Nem beszélünk eleget arról, hogyan lehet életben tartani a kapcsolatokban a kezdeti tüzet. A szexualitás témaköre tele van tabukkal. A gyerekvállalás előtt és után is. De mivel mi az anyákkal vagyunk, szeretnénk tenni valamit az anyák szexuális életének javulásáért. Úgyhogy minden zavarunkat félretéve, felkerestünk egy szakértőt.
Papp Jánossal, Kriya Tantra tanárral, a Tudatos Szex Alapítvány kuratóriumának egyik tagjával beszélgettünk. Természetesen a szexről. Szó, mi szó, tanultam új szavakat is.
Mennyire tudatos a szexuális életünk?
Semennyire. Gyakorlatilag a béka s***e alatt van a tudatosságunk. Régóta tartunk szexualitással foglalkozó programokat, de még mindig kevesen vannak, akik efelől érdeklődnek, képzik magukat, részt vesznek a tanfolyamokon. Pedig fontos, mert utoljára a középiskolában volt erről szó, de ott többnyire csak „felvilágosítás van,” valós szexuális edukáció nem történik.
Honnan tudhatjuk, hogy milyen szinten van a saját szexualitásunk?
Onnan, hogy mennyire ismerjük saját szexuális igényeinket, vágyainkat, mennyire nyíltan tudjuk ezt kommunikálni, szabadon megélni. Mennyire nyíltan tudunk beszélni a szexuális életünkről akár baráti körben, akár csak a partnerünkkel. Milyen szégyenek vannak rajta, mennyire szabadon tudjuk megélni saját testünket, vágyainkat, felvállalva a meztelenségünket: tökéletlenségünk tökéletességét testünk és lelkünk szintjén is.
A gyerekvállalás rendszerint fenekestül forgatja fel a párok életét. De nem akarok ennyire előre szaladni. Mennyire fontos, hogy milyen egy pár szexuális élete, mielőtt megérkeznek a gyerekek?
A későbbiek szempontjából nagyon fontos, hogy a párt alkotó egyének külön és együtt is menyire élték ki, fedezték fel szexuális identitásukat, mennyire vannak tisztában vágyaikkal és ”szexuális ínyencségük” – kink(y), fétis – ismeretével, vagyis mi az, ami egyéni és közös vágyindító vagy vágyfokozó. És erről tudnunk kellene kommunikálni is egymással. Ez lesz később az alap.
Magyarul nem elég gyakorolni a szexet, de muszáj lenne beszélni is róla?
Igen, mert a szexualitás önismeret, szexuális önismeret és partnerismeret egyszerre. Ettől függ, hogyan tudunk a párunkkal ezekről kommunikálni, hogyan tudjuk kialakítani a párkapcsolatot. Minden kapcsolatban érdemes hagyni kialakulni az egyedi játékrendet – merjük kitapasztalni, hogy ki miben jobb. Nemcsak a szexualitásban, hanem a szerepekben, feladatokban, pl. hogy ki főz, kinél van a fúró… Mindennek az alapja a kommunikáció. Hogy tudjuk, hogyan állunk a gyerekvállaláshoz. Hogy lefektessük annak az alapjait, hogyan szeretnénk együtt gyereket nevelni, ki milyen terheket vállal. Nem lehet egyenlőtlenül elosztani a feladatokat. Mindkét félnek ki kell vennie a részét a gyereknevelésből és a házimunkából is.
Oké, azt értem, hogy beszéljünk a házimunkáról is a párunkkal. De hogy érvényesül ez a szemlélet az ágyban? Egyáltalán ágyban?
Ez a szemlélet az ágyban – vagy konyhaasztalon, vagy ahogy esik úgy puffan, ki mire/hol indul be – úgy valósul meg, hogy egy háztartásban, gyereknevelésben, második műszakot letolt partnertől nem lehet várni, hogy lepedőakrobata legyen. Gyerekvállalás előtt ugyanez érvényes, ha az egyik félre van hagyva teljesen a házimunka, utána már nem biztos, hogy lesz ereje a szexdémont játszani az ágyban.
Ha egyensúlyt hozunk létre a közös feladatokban, az segíti azt, hogy a szexualitásunk is kiegyensúlyozott legyen?
