Tapasztaltad már, hogy egy jó könyv szinte terápiás élmény volt? Helyre tett, gyógyított, új nézőpontot adott. Gaál Szilvia irodalomterapeuta és mediátor pont ezzel dolgozik: a szöveg erejével.

Biblioterapeutaként olvasással és lélektannal foglalkozol egyszerre. De mintha minden olvasmányélmény egy lélektani utazás is lenne egyben… Mi alapján választasz szövegeket a munkádhoz?

Általában a téma hívja a szöveget. A csoportfoglalkozás, vagy folyamat (több alkalomból álló csoport) tematikáját előre kidolgozom és ehhez választok szöveget. Végiggondolom, hogy mi az a téma, amit az olvasmány felhozhat a beszélgetés során, milyen kérdések bukkanhatnak felszínre a megismerése közben.

Előfordul azonban olyan is, hogy egy szöveg annyira megfog, hogy érdemesnek látom csoportmunka keretében feldolgozni. Ilyen volt például Szabó T. Anna: Lüktetés című verse. Egyetemes témákat hordoz magában, ami mindenkit érint és engedi, hogy a résztvevőket éppen most foglalkoztató kérdések is a felszínre kerüljenek.

Hogyan zajlik egy irodalomterápiás foglalkozás?

Csoport esetén az alkalom elején ismerkedünk a szöveggel, amiről aztán irányított kérdések mentén beszélgetünk. A részvétel nem igényel semmilyen előképzettséget, általában a mű ismeretét sem. Ha hosszabb műveket dolgozunk fel, akkor előre megállapodunk abban, hogy mindenki otthon olvassa el a szöveget. Ilyen például az Edith Eva Eger: Az ajándék című könyve mentén haladó csoport. 

Kiegészítésként és a hatékonyabb elmélyülés érdekében szoktuk használni a kreatív írás módszerét és egyéb művészeti elemeket. Fontos, hogy az irodalomterápia rokona a művészetterápiának, de nem azonos vele.

A beszélgetés során nem azt keressük, hogy „vajon mire gondolhatott a költő”, hanem a saját, egyéni olvasatainkat fogalmazzuk meg. Azt, ami a szöveg olvasásának hatására megszületett bennünk. Ahány résztvevő, annyiféle értelmezés, hiszen mindenkinek más az élettapasztalata, az egyéni útja.

Ezekből a különböző olvasatokból egyrészt hasznos képet kapunk saját magunkról, ami mélyíti az önismeretet, néha olyan belső erőforrásainkra és megoldási módjainkra is rácsodálkozhatunk, aminek nem is voltunk tudatában. 

Másrészt a többi csoporttag értelmezésének, szemléletmódjának és ezáltal a személyes történetének megismerése fejleszti az empátiás készséget, amit az önismereti szemléleten kívül szintén magunkkal vihetünk a foglalkozásokról.

Az is bensőséges élmény tud lenni, amikor egy hasonló olvasat alapján kapcsolódunk össze valakivel: elhozza a „nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül a világban” élményét.

Az irodalomterápia úgynevezett önreflexív olvasásra tanít: arra, hogyan figyeljük meg magunkat, az érzéseinket, gondolatainkat, esetleges testi változásainkat olvasás közben. Ezt az önreflexív látásmódot kiterjeszthetjük az élet minden területére, ami segít még inkább a középpontunkban maradni akkor is, ha a külvilágból akár stressz, akár félelemkeltő, vagy bizonytalanságot sugárzó információk érkeznek.

Gaál Szilvia irodalomterapeuta, mediátor

Te hogyan találtál rá erre az irányra, miért pont ez lett az utad?

Az irodalomterápia módszerében két szerelmem egyesül: a pszichológia és az irodalom, mondhatom, hogy nekem találták ki. Nagyon sok pszichológiát tanultam, mégsem ez a szak lett az irányom. Mindig szerettem olvasni és a saját életutamban is felfedeztem az olvasás terápiás hatását. Mély pontokról húzott már ki egy-egy könyv, vagy szöveg, illetve az olvasottak mentén elinduló feldolgozási folyamat. 

Az irodalomterápiára módszerére irodalmi kört keresve bukkantam rá az Országos Idegennyelvű Könyvtárban rendezett irodalomterápiás sorozatra.

Szerb Antal: Utas és holdvilág című regénye volt az első „aha-élmény”: a mű mentén zajló beszélgetés elindított egy önvizsgálati folyamatot, ami alapján világossá vált a különbség az irodalmi kör és az irodalomterápia között. 

Akkoriban még csak intézményekben volt elérhető ilyen foglalkozás, börtönökben, kórházakban, anyaotthonokban és könyvtárakban, mára már azonban egyre több helyen és témában találhatunk csoportot.

Milyen élethelyzetekben lehet különösen hasznos ez a módszer?

Mindig, bármikor és folyamatosan. Azt szoktam mondani, hogy ez a módszer az önismereti „kapudrog”. Egy mindennapi, bárki számára elérhető tevékenységen, az olvasáson keresztül tanít meg figyelni önmagunkra, a belső hangunkra, az érzéseinkre és arra, hogy hogyan vagyunk mi a világban. Fontos leszögezni, hogy ez önismereti módszer, nem pszichoterápia, mélyebb elakadások, mint például depresszió, vagy mentális kórkép, illetve annak gyanúja esetén megfelelő szakembert kell keresni.

Jelenleg délelőttönként kifejezetten kisgyermekes anyukáknak tartok foglalkozásokat, amire a babákat, gyerekeket is magukkal hozhatják. Ezeken a csoportokon megoszlik a figyelem a gyerekek és a beszélgetés között, de mégis hiánypótlóak az alkalmak abban a tekintetben, hogy itt az anyukáknak lehetőségük nyílik önmagukról, a saját témáikról beszélgetni hasonló élethelyzetben lévőkkel, biztonságos közegben. Az önismereti fejlesztésen kívül a támogató közeg születése is része a folyamatnak. Úgy tapasztalom, hogy ez utóbbi kifejezetten kisgyermekes anyukák esetén fontos, különösen, ha első gyermekről van szó. A rengeteg bizonytalanság, a sok-sok kívülről áramló információ és a mostani korunkra gyakran jellemző magányos gyermeknevelési helyzetben rendkívül fontos a közösségi összetartozás élménye az egy élethelyzetben lévőkkel. 

Meg tudod fogalmazni, hogy neked mi mindent jelent az olvasás?

Nagyon egyszerűen meg tudom fogalmazni: a hobbim és a munkám egyben. Egy pillanat alatt másik világba tudok kerülni, kapcsolódni másokkal (a szerzővel és a szereplőkkel), megismerem az életük egy részét, az érzéseiket, gondolataikat. Felpróbálhatom más cipőjét, egy életen belül megtapasztalhatok sok másikat is az olvasás által. 

A MUM Park szlogenje így szól: „Mi az anyákkal vagyunk!” Szerinted melyik az a könyv, vers, vagy szövegrészlet, amit anyaként érdemes átgondolnunk – függetlenül attól, hány évesek vagyunk, hány gyereket nevelünk, hol élünk?

Szabó T. Annának vannak kifejezetten anyaság témájú versei, A fényes mag és a Katonadal is ilyen. