Ezt a szót először egy asztrozófiai elemzés alkalmával hallottam. Ott még elképzelhetetlennek tartottam, hogy bármit át lehet minősíteni, óriási volt bennem az ellenállás. Ha egyszer valami úgy van az úgy van és kész….

Pedig mindent IS át lehet.

Nézzük az anyaságot. Melyet eddig úgy éltem meg, hogy én nem vagyok elég. Nem vagyok rá képes. Kevés vagyok. Egyszerűen nem megy.

És mi van akkor, ha onnan nézem, hogy a gyerekem él? Jár óvodába? Jóltáplált? Akkor mi van? Ez már smafu? Alap?
Szóval ezennel átminősítem az anyaságról alkotott képem.


Nekem nem az lesz a követendő, hogy hány szakkörre jár a gyermek, és már 2 évesen olvas, ír, kézenáll, hanem az, hogy él, egészséges. És az én múltammal erre büszke is vagyok. Pont.


Photo by Andrea Piacquadio from Pexels