Csillag Tamással, művészetterapeuta és kontakt impro tánctanárral beszélgettünk, női-férfi kapcsolódásról-kapcsolatokról.
Először is engedd meg, hogy megköszönjem, hogy elfogadtad a mai beszélgetésre a meghívást. Kezdjük azzal, hogy szerinted mi a mozgás vagy mi a tánc?
A zenére történő testmozgást hívhatjuk táncnak, de én sokszor mozgásnak hívom azt, ami ezeken a terápiás alkalmakon történik, annak ellenére, hogy zenére végezzük. Együtt mozgunk, zenére és ami a legfontosabb, kapcsolatba lépünk egymással a mozgáson keresztül.
Táncos vagy terapeuta háttérrel érkezel ebbe a tevékenységbe?
Művészetterapeutaként végeztem, illetve emellett elvégeztem egy kontakt impro tánctanár képzést is. Számomra egyértelmű volt, hogy a mozgást és a táncot fogom használni terápiás eszközként. A művészetterápia lényege, hogy alkotáson keresztül történik a téma feldolgozása. Tehát az első az, hogy alkotunk és csak utána kezdünk el beszélgetni magáról az alkotásról és ezáltal a témáról. Jelen esetben a közös alkotásunk a közös táncunk.
Mennyiben más a táncterápia, mint más művészetterápia, ahol az alkotásról kézzelfogható, megtekinthető, utólag is körbejárható produktum születik, míg a tánc vagy a mozgás, az csak a pillanatban él?
Én úgy gondolom, hogy a test nem hazudik. Sokkal könnyebb egy beszélgetésben maszatolni, mérlegelni, hogy ezt még elmondom, na de ezt már nem. Ha együtt mozgunk ilyen nincs. Minden kijön.
Itt az alkotásunk tényleg az itt és mostban van. Szerintem ez lehet előny is, hiszen átélés történik és a kliens testi szinten tapasztalja meg a működését. Persze fel lehetne venni videóra a mozgásunkat és még napokig elemezni, mert rengeteg dolog van, amit a helyszínen nem veszünk észre vagy nincs rá idő, hogy kibeszéljük, de így is bőven ad egy-egy alkalom napokra elfoglaltságot az ügyfeleknek.
Itt Nálad a folyamat feloldása, megoldása hogyan történik? A gyógyuláshoz elég a felismerés, vagy egy mozdulatsorral korrigálódik?
Itt minden pontosan úgy történik, mint a kinti valóságban, csak épp ez egy művi környezet, egy biztonságos tér, ahol meg lehet élni olyan dolgokat, amikre a kinti életben nincs lehetőségünk tudatosan rátekinteni. Viszont ha minden a kinti világ tükörképe itt a szobában, akkor az itt végbement változások is tükröződnek a kinti világban. Ez a gyógyulás alapja az óráimon. Maga a 2 órás program úgy épül fel, hogy tapasztalunk – megbeszélünk – értelmezünk – ezen tudással újra tapasztalunk és lezárunk.
Ide párkapcsolati témákat hoznak, vagy bármilyen problémával lehet jönni?
Bármilyen témával lehet jönni, de nem véletlenül Nő & Férfi a program címe. Az fontos, hogy itt egyéni munka folyik, mivel senki nem a párjával érkezik, így magával a párkapcsolattal csak áttételesen dolgozunk.
A jelen vagy a múlt problémáival dolgoztok?
Az a tapasztalat, hogy az emberek azt hozzák, amiben vannak, de annak a kiindulópontja általában a múltban van.
Nagyon sok párkapcsolati dinamikát megismertél a munkád során. Mi a legtipikusabb párkapcsolati probléma szerinted?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy sok női sorsba láthattam bele, ami meghatározza a párkapcsolatokat is. Nincs olyan, hogy tipikus probléma, minden történet egyedi, de ha egy dolgot ki kellene emelnem, az a bizalom és annak hiánya volna.
A sok fájdalom és bántás, ami a nőket érte életük során, sokszor azt eredményezi, hogy bezárnak és nem tudnak megbízni és megnyílni, így nehezen alakulhatnak ki mély női-férfi kapcsolatok.
Másként jelenik meg ez a nőknél, mint a férfiaknál? Máshol van az elakadás?
A nőknél, ahogy az előbb említettem – bízni, például abban, hogy engem is elbír valaki, nem vagyok sok és a fájdalmammal és múltammal együtt elfogadható és megtartható vagyok. Azt hiszem ugyanez működik a férfiakban is, csak ők még keményebbre vannak edzve.
Miért célunk a mély női-férfi kapcsolat? Miből tudhatjuk, hogy elég mély a kapcsolatunk?
