A gyermekágy nem mehet a párkapcsolat rovására, ezért kell tudatosan készülni erre az időszakra. De mégis hogyan?

Hidegzuhany ellen – tudatos felkészülés

Manapság, szerencsére, sokan egyre tudatosabban készülünk az első gyermek születésére; szülésfelkészítők, kismamajóga, babakelengye lista vannak segítségünkre ezen az úton. De mintha itt meg is állna a film. Vagy ha esetleg a tovább is gondoljuk a történetet, látjuk magunkat a bioorganikus bútorokkal berendezett hófehér babaszobában, amint a párunkkal egymást átölelve homályos szemmel nézzük az édesdeden szuszogó kis apróságot, majd lábujjhegyen kisettenkedünk a szobából és elégedetten leülünk a szokásos sorozatunk elé.

(1)

Ha csupán ilyen ideálképekkel vágunk neki a szülést követő időszaknak, hidegzuhanyként érhetnek bennünket a gyermekágy sajátosságai. A kialvatlanság; a beszűkült tudatállapot, amikor minden akörül forog, hogy életben tudjuk-e tartani azt a kis apró lényt; az hogy az addigi megszokott életünk fenekestül felfordul, ezek bizony kemény erőpróbák. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban jó tudni, hogy amin most keresztül megyünk, az természetes, nem vagyunk vele egyedül és nem fog örökké tartani. A közös kétségbeesés, esetleg az egymásra való neheztelés helyett sokkal könnyebb a másikat támogatni, ha tudjuk, éppen mi történik. Hogy az anya szokatlan viselkedése és érzelmi kilengése nem azt jelenti, hogy elment az esze. A tudás, az informáltság erő.

Normatív krízis

A gyermekágyat a szakirodalom normatív krízis időszakának nevezi. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor eltűnnek a megszokott keretek, átalakulnak az addigi szerepek és nehezen találjuk a megszokott kapaszkodókat, újra kell szerveznünk az életünket. Eddig egy párt alkottunk, most családdá születünk, ami általában egy hosszabb és sokszor még nehezebb folyamat is, mint egy baba megszületése. Úgy is fogalmazhatnánk, normális, ha ilyenkor krízisben érezzük magunkat. Az apák csakúgy, mint az anyák.

Szerepváltások

A pár mindkét tagja szerepváltásban van az első baba megszületése után; a lányból anya születik, a férfi apává válik. Hogy ezekben, az eddig ismeretlen szerepekben otthonosan mozogjunk, ahhoz bizony idő kell. Kinek lassabban, kinek gyorsabban megy az erre történő ráhangolódás, de az biztos, hogy türelemre és megértésre van szükség magunkkal és egymással szemben is. Elfogadni, hogy igen csetlünk-botlunk, fogunk hibázni is és mindketten a magunk módján, stílusában alakítjuk a szülői szerepünket. Nem biztos, hogy azonos lesz a ritmusa a pár tagjainak a szülői szerepbe való megérkezésbe. Ha tudjuk, hogy ez teljesen természetes, megértéssel és elfogadással tudjuk támogatni a másikat ezen az úton. (Ez a folyamat egyébként végbemegy, noha feltehetően kevésbé intenzíven akkor is, amikor két-, három, vagy éppen többgyermekes szülővé születünk újjá.)

Átalakuló családi viszonyok

Nemcsak a szülők vannak szerepváltásban egy kisbaba születésével, a tágabb családi viszonyok is átalakulnak. A szülőkből nagyszülők válnak, ami szintén nem mindig egy könnyen megélt változás. Vajon meg tudják-e engedni „a gyerekeknek”, hogy ők maguk szülővé váljanak és kompetensként tudják-e őket elfogadni a döntéseikben?Előfordulhat, hogy az az első alkalom, amikor ellentétes véleményt kell felvállalnia a párnak a szülőkkel szemben, ez sok feszültséggel járhat egy érzelmileg egyébként is telített időszakban.

A szülés és a gyermekágy megváltozott tudatállapotában bekapcsolhatnak olyan régi gombok, amikre nem is számítunk, legyen ez akár a saját születéstörténetünk, transzgenerációs traumák vagy családi titkok, a szüleinkkel való kapcsolat, korábbi veszteségek. Erre persze előre felkészülni nem lehet, de fontos tudni róla, hogy megtörténhet és akkor a helyén kezelni ezeket a dolgokat, megfelelő támogatást keresni. Kutatások azt mutatják, hogy a megfelelő edukáció és a megfelelő szemléletű szülésfelkészítés csökkenti a szülést követő hangulati zavarok előfordulásának esélyét.

