Átalakulásban vagyok. Transzformatíve létezem. Olykor úgy is érzem magam, mint egy törvényen kívüli – és jó ez így nekem.
Felmerült már sokszor, jó akarattal és erőszakkal fűszerezve is, hogy nem így kéne élnem. Mármint, nem úgy, ahogy éppen akkor éltem, lett légyen az bármilyen szituáció, munka, helyzet. Viselkednem meg főleg másként kéne, mint ahogyan én azt gondolom.
Fontos számomra a szabadság. S ehhez a legjobb útnak azt tartom, hogy önazonosan éljem az életem.
Bármi történjék is. Egyenes gerinccel, de rugalmasan, bízva a Gondviselésben. Örömmel. Humorral. Nem megalkuvón. Számosszor elkeseredve és elesve talán, sebeket kapva – de közben általuk gyógyulva is. És nem menni soha, soha visszafelé. Csak előre.
Legutóbb olyasmi hangzott el, hogy talán nem azt kellene mutatnom mások felé, amit mutatok, nem arra kellene helyeznem a hangsúlyt, amit én hangsúlyosnak érzek. Hogy ciki ez a boszorkánykodás: nincsen rá szükség.
Nos, lehet, hogy ciki, de nekem momentán fontos. Évek kemény munkájába telt, hogy ezt felvállaljam. És most már integrálni is sikerül lassan, azt hiszem.
Mert ebben a boszorkányosdiban nekem a játék gyönyörűsége a lényeg, a varázslatok egyszerűsége és nagyszerűsége, amelyekhez nem kell semmi más eszköz, csak te magad. A saját tehetségeid, korlátaid, energiáid, a saját életed, a saját erőd.
Mert a varázserő abban lakozik, ahogy pillanatról pillanatra transzformálod magad, ahogy mersz elindulni a legnagyobb sötétségbe, felvállalod a próbatételeket, meghozod a logikátlan, zseniálisan őrült döntéseket is, mert érzed a zsigereidben, hogy így kell lennie. Ahogy bátran mész előre, megtisztítod a gondolataid, megismered és hagyod áramlani az érzéseid, összekapcsolódsz az intuícióddal. Ahogy magasabbról és nagyobb teret látsz be, mint addig, ahogy bárhová elrepülhetsz gondolatban, álomban, alkotásban, ahogy utazhatsz a köddel, eshetsz az esővel, szétszóródhatsz a napfényben, és kristállyá válhatsz a szerelemben.
A boszorkányság számomra azt jelenti, hogy mindezt, és még ennél is többet minden nap gyakorlok, hogy ébresztem és használom a varázs-erőm, hogy szabad vagyok, játszok, és nevetek sokat.
Meg sírok.
És várom, hogy elhívjon hamarost egy Új Út.
De akkor is, akkor is ragaszkodom a tudathoz, hogy az életem az enyém – és azon fölül csak Istené.
Csillag Enikő, spirituális konzulens
Aktuális energiák, még több írás a szerzőtől itt: https://magikusno.wordpress.com/blog-2/
Facebook: https://www.facebook.com/magikusnoutja
Photo by pixabay.com
