guru. Régóta ismerem, kedves barátnőm, oktatótársam és izomfájdalmaim gyógyítója. Energikus, mindig pozitív és mosolygós. És én évek óta csodálattal nézem, ahogy remek kezdeményezések, ötletek (és nem mellesleg finom falatok) születnek vidám és barátságos otthonában. Persze a gyerekek, a család, a munka és a tanulás mellett. Számomra csodálatra méltó és inspiráló egyszerre, amiket tesz a környezetvédelemért, az egészséges életért. Követendő példát mutat, hogyan lehet összehangolni a családi életet a fenntarthatósággal.
Mikor és hogyan kezdtél „zöldíteni”?
Valahol a lányaim születése környékén kezdett foglalkoztatni néhány gondolat, hogy például nem
mindegy, mit eszünk, minőség vs. mennyiség, a minket körülvevő károsanyagok, a háztartás által
termelt hulladék kérdése, és így tovább. Kezdésnek elkezdtem biozöldséget, bioélelmiszert vásárolni.
Honnan szerzed be ezeket az alapanyagokat? Van jól bevált forrásod?
Viszonylag hamar rátaláltam a CSA rendszerre, azaz a közösség által támogatott mezőgazdaság
módszerére. Többfélét is próbáltam az elmúlt tíz év alatt, a szigetmonostori Biokert vált be
a legjobban, évek óta tag vagyok náluk. Ez azt jelenti, hogy elköteleződöm egy évre, és a havidíj
fejében kapok egy láda idényzöldséget minden héten. A mennyiség nagyban függ attól, hogy hol
járunk a szezonban, és mi terem éppen. Tehát kell egy kicsit alkalmazkodni, de én szeretem azt a
kihívást, hogy abból főzök, ami jön.
Nagyon sok mindent magad készítesz. Mesélsz ezekről?
Saját termesztésű fűszerek használata, gyógynövények gyűjtése, naponta főzés – ezek a rutin
részeivé váltak hamar. Van itthon kis elektromos malmom, ezzel én őrlöm meg a nagy tételben
beszerzett biogabonát (vagy bármit). A tavaly tavaszi karanténban új területekre merészkedtem,
kovászt nevelek, sütök itthon mindenfélét vele, és elkezdtem fermentálni, amivel egy új világ nyílt meg
számomra, elképesztő finom és egészséges savanyúságok ezek, amik nagyon klasszul támogatják az
immunrendszerünket.
És a konyhán kívül mikre figyelsz még oda?
Mindkét lányommal az első másfél évben mosható pelenkát használtam. A kozmetikumok terén is
hamar rendet vágtam, egy darabig kevertem krémeket otthon, szappant is öntöttem, de aztán nem
ástam bele magam mélyebben a krémkészítésbe. Egyre több jó bio, öko, natúr márka vált
elérhetővé, így ma már kevés dolgot készítek magam, de a vásárlásban tudatos vagyok.
És persze régóta alap a szelektív hulladékkezelés, tudatos vásárlás,
csomagolóanyagok újrahasznosítása vagy még jobb: mellőzése, komposztálás a konyhai zöld és kerti
hulladékkal.
Ha valaki kevésbé rutinos, mint Te, biztosan örömmel olvasna arról, hogy mit honnan szerzel be. Melyek a kedvenc márkáid, boltjaid?
Élelmiszerek terén az étkezésünk alapját a heti friss zöldségláda adja, a Biokertből. Tőlük szezonban
gyakran kapunk kontaktot más biotermelőkhöz, akiktől gyümölcs vagy más termény beszerezhető. Ha
mégis ki kell egészítsem, akkor az Aldi, Lidl biozöldségeiből válogatok, illetve piacról, lehetőleg olyan
termelőtől, akit ismerek. Mostanában a Czakó Piac termelőinél vásárolok szívesen.
Esztek húst, tojást, ilyesmit?