A szülés élménye továbbél

Nagyon sokat számít a gyermekágy megélésében az, hogy milyen szülésélmény előzte azt meg. A következő kérdések mind az anyára, és ha részese volt a szülésnek, bizony az apára is hatnak. Biztonságban volt-e, kompetensnek érezte-e magát, mindenről megfelelően tájékoztatták-e, történtek-e olyan beavatkozások, amiről előzetesen nem tudott vagy amit nem értett, milyen hangnemben kommunikáltak vele. Nagy terhet ró a párkapcsolatra, ha a pár bármelyik tagja úgy érzi, hogy a férfi nem védte meg/nem tudta megvédeni az anyát egy kiszolgáltatott helyzetben. Erről fontos az őszinte kommunikáció, és ha szükséges, a segítséggel történő szülésélmény feldolgozás.

Testi változások

Az anyában testi szinten is hatalmas változások zajlanak le, előfordulhat, hogy idegennek érzi azt a testet, amely visszanéz rá a tükörből. Belövellő mellek, spriccelő tej, távozó lochia, űr érzete a hasüregben, ezek mind szokatlan testi érzetek. Ha pedig az apa arra számított, hogy szülés után végre visszakapja a szeretetett nőt a régi formában, őt is meglepetésként érheti, hogy ez bizony nem azonnal történik meg, ráadásul az anyához továbbra is szinte hozzá van ragasztva egy kis emberi lény.

Nem könnyíti meg a szülés utáni anyatest elfogadását az sem, hogy ma sajnos még mindig tapsolunk azoknak a celebeknek, akik 3 héttel szülés után már a régi XS-es farmerben feszítenek. Azonban szerencsére egyre többet olvasni olyan nőkről, akár hírességekről is, akik büszkén és hálával telve vállalják fel és fogadják el a valós postpartum testüket. Sok türelemre, elfogadásra és szeretetre van szüksége az anyáknak saját maguk és a párjuk részéről is.

(2)
Az intimitásnak ezer arca van

Ha mást nem is, a gyermekágyról azt legtöbben tudják, hogy a házasélet fonalának újrafelvétele csak a 6 hetes kontroll és a nőgyógyász áldása utána ajánlatos. A szülés utáni intimitás témaköre azonban ennél sokkal összetettebb. Teljesen változó, hogy egy nő mennyivel a szülése után érzi magát újra készen a szexre, sokaknak ez akár hosszú hónapokat vagy akár még több időt jelent. A szülés megélésének itt is hatalmas szerepe van, hiszen érthető módon egy nehéz vagy traumatikus élmény után nehezebb lesz az anyának újra megnyílnia testileg-lelkileg. Akik viszont megerősödni tudtak a nőiességükben, a saját erejükben a szülés által, sokszor arról számolnak be, hogy az intim életükben is új távlatok nyíltak.

Fontos tudni emellett, hogy hormonális szinten is mi zajlik le ilyenkor bennünk. A várandósság alatt a méhlepény bőségesen termeli az elsődleges női hormont, az ösztrogént (ezért van, hogy sok kismama annyira sugárzik, dúsabb lesz a haja vagy éppen sokkal jobban megéli az érzékiségét is). A méhlepény megszületésével ez a “forrás” megszűnik, időlegesen több a tesztoszteron is a szervezetben, plusz a szoptatással beindul az erős prolaktin termelődés is, ami lenyomja az ösztrogén termelést. A prolaktin csökkenti a szexuális vágyat, illetve a kicsi gondoskodásába intenzíven bevonódott apák tesztoszterinszintje is alacsonyabb a kutatások szerint, ez gyakorlatilag a test védelmező programja az ellen, hogy túl hamar, mielőtt a szervezet képes lenne regenerálódni, újabb baba foganjon.

(3)

A legfontosabb, hogy maradjon fent a kommunikáció az intimitásról, akár a vágy hiányáról, hogy a téma körül ne alakuljanak ki elfojtott feszültségek. A gyermekágy hetei alatt vagy később, a szexuális vágy visszatérésre várva pedig rengeteg új módját és mélységét lehet felfedezni az intim kapcsolódásnak. Apró érintések, simogatások, masszázsok, ölelések, figyelmességek segíthetnek kikövezni az utat vissza egymáshoz. Kedves például az a történet, hogy egy pár, akiknek ebben a szakaszban, mikor minden energiájuk a babára irányult, arra azért mindig maradt figyelmük, hogy az ágyban, ahol közöttük feküdt a gyermekük, a lábaik mindig összeérjenek.

A témában szeretettel ajánlom Debra Pascali-Bonaro: Sex after baby című könyvét, sok-sok igaz történettel és praktikus tanáccsal.

A támogató kör rengeteget számít

A gyermekágynak másról sem kéne szólnia, mint a baba és mama megerősödéséről, az egymásra hangolódásról, a családdá válásról. Ezekre az alapokra lehet később építkezni. Azonban ezek a folyamatok csak akkor tudnak zavartalanul végbemenni, ha van rá idő és tér. A hétköznapi rohanás, a „gyorsan rázódjunk vissza a régi kerékvágásba” mentalitás nem segíti ezt.
Ahhoz, hogy a családnak meglegyen az ideje és tere, segítői hálóra van szükségük. Családtagokra, barátokra, fizetett segítségre, akik gondoskodnak a háztartásról és egyéb ügyes-bajos ügyekről az első hetekben. Ma a leggyakoribb megoldás, hogy mindent a pár maga akar megoldani. Mivel az anya rendszerint a szoptatós fotelhez van ragasztva a kicsivel, az apa igyekszik főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, okmányirodát intézni, elmaradt babafelszereléseket beszerezni, majd 2 hét után rendszerint ehhez hozzájön még, hogy visszatér a teljes munkaidős állásába is. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy megérezzük, ez a képlet valahol nagyon sántít.

(4)

Nem jó, ha az apára hárul minden teendő. Az anyának ilyenkor a párja támogató jelenlétére mindennél nagyobb szüksége van, és ezt nem tudja megadni az anyós vagy a takarító néni, ezért érdemes ezt prioritásként kezelni. Az apának pedig szüksége van arra, hogy időt töltsön a saját babájával, a gondoskodásába intenzíven bevonódjon, hiszen kutatások azt mutatják, hogy ennek hatására mennek végbe a férfiak agyában is ahhoz hasonló hormonális és agyi változások, amelyek a nőkben a várandósság és szülés nyomán természetes módon alakulnak.

Sokszor előforduló probléma egy kicsi érkezésével, hogy az apa kirekesztettnek érzi magát, nem találja a helyét az új hármas felállásban. Ezt is segíti a sok nyugalomban együtt töltött idő. Erősíti a párkapcsolatot, ha a gyermekágy oxitocin felhőjében anya és apa közösen tudnak fürdőzni. Arról nem is beszélve, hogy kevés dolog lobbantja fel annyira a szerelmes érzéseket, mint egy kisbabával gyengéden bánó férfi látványa.

Koncentrikus körök

A koncentrikus körök elméletét sok helyzetben lehet alkalmazni. A gyermekágyra lefordítva ez úgy fest, hogy a középpontban a kisbaba áll, körülötte a legszorosabb kör az anya, az ő érzékeny egységüket öleli körbe védőn az apa. És ahhoz, hogy ő ezt a támaszt nyújtani tudja, kellenek még nagyobb körök, akikre ő is támaszkodhat. Kifelé szilárd támaszra van szükségünk, hogy befelé gyengédek tudjunk lenni. Ezek a körök befelé mindig támogatnak és kifelé panaszkodnak.
Tehát, ha az apának van olyan személy az életében, akit fel tud hívni, hogy „figyelj öregem, ez nagyon kemény, hetek óta nem alszunk, az asszony érzelmi hullámzását nehéz követni, kivagyok” és itt meghallgatásra, megértésre talál, akkor tud a párja számára úgy jelen lenni, ahogy neki arra szüksége van. Ha az anya támaszkodhat a párjára és biztonságban érzi magát, akkor tudja igazán ezt nyújtania a babának is. Egyébként is jó hasonló cipőben járó családokkal beszélni és meggyőződni róla, hogy nem vagyunk egyedül! Hogy ami most nehéz, el fog múlni. Hogy az érzések, amiket átélünk, teljesen normálisak.

(5)

Igaz, hogy semmi nem készíthet fel arra, milyen érzés lesz, amikor megszületik az első baba, de készülni igenis lehet és tanácsos is, hogy amikor a történések és érzelmek összecsapnak a fejünk felett, akkor is tudjuk, hogy ez normális és ezek a nehézségek el fognak múlni. (Illetve fontos informálódni arról is, melyek azok a jelenségek, amikor már nem tartoznak a normális kategóriába és milyen jelenségek esetén kell segítségért fordulni,)

Persze ez még csak a kezdet, jönnek majd az újabb kihívások, de ekkor jó alapokat szerezhetünk.

Ha a gyermekágyban jól megalapozzuk a kötődést a kisbabával; részévé vált a mindennapoknak arra való törekvés, hogy megtaláljuk a rövid közös kapcsolódásokat; az anya és az apa is meg tudott erősödni szülői kompetencia érzésében, akkor jó alapokról indulva lehet szembenézni az elkövetkezendőkkel.

Ha a kisgyermekes évek párkapcsolati kihívásairól is szívesen hallanál, hallgasd meg a témában készült podcastünket.


Kiemelt kép: Jonathan Borba fotója a Pexels oldaláról
(1): Pavel Danilyuk fotója a Pexels oldaláról
(2): Dih Andréa fotója a Pexels oldaláról

(3): Ron Lach fotója a Pexels oldaláról
(4): William Fortunato fotója a Pexels oldaláról
(5): Alexandro David fotója a Pexels oldaláról