A párkapcsolati bántalmazás könnyen beazonosítható, legalábbis elvileg. Kívülről nézve sokszor tényleg érthetetlen, hogy hogy nem lehet ezt észrevenni! Elmondjuk mi akadályozhatja a bántalmazás felismerését.

Tömeges látencia a párkapcsolati bántalmazás körül

Magyarországon körülbelül minden harmadik nő lelki bántalmazó, és minden ötödik nő fizikai szinten is bántalmazó párkapcsolatban él, ahogy az dr. Spronz Júliával nőjogi aktivistával, a PATENT Egyesület jogászával készült beszélgetésünkből kiderült. Ennél már csak az a tapasztalat a megdöbbentőbb, hogy a lelki bántalmazó párkapcsolatban élők nem is feltétlen azonosítják be nagyon is markáns szenvedéseik forrásaként a bántalmazást. 

Hiába folyik elvileg már szélesebb körben társadalmi diskurzus a bántalmazás témáiról, még így is döbbenetesen nagy a látencia. Még többet kell erről beszélni, hogy mind magánemberként, mind segítő szakemberként képesek legyünk felismerni a bántalmazásra utaló jeleket és együtt teremteni egy boldogabb társadalmat. A fenti számok ismeretében az nyilvánvaló, hogy ez, amiben élünk nem egy boldog társadalom, még akkor sem, ha a szenvedők nem verik látványosan az asztalt. Az ismerethiány felszámolása hathatósan hozzájárulhat ahhoz, hogy ne legyen ennyire mainstream a párkapcsolati bántalmazás és valódi segítséget kaphassanak az áldozatok.

Az első lépés mégis az, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy valaki bántalmazásban él és nem tud róla.

Hogy lehet ezt nem észrevenni? 

Teljesen jogos, ha nem hagy nyugodni ez a kérdés, de ne intézzük el annyival, hogy mert nyilvánvalóan a hülyék hagyják magukat bántalmazni, mert a kép ennél sokkal árnyaltabb és mint látható tömegesebb. A helyzetről való ismereteink hiányosságának súlyosságát az is mutatja, hogy igen gyakran előfordul, hogy valaki, aki lehülyézi a bántalmazásban élő nőket, ő maga is látens módon egy bántalmazó párkapcsolat áldozata.

A bántalmazottság felismerésének nehezítői

A JÓHISZEMŰSÉG

Első helyen a jóhiszeműség az oka annak, ha valaki nem látja azt, hogy érzelmileg bántalmazó párkapcsolatban él. Ez a mechanizmus azt eredményezi, hogy egy másik ember jószándékának megelőlegezése elfedheti ennek ellenkezőjének a felismerését. Amikor megismerkedsz egy idegen emberrel, akkor, ha nem lennél az irányába legalább valamennyire jóhiszemű, akkor el sem kezdenéd vele az ismerkedést. A nagyon jóhiszemű embereknek a legvadabb elképzeléseiben sem jut eszébe az a sok aljasság, amire egy manipulatív, bántalmazó ember képes. A bántalmazó emberek nagyon szeretik a feltétlen bizalom hiányát borzasztóan elítélendő magatartásként beállítani, és a közvetlen környezetüket folyamatosan a (vak) bizalom állapotába tolni. 

Nagyon fontos lehet helyretenni ezt magunkban, és arra tanítani a barátnőket, lányainkat, hogy a bizalom nem jár automatikusan senkinek. A bizalom az egy olyan dolog, amit ki kell érdemelni.

AZ EMPÁTIA

Az empátiára, mint kívánatos tulajdonságra gondolunk általában, de hasonlóan a jóhiszeműséghez, az empatikus ember vonzza a bántalmazókat. Miért? Mert az empatikus ember, nagyon megértő, nem fogja a másik hibáit és tévedéseit folyton az orra alá dörgölni, nem vezet fekete-listát. Az empatikus ember könnyen talál valamilyen érthetőnek tűnő emberi magyarázatot a legaljasabb viselkedési megnyilvánulásokra is, általában nem is cimkézi őket aljasnak, hanem beéri azzal, hogy most rossz napja, vagy rossz időszaka van szegény másiknak és azért viselkedik így. Az empatikus embert pont a végtelen türelme és a szenvedőkkel való együttérzése teszi nagyon is alkalmas áldozattá. 

Ha empatikus alkat vagy, ne felejts el önmagaddal legalább annyira empatikus lenni, mint másokkal, gyakorold az önszeretetet és műveld az együttérzés képességét saját magad irányába is. Végül pedig, egy kis szigor mások felé néha nem árt.

AZ ÉLET SZENVEDÉS

“Ami nem öl meg az megerősít” tartja a mondás, és jól szemlélteti azt a torz társadalmi képet, amelyben a szenvedés maga az erény. A jelenleg regnáló társadalmi elvárások és nemi kondícionálások mentén igen nagy szenvedés-tűrőképességre vagyunk kalibrálva. Sok esetben az életről alkotott elképzelésünk is inkább azt tűzi a zászlajára, hogy hogyan lehet a legjobban kibírni ezt a pár évtizedet, minthogy arra koncentrálnánk, hogy mitől lehetnénk valóban boldogabbak. Megelégszünk azzal, hogy életünket éppen az elviselhetőség határán tartsuk. Boldogságunkért folyó tetteink is inkább mentőakciók, kárcsökkentő jellegűek, még gondolkodni sem merünk a valódi boldogságról. Ez a szemlélet az alacsony önértékeléssel vagy női kisebbrendűséggel karöltve a melegágya a bántalmazói kapcsolatoknak, hiszen könnyen megelégszünk a rosszal és beletörődünk a folyamatos szenvedésbe.

Ne felejtsük, hogy nem vár tőlünk az Isten folyamatos szenvedést. A szenvedés nem tesz sem értékesebbé, sem erényesebbé. Az életünket arra kaptuk, hogy kiteljesedésünk által tegyünk jót másokkal.

VAK VEZET VILÁGTALANT

Nincs valódi, alkalmazott társadalmi tudás arról, hogy milyen egy egészséges párkapcsolat és mik a bántalmazó párkapcsolat ismérvei, különösen a korai figyelmeztető jelekre, amelyeket nagyon könnyű összekeverni a legszebb romantikus képzelgéseink megvalósulásával. Így a bántalmazó párkapcsolatokat övező látencia újabb látenciát szül, hiszen össztársadalmi szinten csak a fizikai bántalmazást azonosítjuk helyesen bántalmazásként, a lelki bántalmazást rendre nem. Amíg nem nevezzük stabilan mindannyian nevén azt amit látunk, és például kommunikációs hibának tudjuk be a bántalmazást, szerelemféltésnek a párkapcsolati erőszakot vagy hibáztatjuk a párkapcsolati erőszak áldozatait, addig nem tudjuk az egészséges párkapcsolati példaképeket felismerni és egészséges párkapcsolati ideákat megfogalmazni magunknak.

Képezzük magunkat, tanuljunk, olvassunk amennyit csak lehet, hogy biztos tudásunk legyen az egészséges és egészségtelen párkapcsolatok mibenlétéről.

BÉKAFŐZÉS PROFI MÓDRA

Mindenki ismeri a békafőzés receptjét, a bántalmazók azonban profi módon végre is hajtják. Persze nem békával, hanem azzal az emberrel, akivel akarják. De mi ennek a lényege? A lassú, türelmes, kitartó hozzászoktatás. Tűpontosan ismerniük kell a tűrőképességedet, mert mindig pont az észlelési szinted alatt kell növelniük a bántalmazásod mértékét. Ezt a folyamatot, ha profin csinálják képtelenség lebuktatni. Hiába vagy tudatos, önérzetes, okos, nem fogod észrevenni, ha az észlelési szinted alatt lassan, fokozatról-fokozatra főznek áldozattá.

Mindig figyeld a tendenciákat nagyobb időtávlatokban is, ne csak napról napra. Folyamatosan hasonlítgasd össze a hónapokkal ezelőtti állapotot a mostanival. Legyél szigorú a minimális bántalmazásra, bántásra. Inkább legyél kiélezett, tartsd szigorúan a határaidat és a sztenderdjeidet, minthogy legyints apróságnak tűnő személyed ellen irányuló tettekre.

VALÓSÁGTÓL VALÓ FÉLELEM

Minél régebb óta tart a bántalmazás, annál fájdalmasabb az ébredés az áldozat számára, mert egyre több dologról kell belátnia majd, hogy csak egy illúzió volt. Az a sok szép és jó dolog, amit a bántalmazóról, a szerelmükről gondolt, az csak álom, képzelgés volt semmi más. Azt is be kell látni, hogy a képzelt valóság teljesen eltakarta az igazságot és, hogy ő maga tévedett. Ez egy annyira súlyos és fájdalmas felismerés és paradigmaváltás, hogy ettől mindneki tart, mint a tűztől. Ráadásul a csalódás kiterjedhet általánosságban a Szerelemre, a Párkapcsolatokra, a Férfiakra/Nőkre egy komplett erkölcsi válságot okozva az áldozatoknál, így még nagyobb a látenciában tartó erő.

A felismerés fájdalma nem elkerülhető, de cserébe elmúlik az a zavarodottság, amit áldozatként egy bántalmazó kapcsolatban a látens szakaszban megélsz. Érzed, hogy valami nincs rendben, de nem tudod, hogy mi. Hosszú ideje keresed a szenvedéseid okát, de nem találod. Érzed, hogy szépen lassan a húsodig rág a bizonytalanság, őrületbe kerget a bűntudat, hogy neked elvileg minden rendben van az életeddel, és mégis ennyire vacakul vagy.  Amint a felismerést választod, azonnal megszűnik a korábbi zavar a gondolataidban és megjelenik a fény az alagút végén.

Photo by Anete Lusina from Pexels

Tags :