Maksi Mátyással, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetőjével európai környezetvédelemről beszélgettünk, és betekintést nyertünk számos környezetvédelmi kérdés kulisszái mögé.

Maksi Mátyás

Köszönjük szépen, hogy elfogadtad a felkérésünket erre a beszélgetésre, nagyon izgalmas lesz a Te tágabb nézőpontodból megvizsgálni azokat a kérdéseket, amelyek környezetvédelmi szempontból foglalkoztatnak bennünket, hiszen 12 éven át dolgoztál környezetvédelmi területen Brüsszelben. Számunkra, édesanyák számára azt gondolom rendkívül fontos, hogy naprakész ismeretekkel rendelkezzünk a legmodernebb környezetvédelmi irányokról és tendenciákról, nemcsak mint háztartásvezetők és vásárlók, hanem mint a jövő generációinak elsődleges nevelői és sok esetben kis- és középvállalkozók.

Kezdjük a beszélgetést azzal, hogy az Európai Unió alapvetően nem egy környezetvédelmi szervezet, hogyan tudja mégis képviselni ezeket az értékeket? A tagállamok és a közös irányelvek mellé hogyan fér be egy környezetvédelmi szál?

Történelmileg az európai integráció egy gazdaságpolitikai együttműködésként indult a szén és acélgyártásra vonatkozóan, majd ez nőtte ki magát egy közös piaccá a 60-as évek második felére. Ebből következik az összes többi, például a környezetvédelem, hiszen ha közös a piac, akkor nem hozhatok olyan szabályokat, amelyek egy másik tagállam szereplőinek a piacomhoz való hozzáférését korlátozzák, tehát kénytelenek vagyunk közös szabályokat hozni a piacot érintő területekre. Igazából így teljesedik ki a közös piac eszménye. Ennek egyik nem kívánt alternatívája lehetne, hogy mondjuk nincsenek szabályok, és a közös piac kereteiben közösen kizsákmányoljuk korlátok nélkül például a környezetünket.

Szerencse, hogy nem így van, de ez még mindig az a gondolatmenet, hogy hogyan képviseljük a piacot, vagy a piaci szereplőket, azonban van itt egy mellék- /főszereplő a FÖLD. Az Ő érdekei hogyan érvényesülhetnek esetleg még piaci szereplők érdekeivel szemben is?

Az EU-s szintű szabályozás mindenki érdeke. A tagállamoknak és a piaci szereplőknek érdeke, mert nem szeretnék, ha széttöredezetté válna a piac, hiszen nagy előny, hogy egy nagy piacon ugyanazt az egységes szabályrendszert kell betartani, és nem kell tagállamonként különböző szabályokhoz alkalmazkodni és a termékeiket azokhoz igazítani. De természetesen nemcsak a piacnak akarunk tetszeni, hanem a környezetet is meg akarjuk óvni, ezért született meg a közösségi környezetvédelmi politika. Egy autóipari példánál maradva, ha a széndioxid kibocsátási szintet egységesen korlátozzuk, akkor úgy tudjuk érvényesíteni a környezetvédelem szempontjait, hogy közben nem sérül az egységes piac.

Mik azok a környezetvédelmi elvek, vagy értékek, amik “szentek”, azaz amiben egyetértés van európai berkekben és amelyek megfogalmazásra is kerültek a közös környezetvédelmi irányelvekben.

A kiindulás az, hogy ugyanolyan, vagy még jobb környezeti körülményeket hagyjunk az utódainkra, mint amilyeneket mi kaptunk.


Ez rengeteg mindent jelent:

Az éghajlatváltozás például az utóbbi időben került az érdeklődés előterébe – habár a tudomány részéről már halljuk egy ideje, hogy egzisztenciális veszélyt jelent. E téren cél, hogy az éghajlatot és az éghajlati relatív stabilitást (aminek köszönhetően az elmúlt 12 000 évben az emberi civilizáció ki tudott fejlődni) amennyire csak lehet, őrizzük meg. Amikor azt vállaljuk, hogy az iparosodást megelőző szinthez képest maximum 2℃ fokkal emelkedjen a Föld átlaghőmérséklete, az ugye egy kompromisszum, miután már mögöttünk van több száz évnyi széndioxid-kibocsátás (több száz évnyi szén-, kőolaj- és földgáz-felhasználás, illetve erdőirtás). Az eredeti állapotot, a földi légkör kétszáz évvel ezelőtti összetételét nem tudjuk egyik pillanatról a másikra visszaállítani, de globális szinten (és ebben az EU vezető szerepet játszott) született egy megállapodás, hogy ennek a változásnak szabjunk egy határt. Egy olyan határt, amely a tudomány mai állása szerint jó eséllyel segít elkerülni a katasztrofális következményeket.