Inkább egy pozitív előfeltétele. A kiteljesedéshez fontos, hogy a vágyaink ki legyenek kommunikálva. Ha a nőnek vágya, hogy főzzön, terítsen, stb., mert már ő ezzel rákészül, hogy a nőiességét élje ki, akkor csinálja. De lehet, hogy inkább arra van igénye, hogy elvigyék vacsorázni, mert így tudja megélni, hogy nőként van kezelve, és jobban meg tudja élni a nőiességét. Ez függ az egyén szeretetnyelvétől.
Szóval az igények kommunikálása minden szinten fontos… Mert ha azt el tudom mondani, hogy „drágám, én attól érzem jól magam, ha elviszel vacsorázni,” illetve, „nekem akkor jó, ha ezt csinálod” – ez ugyanoda vezet?
Igen, és ehhez érdemes ismerni a saját és a partnerünk szeretetnyelvét is, hogy ki mitől érzi, hogy szeretik: elismerő szavak, minőségi idő – kettesben és egyedül is – ajándékozás, szívességek, testi érintések. Fontos az önismeret és annak kommunikációja. Tudni, hogy kinek mi a fontos, és ezeket össze is kellene hangolni. Ne csak úgy nézzünk a szexualitásra, hogy az csak az ágyban történik. Hanem a randival, a kommunikációval, a napközbeni kedves, vagy éppen pajzán, üzenetekkel kezdődik ez az egész. A szexualitás az életünk minden részét áthatja. Mégis a legtöbb ember csak a szeretkezéssel azonosítja a szexualitást.
Rendben, tegyük fel, hogy egy pár eljut ide. Ismerik egymást, gyakorolják is a szexet, beszélnek is róla, nyíltan. Aztán jön az első gyerek, mondjuk 9 tengeribetegséges hónappal, apás szüléssel, ami sikerül valahogy, és bizonyos mértékben tiszteletben tartott gyermekággyal. Ezekbe most nem mennék bele, szerencsére mostanában sokan foglalkoznak a témával. Inkább az érdekelne, hogy ha ezt túléltük, akkor mi jön.
Egyrészt tudatosítani kell a férfiakban, hogy abban a 6-8 hétben a nőket nemcsak békén hagyni kell, hanem ahol csak lehet, támogatni. Másrészt tudatosítani kell azt is, hogy ez milyen hormonális hatásokkal jár a nőben, mivel a válások jó része pont a gyerekszületés utáni 1-2 éven belül történik, többek között azért, mert eltűnik a szex. Ilyenkor a nők hormonálisan nagyon a gyerekre vannak fókuszálva.
A menstruációs ciklus alatt is van a nőknél reaktív és proaktív szakasz. Tudatosítani kell, hogy szülés után nem arról van szó, hogy megszűnik a nőben a szexuális vágy, hanem csak a hormonálisan reaktív állapotba kerül egy hosszabb időre. Ezért, ha a férfi kezdeményez és megteremti a nőnek azt a környezetet és minőségi időt, hogy ő is regenerálódni tudjon, ráhangolható az együttlétre. Ilyenkor az is fontos, hogy felszabadítsa az anyát (pl. kivegye a részét a házimunkából, foglalkozzon a babával, hogy az anya tudjon pihenni) és hogy kezdeményezzen (szeretetnyelvek, finom érintések, egy-két „öngyújtóként” működő vágykeltő, „szexuális ínyencségek” bevetése, kinél mi működik).
Ezért fontos, hogy tudjuk, ki mire indul be, és ezeket tudjuk a másikról is. Lehet, hogy nem azok a háromórás szeretkezések lesznek, mint addig voltak, de lehet egy kis minőségi szexuális időt tölteni egymással.
Mesélj még erről a reaktív és proaktív szakaszról, mert szerintem ez nem köztudott dolog.
Ezek a szakaszok a női ciklussal vannak összefüggésben. Peteéréskor a nők általában – de ez is személyfüggő – proaktívak, kezdeményez(het)ik a szexet. A menzesz előtti napokban, illetve a menzesz vége felé is megjelenik/megjelenhet ugyanez. A menstruáció alatti szexualitás vérmérséklet kérdése. (Erről szól az a mondás, hogy „milyen kalóz az, aki nem hajózik a Vörös-tengeren?”)
Reaktív szakaszok, a menzesz után, peteérés utáni napok, amikor inkább kezdeményezni kell a nőnél, természetesen vérmérsékletnek megfelelően: finoman vagy határozottabban. És ekkor beindulhat a nő is, csak ekkor ne várjuk tőle, hogy ágyba rángassa a pasit. Hanem a pasi megfelelő szeretetnyelveken és a „szexuális ínyencségeken” keresztül is kezdeményezzen.