Itt is csak azt tudom mondani, hogy minden ember más és más. Mindenkinek más az a kapcsolati mélység, ami számára elegendő és azt rajtad kívül senki más nem tudja megmondani, hogy számodra kielégítő intimitást nyújt a kapcsolatod vagy sem,
de azt hiszem a mélység mértéke az őszinteség mértékében és annak elfogadásában található.
Nekünk többnyire családos olvasóink vannak, arra lennék kiváncsi, hogy más jellegű-e azokkal az ügyfelekkel a párkapcsolati problémák feldolgozása, akiknek a párkapcsolata egy önálló párkapcsolati buborékban van, mint azoknak, akik egy családi rendszerbe szőve élnek? Van-e egyáltalán különbség?
Teljesen ugyanolyan. Amivel mi itt dolgozunk, annak mindig része a család, ha nem az ügyfél gyereke vagy férje, akkor a szülei, gyermekkora. De itt is fontos kiemelnem, hogy egyénekkel dolgozom és az Ő egyéni problémáikkal. A család és a férj nincsenek jelen, amikor együtt táncolunk.
Szerinted hogyan lehetne társadalmilag, neveléssel, paradigmaváltással, vagy bármivel megelőzni, hogy ennyi párkapcsolati probléma alakuljon ki?
Egyértelműen több önismerettel, több elfogadással, több nyitottsággal. Sajnos párkapcsolatról semmit nem tanulunk az iskolában, miközben az életünk egyik legfontosabb döntése a párválasztás.
Viszel csoportokat is, ott hogyan lehet párkapcsolati témákat feldolgozni?
Igen, vannak csoportos táncok is, de azt én inkább szabad táncnak hívom. A csoportban egy másfél órás zenei ívre táncolunk, nincsenek instrukciók (a visszajelzések alapján, kicsit olyan, mintha egy családállítás lenne zenére), mindenki dolgozik azzal a témával, amit hoz. A végén ott is megbeszéljük, de rövidebben, inkább csak megosztás jelleggel, hogy ki miben volt.
Van még önismereti táborunk is, aminek a mozgás csak egy szelete.
Itt klasszikus művészetterápiás eszközökkel dolgozunk, montázskészítés, rajzolás, zenélés, mozgás és tánc. Több nap 0-24 együtt, ezek nagyon erős folyamatok szoktak lenni.
Természetesen itt is elő kerülnek a párkapcsolati témák és itt a csoport visszajelzése az ami nagyon érdekes, hiszen olyan szempontokkal találkozhat minden résztvevő, amire addig még nem gondolt.
Lesz ilyen a közeljövőben?
Igen, most szeptember 16-án indul egy 4 napos táborunk Zalamenyerén, URALNI – SZOLGÁLNI címmel.
Lehet még jelentkezni?
Igen, még vannak szabad helyek. Ketten vezetjük, Mohácsi Ildi terapeuta-társammal, ő a képzőművészeti-irodalom, én pedig a zene-mozgás gyakorlatokat vezetem.
Tamás invitáltál arra, hogy próbáljam ki a táncterápiát Veled. Mi fog most történni? Hogyan zajlik Nálad egy egyéni foglalkozás?
A beszélgetés befejeztével lesz egy kis időd, hogy kitaláld, hogy mi az a téma, amivel dolgozni szeretnél. Ezt egy kérdés formában fogalmazd meg, kérlek. A kérdés legyen nyitott, ne csak igennel vagy nemmel lehessen megválaszolni, hanem hogyan? miért? stb. jellegű legyen. Amilyen tiszta a kérdés, olyan tiszta tud a válasz lenni majd. Ezért kérem, hogy írd is majd le, mert az írás is segít a letisztázásban. Utána lesz egy instruált kis bevezető, hogy testbe kerüljünk, majd leülünk egymással háttal, és megfogjuk egymás térdét, ez a jógapóz a női-férfi energiák kiegyenlítését szolgálja. Körülbelül 3 perc után elindul a zene, és elkezdünk szabadon mozogni. A szabad mozgás azt jelenti, hogy nincs rossz mozdulat, minden mozdulatnak helye van, nem lehet elrontani. Ezt követően elkezdjük ezt megbeszélni, eljutunk valahova, majd van még egy rövidebb tánc, ahol továbbvisszük ezt a gondolatot.
Köszönöm a beszélgetést!
Én is köszönöm!
Az alkalomról született élménybeszámolót Önismeretre fel! – terápiateszt és guide című cikkünkben olvashatjátok.
Tamást egyéni terápiára keressétek: itt
Művészetterápiás önismereti táborról (szeptember 16-19.) részleteket itt találtok.
Photo by Drew Colins on Unsplash