Bár én évek óta vegetáriánus vagyok, a családom egyáltalán nem az, ezért nagyon sokáig kerestem az etikus és/vagy bio hús beszerzési lehetőséget. Szintén CSA rendszerben próbáltuk a Táncoskert gazdaságot, akik nagyon klasszak mangalica témában. A jelenlegi legjobb megoldásunk a Remény farm, akik egy nagyon szimpatikus és elkötelezett pár, elsősorban biocsirke profillal, de más is beszerezhető náluk. Tőlük egész szezonra előre megrendelem a húst, és heti/kétheti átvételi lehetőség van. A tojást már évek óta a Youtyúktól vesszük, itt közvetlenül a termelőktől vásárolunk. Viccesen mondva „lízingelünk” egy-két tyúkot, akiknek a tojásait
megkapjuk szintén kétheti átvételben.
Ezek nagyon szimpatikus megoldások. De folytasd, kérlek, mi van még?
Ha bármi pluszban kell, akkor nagyon jónak találom, az Ittaszezon! webshopját, ahol szintén közvetlenül a termelőktől tudok vásárolni: húsvéti sonkát vagy akár karácsonyfát.
A heti bevásárlást a csomagolásmentes boltokban intézem – mostanában leginkább a Ligetiben, de szuper a Ne pazarolj! is. Viszem a listámat és az üvegeimet, dobozaimat, ebbe mérem bele, ami kell, például: zabpehely, fűszerek, hüvelyesek, tészták, lisztek, nádcukor, aszalt dolgok, és betétdíjas rendszerben veszem tőlük a házi tejet, joghurtot.
Van kedvenc kozmetikumod?
A kozmetikumok a gyengéim, nagyon szeretem az illatos, finom dolgokat, úgyhogy ezen a területen
engedek a legtöbbet az elveimből, de azért igyekszem. Szeretem a Nagora Manufaktúra, a Pom Pom, Dr. Ganga krémeit. Az ismertebb márkák közül a Kiehl’s termékeit, akiket azért is, mert visszagyűjtik és újrahasznosítják a krémek csomagolását, ami szerintem nagyon fontos lenne más gyártóknál is.
Mik a fő szempontjaid a beszerzések során?
Alapvetően arra törekszem, hogy minél közelebbről, helyi termelőtől vagy alkotótól vásároljak, ne a nagy boltok kínálatából válasszak, hanem én határozzam meg, hogy mi a kereslet. Abban bízom, hogy ez működik, hiszen, ha valamit többen keresnek, akkor biztosan lesz valaki, aki felismeri a piaci rést, és elérhetővé teszi az adott terméket, ezáltal könnyíti a beszerzést számomra, ami nyilván szintén szempont. Sokszor halljuk, de iszonyú fontos: a pénzem szavazat. Akár a Mekiben költöm el, akár a csomagolásmentesben.
Azt nem mondom, hogy ez mindig egyszerű logisztikailag, és nem volna gyorsabb mindent egy nagy szupermarketben megvenni, de minőség szempontjából ég és föld.
Mi motivál leginkább?
Az elmúlt évtizedben nagyban megváltozott az a szemléletmód, ahogy a világot, és benne magamat látom. Ebben nagy szerepe volt a jógának, az erőszakmentes szemléletnek, a természettel és a bolygóval való összhangban élés igényének. Örömmel tölt el, hogy teszek valamit ezekért az értékekért. A ma divatosan és egyértelműen zero waste-nek nevezett szemléletet közel érzem magamhoz. Ezért is kezdtem garázsvásárokat szervezni a kertünkben, eleinte barátnőkkel összefogva, majd évről-évre egyre bővülő árus és vásárlói körrel. Nem az anyagiak motiválnak, annak örülök, hogy valami, amire nekem már nincs szükségem, az másnak még hasznos, illetve nagyon jó buli, közösségi élmény egy ilyen délután. Sajnos az elmúlt év nem kedvezett ennek a műfajnak, de olyan népszerű – főleg a kisgyerekes családok körében -, ahol állandóan fluktuálódnak bizonyos ruhák, tárgyak, hogy biztosan újra tudjuk majd szervezni.
Mit gondolsz a médiában is megjelenő havi kihívásokról, például műanyagmentes július, és hasonlók?
Nagyon jók ezek a kihívások, mert egyrészt most nagyon népszerűek, sokan szeretik ezt a műfajt, nagyobb ismertséget kap egy téma, ami által sokkal több emberhez elér. Ha egy hónapig kerülöm a műanyagot, az remélhetőleg a továbbiakban is része tud maradni az életemnek. Segít felismerni, hogy jé, tényleg, ez nem is olyan nehéz, kis figyelemmel mennyi felesleges csomagolást nem viszek haza. A másik oldalról pedig, ha jobban megnézem, rettentő sok műanyagot megvetetnek velünk a boltok. Persze, vannak olyan helyzetek, amikor nincs más jó megoldás, de például a húst is belemérik a saját műanyagdobozomba a piacon, úgyhogy sok lehetőség van a fejlődésre. Nekem nagyon nagy felismerés és igazolás volt, amikor láttam, hogy a komposztálás és a szelektív hulladékkezelés eredményeképpen mennyivel kevesebb a kommunális hulladékunk. Két hét alatt jön össze nagy nehezen egy kis 20 literes zacskó. A következő lépés, hogy a szelektív hulladék mennyiségét is redukálhatom a csomagolásmentes szemlélettel.
Adj, kérlek, tanácsot annak, aki az elején van. Szerinted hogyan lehet belefogni a legegyszerűbben?
Fontos, hogy olyat vállaljunk be, ami hosszútávon tartható. Nem kell egyszerre mindent, elég egy-két dologgal elkezdeni, és amikor az már „elengedett kézzel” megy, akkor jöhet a következő. A komposztálás nem bonyolult, több kerületben is van rá támogatás, a II. kerületben például a Komposztmesterek segítenek az elindulásban, lehet pályázni magára a keretre is. Persze ehhez kert kell, de egy társasházban is simán megoldható, ha a lakók összefognak.
Érdemes elkezdeni figyelni a csomagolásra, leginkább a műanyagra, bevásárlótáskát vinni a vásárláshoz, hogy ne landoljon minden nap egy újabb (felesleges) szatyor a lakásban. Sok helyen piacokon is szívesen belemérik az adott terméket a saját tárolóba, ahogy említettem a hús kapcsán. Én a nejlonzacskókat is újrahasznosítom az észszerűség határain belül. A csomagolásmentes bolt csak egy kicsi tudatosságot, rákészülést igényel, cserébe biztosan nem impulzusvásárlunk. Érdemes megnézni, hogy egy szupermarketes vásárlás után mennyi csomagolóanyag végzi 5 perc után a szelektív gyűjtőben.
Egyre több zero waste csoport működik az online térben, szuper lehetőség csereberélni a felesleges dolgokat, illetve nagyon inspiráló tud lenni, ha látom, hogy mások hogyan csinálják.
Neked mik a terveid?
Szeretnék még fejleszteni a kertben, magaságyásokat építeni, hogy még több minden megtermelhető legyen itthon. Már egyre jobb vagyok benne, de azért még van hova fejlődni abban is, hogy minél több mindent eltegyek a kamrapolcra nyáron, a szezonban, amit aztán télen felélünk – mint a hangya a mesében.
Jó volna még az esővizet gyűjteni, ez egy nagyobb beruházás, de össze fog jönni előbb-utóbb. Aki locsol, tudja, hogy milyen jó arra gondolni, hogy az eső locsolja a növényeket ingyen.
Nagyon jó érzés, hogy a két lányomat ebben a szellemben neveljük, így számukra ezek a megoldások természetesek lesznek, még ha nem is minden élethelyzetben megvalósíthatóak száz százalékig. Büszke vagyok a hatodikos nagylányomra, aki bár nagyon édesszájú, simán visszautasít egy cukrot, csokit a felesleges műanyagcsomagolás miatt, ha valahol megkínálják vele. A klímaváltozás kapcsán egy pályázati felhívásra készített egy videót, ami éppen az ő korosztályának segíthet a változtatásban. Az ő generációjuk már keményen benne él majd a klímaváltozás hatásai miatt megváltozó életkörülményekben, de, hogy mennyire fordítható vissza, vagy lassítható a folyamat az most múlik (rajtunk) pontosan.
Fotók: Szöllőssy Anna