Másik példa a vízminőség-védelme, ami egy elég sikeres politika az EU-ban. Magyarországon is láthatjuk, hogy minden nagyobb településen van már szennyvíztisztítás, aminek következtében a felszíni vizek terhelése jelentősen csökkent. Például ha Budapestet nézzük, akkor láthatjuk, hogy míg 15 évvel ezelőtt csupán a keletkező szennyvíz kb. egyharmada kapott megfelelő tisztítást, ma már a budapesti szennyvíz 100%-a tisztítás után kerül bele a Dunába.

Biodiverzitás terén is van közös politika, amely célja a bioszféra megfelelő változatosságának megőrzése. Ez is kiemelt fontosságú a földi élet stabilitásához. 

De például vegyi anyagokat szabályozó közös politika is van.

A célkitűzések tehát szükségesek és elvileg elégségesek. Mennyire halad a gyakorlat ezek felé a célkitűzések felé?

Ha az éghajlatváltozásról beszélünk, akkor az egy globális jelenség, ez nemcsak az EU-n múlik, de persze az EU egy elég jelentős játékos globális szinten. A magunk 450 millió fogyasztójával vagyunk akkora piac, amivel tudunk globálisan is hatást gyakorolni. Mondok egy példát: az EU energiahatékonysági politikája a hűtők áramfogyasztásától kezdve a TV-k fogyasztásán át a villanykörtékig rengeteg kérdéskört lefed az EU piacára vonatkozó szabályokkal, amely szabályok idővel valamennyire globális sztenderdekké váltak, világszerte elterjedtek. Ennek eredményeként a hűtőszekrények energiafogyasztása például 20 év alatt a felére csökkent. Szabályozás híján a gyártóknak eredendően nem feltétlenül lenne gazdasági érdeke alacsony áramfogyasztású hűtőket gyártani, hiszen a vásárlónak hiába érdeke energiahatékony készüléket használni, ő nem fogja tudni ezt kikényszeríteni, mivel általában nem is vagyunk tudatában, hogy mennyi áramot fogyaszt a hűtőnk és az nekünk mennyibe kerül. Ugyanakkor a gyártók ha már egyszer kifejlesztették az új európai sztenderdeknek megfelelő készülékeket, akkor nem fognak például Afrikának más hűtőket gyártani. Ilyen szempontból is van az EU-s szabályozásnak globális hatása.
A villanykörtéknél is az EU-s szabványok olyan technológiai boost-ot indítottak el, vagy legalábbis gyorsítottak fel, amelynek a gyümölcseit ma már globálisan élvezzük. Lehetne még sorolni a példákat. 

Ez kicsit arra emlékeztet, mint a magánembereknél, hogy sokan úgy gondolják, hogy “Á, én kicsi vagyok, az én hatásom semmit nem számít”. Ezek szerint ez nagyobb léptékekben is így van, hiszen önmagában az EU elvileg kevés, de sokszor a végső valóban kifejtett hatása egy-egy pozitív tettnek túlmutat az eredetileg tervezett hatókörön.

Igen, tetszik a párhuzam.

Egyéni fogyasztóként sem mindegy, hogy hova teszem a pénzem, a vásárlásommal tulajdonképpen “szavazok” is, orientálom a piacot.

