Márciusban az anyaság sokszínűségét ünnepeljük itt a MUM PARKnál.
Mielőtt gyerekeid lettek, biztosan színes és izgalmas életet éltél, de amikor édesanyává váltál, te magad lettél annyira színes, hogy néha már te sem biztos, hogy követni tudod. Hányféle szerepben is vagy egy nap? Hányféle szerepet viszel úgy általában? Megszámlálni is nehéz…
Már az anya is önmagában annyi mindent takar, mert egyszerre vagy szülő, barát, tanácsadó, fejlesztőpedagógus, takarítónő, időmenedzser, ápolónő, kellékes, bohóc, színész, mesélő, vigasztaló puha mackó, szikla, origo, óriás, királynő, cseléd, nevelő, szoptatósdajka, művészeti pedagógus, dadus, érzelem coach, öltöztetőnő, karrier coach, mediátor, sztár, istennő, angyalka, példakép, felvilágosító, diplomata, korrepetitor, pénzügyi tanácsadó, hoppmester/papnő, aki bevezeti a delikvenseket a világ nagy misztériumaiba. A szakácsnőt persze kapásból kihagytam, nem is tudom miért, és még biztosan rengeteg mindent.
Mindenesetre, már az anyaszerepen belül is nehéz tartani az egyensúlyt, hogy ne csússz bele nagyon egy-egy szerepbe, például: nagyon haverkodsz, de nem nevelsz, vagy kiszolgálsz, de nem vagy királynő, vagy állandóan tanítasz, fejlesztesz, de nem vagy érzelmileg ráhangolt.
Hát még az anyahalmazon kívül eső dolgokkal, hiszen nem szűntél meg továbbra sem társ, gyerek, munkatárs vagy vállalkozó, tanuló, bombanő, stb. lenni.
Könnyű ebben lavírozni?
Nem könnyű.
De mi teszi igazán nehézzé, miért nem tud az anyaság manapság egy könnyed, természetes, örömteli, sokszínű dolog lenni? Szerintem az anyákra rakott irreális össztársadalmi elvárások miatt.
Ezekre az irreális össztársadalmi elvárásokra az anyák általában két hosszú távon nagyon rosszul működő, és káros megoldással élnek:
- A fenti összes szerepkörben meg akarnak felelni a társadalmi sztendereknek. Nem engednek el semmit és mindenhol maximumon akarnak teljesíteni. Idővel nem bírják energiával, és beleroppannak a teherbe. Kiégnek, mert semmire sem mondanak soha nemet. Végül valószínűleg mártírokká válnak, és állapotukért a családjukat hibáztatják.
- Akik az elején felmérik, hogy ezt úgysem bírják, azok pedig feladják az anyaság sokszínűségét, és egyoldalúsítják magukat: csak anya, vagy csak karrier, vagy csak bombanő, vagy az anyán belül csak cseléd, vagy csak edző, vagy csak haver, és azon az egy területen akarnak a társadalmi elvárások szerint maximumon teljesíteni. Ők jobban bírják energiával egy darabig, amíg a sivárság miatt el nem megy az életkedvük. Kiégnek, mert úgy érzik, azon az egy területen soha nem mondhatnak nemet. Végül valószínűleg mártírokká válnak, és állapotukért a családjukat hibáztatják.
Ehelyett, amit nem látunk, az a harmadik, hosszú távon működő modell, amely már a nulladik ponton kanyarodik le erről az útról, és nem foglalkozik a külső elvárásokkal.
Olyan anya:
Aki önazonos, és belső iránytűje mentén cselekszik és dönt.
Aki nem külső elvárásokból, könyvekből, magazinokból, filmekből ellesett sztenderdek mentén ítéli meg a saját jó vagy rossz anyaságát.
Azaz, aki önértékelését nem a megfelelésre építi.
Aki felelősségteljes, de könnyed.
Aki mer hibázni, nem tudni, rosszkedvűnek lenni, szaranya lenni, és ugyanakkor mer kiállni önmagáért, a gyerekéért, az értékrendjéért, akkor is, ha épp senki nem ért vele egyet.
Aki nem fél élni, jelen mer lenni, akkor is, amikor kellemetlen, amikor fáj, és nem fél ezt megmutatni.
Aki úgy él a családjáért, hogy van magánszférája.
Aki tiszteletet ad és tiszteletet vár.
Aki mondhat bárkinek nemet: orvosnak, tanárnak, anyósnak, férjnek, gyereknek…
Aki élvezi az életét.
Aki egyszerre sokszínű és könnyed.
Anyának lenni jó, ha nem tesszük magunknak nehézzé.
Legyünk teljes életet élő nők, anyák.
Ui.: Jó anya vagy, amíg jóra törekszel, ez az alap, akárki akármit mond vagy gondol Rólad.
Photo by Andrea Piacquadio from Pexels
