Reggel kissé álmosan felébredt a FELESÉG, kedvesen odabújt férjéhez. Pár percig még szundított, közben végiggondolta az előtte álló feladatokat. Lassan rávette magát az ébredésre. A konyhába indult, hogy két éhes fiának reggelit és tízórait készítsen, hiszen így tesz minden ANYA. Miközben a kávé lefőtt, a ház egyre hangosabb lett: elkezdődött a reggeli rohanás. Ki a cipőjét nem találta, ki a táskáját kereste… Eluralkodott a káosz. Valahogy mindenki elkészült, be is pattant a család a kocsiba, irány az óvoda, irány a munkahely. A NŐ elegánsan besétált az irodába és vad emailezésbe kezdett. Közben a telefon mintha letehetetlenné vált volna. Dél körül kissé megéhezett a lázasan DOLGOZÓ ASSZONY. Ebédjét régi ismerősével költötte el, miközben jó BARÁTNŐ módjára meghallgatta annak minden bánatát. Délután alig várta a munka végét, hiszen végre azt csinálta, amit igazán szeretett: JÓGAOKTATÓKÉNT meditációt vezetett. Aztán kezdődött újra a rohanás: óvodába ment a fiúkért, közben gyorsan beszaladt a boltba, hogy mire apa hazaér, kész legyen a vacsora. Persze a lakás szalad, de sebaj, az már holnapra marad. A HÁZVEZETŐNŐ elfáradt. 

Nőként ma már ezerféle szerepet töltünk be. Az ezerféle szereppel azonban ezerféle elvárás is jár.

Volt idő, amikor jóval kevesebb elvárással találkoztak a nők: foglalkozzanak az idősekkel, a gyerekkel, vezessék a háztartást és legyenek megértő feleségek. Aztán sajnos a háború után eltűnt a férfinép, a nőknek el kellett látni a férfimunkát is. Lassan kialakult az új, a multifunkcionális, az erős nő, mint ideál. Persze, az erő mögött inkább állt a keserű muszáj, mint a lendületes akarat.

Később a szocializmusban a nő ugyanúgy dolgozott, fütyörészve traktorozott, mint a férfi. Persze közben egy pillanatra sem kérdőjeleződött meg, hogy a gyereknevelés és a háztartás vezetése elsősorban az ő feladata.

Ma is ugyanannyit dolgozunk, igaz, általában kicsit kevesebb fizetésért, de legalább a fiúk illedelmesen előre engednek, ha a háztartásról van szó. Hiszen ezt akartuk!?

Egészen biztosan nem ezt. Talán magunk sem tudtuk, hogy mit is akarunk. Talán egészen pontosan most sem tudjuk. Talán levegőt akarunk.

Vajon mi történne, ha a NŐ egész egyszerűen kiszállna ebből? Ha szerepeket cserélnénk? Jobban értenénk egymást?

Tudom én: a férfi gyengédségre és gondoskodásra vágyik. De a tengernyi feladat mellett aligha jut már erre is energiánk. Ezért az ő érdekük is lenne a gyökeres változás.

Talán rajtunk múlik, hogy valami változzon. Talán tudnunk kellene, hogy mit akarunk. Talán szükség van a határokra. Talán tényleg tudnunk kell, hogy mi a férfi és mi a nő dolga. Talán együtt kijelölhetnénk. Talán rajtunk múlik, hogy Férfi és Nő egyszer valóban egyenlő legyen az élet minden területén.


Fotó: Pixabay