A gyártó olyan irányba fog terméket fejleszteni, ami iránt van piaci kereslet, és ez a fogyasztókon múlik.  Jó példa erre a hibrid autó: ez a technológia eleinte meglehetősen drága volt, az első néhány tízezer vásárlónak pénzügyi értelemben nem valószínű, hogy megérte hibrid autót vásárolni, a megtakarított üzemanyag ára nemigen fedezte az autó magasabb vételárát. Akik mégis hibrid autót vettek, azoknak vélhetően fontos volt a környezetvédelem, és ezek az első vevők a hibrid autó melletti döntésükkel nem csak azt érték el, hogy ők maguk kevesebb benzint fogyasztottak, mintha hagyományos autót vettek volna, hanem vásárlásukkal hozzájárultak ennek a technológiának a további fejlődéséhez is. Nekik is köszönhető, hogy mára ez a technológia kiforrotta magát és megfizethető lett. 

Ilyen alulról szerveződő trend a veganizmus is, nem? Nagyon kevés ember kezdte ezt csinálni, és mára egy egész mozgalommá nőtte ki magát, aminek már van egy olyan magával ragadó lendülete, ami olykor továbbmutat a veganizmus követőin is. (A veganizmus környezetvédelmi hatásairól ebben a cikkünkben olvashatsz.)

Ez nagyon jó példa a pozitív divatra. A gyakran emlegetett közlekedés és az épületek energiafelhasználása mellett környezeti szempontból hasonlóan fontos, hogy mivel táplálkozunk. Egyes becslések szerint ugyanannyi energiát marhahúsból bevinni például kb. hússzor annyi környezeti terheléssel jár, mint ugyanazt az energiát növényi étrenddel. A hús előállítása jelentős termőterületeket igényel.

Az sem segít, ha szegény marhát bezárva tartják.

Nem, mert az élelmének megtermeléséhez ugyanúgy jelentős földterületekre van szükség. Mindegy, hogy legel, vagy megtermelik neki a takarmányt.

A táplálkozás szempontjából egyébként a két legfontosabb tényező, hogy mit eszünk és mennyi hulladékot termelünk, azaz hogy mennyi étel végzi a kukában.

Éghajlatvédelmi szempontból a veganizmusnak amúgy az egy extra pozitív hatása, ha a trend hatására azok is átgondolják étrendjüket, akik egyébként nem állnak át a veganizmusra, de mondjuk csökkentik a húsfogyasztásukat. Az éghajlatvédelem szempontjából végső soron az egész egy mennyiségi kérdés. Ha visszaállnánk a nagyapáink idején lévő húsfogyasztásra, akik heti egyszer ettek húsételt, annak már óriási hatása lenne az étrendünk okozta környezeti hatások szempontjából.

Beszéltünk az EU környezetvédelmi politikáiról, azaz hogy hogyan tereli a gyártókat egy környezetbarátabb irányba, a másik oldalon pedig itt vannak a fogyasztók. Mennyi erőforrást és milyen tetteket hajt végre az EU annak érdekében, hogy a fogyasztók szemléletmódján változtasson?

Van egy edukációs tevékenység, idén például a vasúti közlekedést népszerűsítjük a vasút európai éve keretében.

Ezzel kapcsolatban nekünk is több rendezvényünk volt már tavasszal, amelyek anyaga vissza is nézhető, ajánlom mindenki szíves figyelmébe. 

Egy másik fő törekvés pedig abból áll, hogy a környezeti negatív hatások, amelyek egy-egy termékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódnak, azok épüljenek be a fogyasztói árba. Ez a szennyező fizet alapelv, ami egyben orientálja a fogyasztót a környezetkímélőbb vásárlási döntések meghozatalára.

Mondjuk ez egy inkább negatív motivációs eszköz.

Ez igaz, de ez bevételt is generál az államnak, aminek köszönhetően az más adóbevételekről lemondhat, például csökkentheti a béreket terhelő adókat.

De nincs meg ekkor annak a veszélye, hogy az államok érdekeltté válnak a környezetet terhelő termékek értékesítésében?

A környezetet terhelő termékek vagy szolgáltatások valójában sokszor jelentős többletköltséget jelentenek az államoknak. Például a tranzit kamionforgalom ugyan rengeteg bevételt hoz az országoknak, de rengeteg kiadással is jár. Egy kamion annyi elhasználódást okoz az útban, mint több ezer személyautó. Elsőre úgy tűnhet, hogy érdekelt vagyok a nagy kamionforgalomban, de ha mellé teszem ennek a forgalomnak a költségeit, akkor már mindjárt másként néz ki a helyzet. Itt nem is csak az útelhasználódásra kell gondolni, hanem a zajterhelésre, a balesetek okozta költségekre stb. De más esetekben is lehet, hogy egy-egy fogyasztói választás rejtett környezeti vagy társadalmi költségeit nem a fogyasztó viseli – ellenben ha megfizettetem vele ezt a plusz társadalmi költséget, akkor azzal segítem a felelős fogyasztói viselkedés kialakulását.

