Lencsemágia, avagy hogyan ér utol előbb-utóbb mindenkit a varázslat.


Én született misztikus vagyok, mindig is megláttam a csodákat. A csoda nem csoda szerintem, hanem természetes.

Persze én is megkaptam azt a nevelést, ahogy mindannyian, hogy felejtsd el az angyalokat, a jézuskát, a megérzéseidet, és mindent, ami nem látható, ami statisztikailag nem kimutatható, amit nem bizonyítottak grafikonok, tudósok, stb. Hülyeség, baromság, őrültség minden, amit az 5 fizikai érzékszerveden túl tapasztalsz.

Te is láttad az angyalokat kiskorodban és kinevettek?
Írtóztál helyektől, ételektől, bizonyos személyektől, de a saját érdekedben megszerettették nevelőid Veled?
Nagyon szerettél volna valamit, és elmagyarázták, hogy az miért nem okos döntés, mi lesz abban a rossz?


Az emberek 100%-a misztikusként, tökéletes érzékeléssel születik, csak nagyon hamar letérítik a “tévútról”. 

Ha semmilyen ilyen gyerekkori emléked nincs, akkor Téged szinte biztosan rendkívül korán leneveltek a csodákról.
Ha van, akkor pedig óriási szerencse, ha a környezetedben volt olyan személy, akivel beszélhettél róla, és nem volt ciki, szégyen, tabu.

Nekem nem nagyon volt. 
Nálunk ciki volt minden, még az Agykontroll is, nálunk még abban sem hittünk.

Aztán elteltek az évek, közben a tudomány bebizonyítja nekünk, hogy nem csak, hogy létezik “csak energia”, de még az anyag is csak energia, és nincs is igazán anyag…. a két számomra legkedvesebb nyugdíjas pedig titokban lencsemágiázik. Titkolják előlem, de persze jól lebuknak. 
A gyerekeim ilyenekkel nem is próbálkoznak, tudják jól, hogy előlem nem lehet semmit eltitkolni, mert “mindenhol van szemem”.

Tags :