Mennyire más tud lenni ugyanaz az ünnep mindenkinek. A franciáknál és a cseheknél a boré a főszerep, így Márton-nap környékén ünneplik ugyanis a szüret végét, az Új bor elkészültét, a Beaujolais-t. Nálunk Szent Márton tiszteletére országszerte libalakomákat tartanak.
Nekem azonban ez az ünnep sokkal inkább az önzetlenségről és a szerénységről szól.
A természet is leveti díszes, pompás ruháját, egy takarékosabb, puritánabb formát ölt, minden húzódik befelé és lefelé. Halkul is a természet, nem kéri oly mértékben a figyelmünket egészen tavaszig, amikor majd a madarak ébresztőjére ébred minden, a mi figyelmünk is bentről újra kifelé fordul majd. De most a kint napról napra egyre puritánabb, egyre dísztelenebb.
A lényeg a szemnek láthatatlanná válik.
A nagy harsány mulatozások helyett nekünk embereknek is egyre jobban esik a meghittség és a csendes egymásrafigyelés. A Szent Márton legenda legfontosabb mozzanata – amikor Márton a kardjával kettészeli a pompás köpenyét (télikabátját) és megosztja egy didergő koldussal – a lehető legegyszerűbb körülmények között, gyorsan és szavak nélkül zajlik. A koldus nem kérte ezt, Márton nem magyarázza, hogy mit miért csinál, nem igényli az elismerő szavakat, nem készít szelfit a koldussal, sőt még köszönetet sem vár, megtette, amit helyesnek gondolt és ment.
Ebben a mesei képben minden egyszerű, puritán, semmi nem vonja el a figyelmet az önzetlenség praktikus lényegéről, miszerint, ha a bőségen osztozunk, akkor mindenkinek jut és jó lesz. Ez egy olyan szimbólum, ami magának a Karácsonynak a felütéseként is értelmezhető. Ha ügyesen hangolódunk most, akkor Szent Márton üzenete egész Ádventben elkísér majd bennünket.
Hogyan tudjuk fizikai síkon is megünnepelni Szent Márton napját?
- Amiből bőven vagyunk, azt osszuk meg valakivel vagy valakikkel.
Adakozzunk, jótékonykodjunk, adományozzunk, de akár meglepetés-ajándékokkal is kedveskedhetünk szomszédainknak, idegeneknek. Persze szigorúan név nélkül, incognitóban. Ne azért csináljuk, hogy kapjunk érte egy köszönő sms-t. - Ha többen együtt ünnepelnénk, akkor főzhetünk Márton-napi levest.
A Márton-napi leves a kőlevesek családjába tartozik, tehát nem egy libás, langusztás leves, hanem egy egyszerű zöldségleves, amihez minden résztvevő külön-külön hoz valamit. Nem egyeztetik előre, hogy ki-mit hoz, tehát mindenki érzésre hozza a zöldségeket, zöldfűszereket. Nagyon izgalmas és hihetetlenül finom levesek kerekednek ebből, biztos van valami titkos hozzátevő, amit Szent Márton csempész bele egy óvatlan pillanatban, mert ennek a levesnek az íze semmihez sem foghatóan különleges mindig. - Ha kevesebben vagyunk, akkor süthetünk Márton-napi kalácsot.
A Márton-napi kalács nagyon jó. Csak arra kell figyelnünk, hogy a kedvenc kalácstésztánkból több kisebb kalácsokat formázzunk, pont fele annyit, mint ahányan ennénk. A Márton-napi kalácsot ugyanis nem ér egyedül megenni, még a kóstolónak sem. Minimum el kell felezni valakivel. Önzetlenül persze. - Szép és meghitt esti program a séta a lámpásokkal.
Elmehetünk vagy szervezhetünk a gyerekeknek lámpácskás sétát estefelé a környékünkön, vagy egy réten, erdőben. Mindenki saját lámpással sétál, majd vigyázva a fényt szépen hazaviszi az otthonába és ott őrzi tavaszig. Na jó elég, ha a lámpást őrzi a fényt elég a szívben vinni tovább.
Photo by Küflü Çıkın from Pexels