Pozitív motivációra is fordít erőforrásokat az EU?

Abszolút, méghozzá sokat. Támogatja környezetbarát technológiák kutatását és fejlesztését. Támogat környezetvédelmi beruházásokat, például vízminőségvédelem terén. Támogatja a környezetbarát közlekedést, elsősorban különböző infrastruktúrális fejlesztések finanszírozásán keresztül komoly erőforrásokat fordít arra, hogy a vasúti közlekedést például versenyképesebbé tegye.

Ezt meg tudom erősíteni, hiszen utas szemszögből, sokkal kulturáltabb lett a vasúti utazás. Ha úgy tetszik élményszerűbb a jegyvásárlás és a kocsik megjelenése is, és gyorsabb is lett, köszönhetően a pályafelújításoknak.

De nemcsak a közlekedésből lehet példát hozni, hanem a pozitív motivációra nagyon jó példa az energiacímkék megjelenése is, tudjátok, azok az A, B, C, D, E, F jelölések a háztartási gépeken. Ez egy nagyon érdekes környezetvédelmi politika, mert egyszerűen annyit csinál, hogy közérthető módon kommunikálja a fogyasztó felé, hogy egy-egy termék mennyire energia-hatékony, de a fogyasztó szabad döntési helyzetben marad. Az eredmény viszont magáért beszél, mert az energiacímkék annyira sikeresnek bizonyultak, hogy idén március 1-től négy termékcsoport (hűtők és fagyasztók, mosogatógépek, mosógépek és TV-k) esetében egyenesen egy újrakalibrált, szigorúbb skálára kellett áttérni, mert az eredeti skála szerint a termékek több mint 90%-a már az A+, A++ vagy A+++ kategóriákba tartoztak. Az energiacímkék segítségével a fogyasztók nagyon komoly innovációra sarkallták a gyártókat, és ennek köszönhetően mára egy átlagos európai háztartás több száz eurót takarít meg évente a villanyszámlán.

Hasonló a logika az épületekre vonatkozó energetikai előírások  területén: a cél itt is a leggazdaságosabb megoldás. Első pillanatra lehet, hogy az tűnik a legolcsóbbnak, ha nem szigetelem az épülő házamat, de a házat azért építem, hogy lakjak benne, ha pedig lakom benne, akkor szeretném, ha ott télen meleg lenne, és úgy már egészen más tűnik olcsónak, ha beleveszem a számításba a későbbi fűtési (és hűtési) költségeket. Egy szigeteletlen ház fűtési-hűtési költsége akár húszszorosa is lehet egy passzív házénak.
Illetve ott vannak a megújuló energiák, azokat se felejtsük ki. Ha megnézem, hogy mennyibe került a nap- és a szélenergia pár évtizede és mennyibe kerül most, akkor brutális mértékű árcsökkenés látható.

Ezt a villanyszámlánkon nem látjuk. Mire gondolsz?

Néhány évtizede tízszer annyiba került napelemmel áramot termelni, mint hagyományos módon, a napenergia egyáltalán nem volt versenyképes.

Mára viszont annyit zuhant a napenergia előállításának az ára, hogy valós alternatívává vált.