És mi van akkor, ha ennek ellenére sem indul be a nő?
Nagyon sokat tud adni még a párkapcsolatnak az, ha a nő szexuálisan is (!) biztonságban érzi magát: tudja, hogy felvállalhatja önmagát, nyugodtan mondhat nemet, és akkor az figyelembe van véve. Minden kapcsolatban kötelező lenne a BDSM-ből átvett safeword, azaz biztonsági jelszó használata. Mert sajnos olyan kultúrában nevelkedtünk, ahol Han Solónak Leia hercegnő nemet mondott, Han Solo mégis lesmárolta, és boldogan csináltak gyerekeket. És ezen a mintán a most felnövő generációknál a pornó csak rontani tudott.
A nemet a férfiak nem mindig veszik nemnek, és a nők neme sem mindig igazi nem. Ezért is fontos a biztonsági jelszó. Ha ezt bármelyik fél kimondja, azonnal mindent abba kell hagyni, leülni, megbeszélni, hogy mi a probléma, és kiringatni a feszültséget például némi összebújással.
Az első évek annyira nehezek tudnak lenni, hogy sok pár el se jut oda, hogy alkalma legyen biztonsági jelszót használni. Fáradtak a szülők, az anya egyedül, kevés a segítség, nincs kivel beszélgetni…
Igen, ez egy új jelenség, a „zöldözvegy”: a párocska kiköltözik a gyerekvállalás miatt a zöldövezetbe. Apa elmegy dolgozni, a nő meg otthon marad egyedül a gyerekkel, nincs közössége, nincs kivel kommunikálnia. Pedig egy nőnek napi minimum 7000 szó az átlag, amit jó, ha nem a férjére önt rá este. (A férfiaknál ez napi átlag 3-4000 szó csupán, melynek egy jó részét ellövik melóban, aztán meg csodálkozunk, hogy eltérő a kommunikációs igény.)
Ami jó, hogy egyre több baba-mama központról hallok, ahova el lehet menni, és bátorítani is kell az anyukákat, hogy menjenek. Most sajnos erre nincsen mód, de más, kisebb közösségekre hatalmas szükség van. Hogy beszélgessenek. Nem lehet egyedül lenni egész nap a gyerekkel.
És itt jön be az Apák felelőssége. Az ő feladatuk elküldeni a nőt otthonról. Minden férfi meg tudja etetni és át tudja pelenkázni a kicsit. És ez az a pont, ahol meg tud történni a minőségi változás.
Attól lesz szex, mert a nőnek lett magára ideje?
Többek között. Mert tud töltődni. És lesz kedve és energiája hozzá. Szóval a férfiak felelőssége, hogy megteremtsék erre a lehetőséget. Nem követelni kell a szexet, hanem megadni a nőnek azt, amitől újra nőnek érzi magát. Ez a befektetett energia megtérül, mert újra lehet a párnak minőségi szexuális élete, igazi párkapcsolata.
A férfi feladata is, hogy a nőnek legyen hozzá energiája és legyen hozzá kedve!
Hova menjen, aki el van akadva?
Első lépés saját szexualitásunk megismerése. Szexuális önismereti tréningek vannak az Alapítványnál. Ide érdemes egyedül jönni, de mindkét félnek nyitottnak kell lennie a tanulásra, önmaga megismerésére. Illetve, ha speciális elakadás van, akkor a szexuálpszichológusi vagy a párterapeutai konzultáció is hasznos segítség.
Fontos lenne mindkét félnek fejlődnie az önismeretben, nem elég, ha egyikük csinálja, hogy ne fejlődjenek el egymás mellett.
És még valami. Ne kezdjük el egymást Anyának és Apának hívni, amikor kettesben vagyunk, mert ez komoly vágygyilkos tud lenni. (Persze, ha ez az egyik kink-etek… 😉 ) Maradjanak meg a becéző nevek. Próbáljuk őrizni a tüzet minden nap.
Arra gondoltam, hogy a beszélgetés lezárásául adjunk praktikus segítséget a pároknak. Álljon itt néhány mondat, mintegy beindítandó a beszélgetést.
Beszélgessetek a szexről, mert ez majdnem olyan fontos, mint a gyakorlat.