A napelemek ára csak 2010 és 2019 között 90%-kal csökkent! Ez a folyamat annak is volt köszönhető, hogy számos európai országban olyan támogatási rendszert alakítottak ki, ahol magasabb átvételi áron vették át a napenergiát a termelőktől, mint a hagyományosat. Ez piacot teremtett a napenergiának, és beindított egy olyan tanulási folyamatot, technológiai fejlődést, ami egészen látványos. Még a szakértőket is meglepő tempóban lettek olcsóbbak ezek a technológiák. A szélenergia is már sok helyen versenyképes, mindenféle állami dotáció nélkül be tud lépni a piacra. Ez a robbanásszerű technológiai fejlődés részben az európai ösztönzőrendszereknek volt köszönhető. És ez a hatás sem állt meg Európában, hiszen innentől kezdve az olcsóbbá vált technológia az egész világon rendelkezésre áll. Ehhez a globális eredményhez természetesen kellettek a beruházók, köztük a saját házuk tetejére napelemet telepítők. Ahogy már említettük, az ember szavaz a pénzével: amikor én napelemet veszek a házamra, akkor én a magam kis szintjén leteszem a voksomat a napelem technológiája mellett, ezzel amellett, hogy csökkentem az ökológiai lábnyomomat, még piacot is teremtek ennek a technológiának, azaz áttételesen hozzájárulok ennek a technológiának a fejlődéséhez is.

De a nap nem süt mindig, és a szél sem fúj állandóan. Nem okoz gondot, ha az áramtermelés túlságosan ezekre a technológiákra épül?

A nap- és a szélenergia esetében valóban az időjárástól függ, hogy mikor tudunk áramot termelni – ezeknél nem tudjuk az áram termelését úgy a fogyasztáshoz igazítani, mint a hőerőművek esetében. De erre is van megoldás: egyrészt az árampiacok összekapcsolása Európában. 

Ez mit jelent?

Amikor mondjuk Ausztriában nem fúj a szél, akkor lehet, hogy éppen Spanyolországban süt a Nap – és ha onnan el tud jutni az áram oda, ahol épp hiány van belőle, akkor ez segíthet a helyzeten. 

Másrészt a fogyasztók is segíthetnek, ha valamelyest hozzáigazítják a fogyasztásukat a termeléshez. Aki használ éjszakai áramot, annak ismerős lehet ez a koncepció. Például a melegvizet sok helyen éjszakai árammal állítják elő, de egy elektromos autó otthoni töltését is hozzá lehet például igazítani az áramtermelés ciklusaihoz, vagy akár olyan okos mosogatógépeket is ki lehet majd fejleszteni a jövőben, amelyek egy esti bepakolást követően éjszaka akkor indítják a programot, amikor az az áramtermelés szempontjából ideális.

Ez nagyon futurisztikusnak hangzik, de lehet ez is hamarosan valósággá válik, mint például az elektromos autók: néhány éve még nem is hallottunk róluk, ma pedig már a magyar utakon is egyre többet látni. Merre tart az autózás környezetvédelmi szempontból?

Az összes eladott autó átlagában van az Európai Uniónak egy kitűzött célja, amit a gyártóknak el kell érniük: 2025-re az eladott autók átlagos CO2-kibocsátása 15%-kal alacsonyabb kell legyen a jelenlegi szintnél, 2030-ra pedig 37,5%-kal. Ez csak hibrid vagy elektromos autók eladásával lesz tartható. Aki nem teljesíti ezeket a normákat, annak bírságot kell fizetnie. A gyártóknak növelni kell az elektromos vagy hibrid autók arányát az eladásaikban a bírság elkerülése érdekében.

Az elektromos autókban egyébként főleg az akkumulátor drága. Úgy fog idővel kifizetődőbbé válni az elektromos autózás, hogy itt is folytatódik a fentebb említett technológiai fejlődés és az akkumulátorok előállításának technológiája egyre olcsóbbá válik. Ez egy beindult folyamat: az akkumulátorok fajlagos előállítási költsége közel 90%-kal csökkent az elmúlt évtizedben. 

Tegyük fel, hogy az elkövetkező tíz évben tényleg lép előre az akkumulátor technológia és a mainál sokkal vonzóbb vételárú elektromos autóknak nem tudunk majd ellenállni, akkor hátradőlhetünk majd végre? Megnyugodhatunk, hogy megtettük a magunkét, ha az utakon már többségében elektromos járművek közlekednek?

Bár technológiai fejlődéssel nagyon sokat el lehet érni, a közlekedés fenntarthatósága kapcsán nagy hatása van a fogyasztói szokásoknak, döntéseknek is. Ez egy mennyiségi kérdés is. Autóval napi több száz kilométert ingázni, vagy rendszeresen elrepülni egy-egy távoli városba hétvégézni nem valószínű, hogy bármilyen technológiai fejlődés fenntarthatóvá teszi majd. Felemelni egy óriási repülőt, hogy a vasárnapi kávémat ne az Andrássy úton igyam meg, hanem Barcelonában, aztán hazajöjjek, az nem lesz soha fenntartható. 

Rendeztünk egyébként tavasszal egy beszélgetés-sorozatot az európai zöld megállapodással kapcsolatos témákról, és az egyik ilyen beszélgetésünk a fenntartható utazásról szólt. A résztvevők a fenntartható, “ráérősebb” utazás hívei és gyakorlói voltak. Szerintük a fenntarthatósági szempontok figyelembe vétele az utazás során egyáltalán nem jár nagy lemondással – sőt, a “slow travel”, az “odafigyelősebb” utazás sokkal több valódi élményt jelenthet. Egyéni szinten fel kell tennünk kérdéseket az utazási szokásainkkal kapcsolatban.

Hátra akkor dőlhetünk majd, ha csak olyan mértékben terheljük a környezetünket, amennyit az fel tud dolgozni, ami fenntartható. Hogy mindez megvalósuljon, ahhoz a technológiai fejlődésen kívül valószínűleg bizonyos jelenlegi fogyasztói szokásoknak is meg kell változniuk. Az egyéni választásoknak nagy szerepe van! 

Köszönjük szépen, azt gondolom nagyon hasznos ismeretekkel és új szemléletmóddal gazdagodtunk.

A beszélgetés végén arról kérdeznélek, hogy tudnál-e nekünk tippeket adni arra, hogy milyen környezetvédelmi intézkedéseket tud egy magyar kis- és középvállalkozó anyuka foganatosítani a vállalkozásában, azt tudjuk nagyjából, hogy otthon mik a környezetvédelmi teendők, de egy vállalkozás tekintetében is érdemes lehet ezeket végiggondolni.

Ez nagyon szektorfüggő tud lenni, de íme a tippjeim, mindenki válassza ki közülük a számára relevánsakat:

  1. Az első és talán legfontosabb naprakésznek lenni és tájékozódni a gazdaságosan megvalósítható környezetbarát technológiákról, fejlesztési lehetőségekről.
  2. Az energiafelhasználás egy fontos tényező majdnem minden vállalkozásnál, ha nem is gyárt, fűteni mindenki fűt. Nem csak energiát és pénz takarít meg az a vállalkozó, aki mondjuk egy épületet leszigetel, a fűtést kicsit lejjebb veszi vagy megújuló energiaforrásokat (napelemet, hőszivattyút) von be, de a vállalkozása karbonlábnyomát is csökkenti.
  3. Ha van a vállalkozásban olyan autó (vagy robogó), ami szinte egész nap jár, azt érdemes lehet elektromosra cserélni. Ha figyelembe vesszük a jóval alacsonyabb üzembentartási költségeket, akkor sok esetben megéri az elektromos járművek valamivel magasabb vételára.
  4. Ha tartós és korszerű technikával bíró eszközöket veszünk, akkor növelhetjük a használati idejüket, ezzel is energiát spórolunk és a keletkezett hulladék mennyiségét is csökkentjük.
  5. Vannak vállalkozások, ahol lehetne csökkenteni az anyaghasználatot, akár például a vegyszerek vagy a műanyagok használatát. Utóbbira példa, hogy csomagolásmentes ebéd házhozszállítás is létezik már, én pont a héten fogom kipróbálni. Az elkerülhetetlenül keletkező hulladékot pedig gyűjtsük szelektíven.

+1. Ültessünk fát, ha van hova! Aki csak a parkolóba tud, de oda elfér egy-két fa, az ültessen oda. Sokan ábrándoznak olyan jövőbeli technológiai megoldásokon, amelyek majd napenergia segítségével fogják kivonni a széndioxidot a légkörből. Nekik jó hírem van: ilyen csodálatos “gépet” a természet már rég megalkotott, nekünk csak el kell ültetnünk. 

Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést és a vállalkozói zöld tippeket is!

Köszönöm szépen én is az interjút!

Minden fotó Európa Ponttől, címlapkép: S Migaj from Pexels

Tags :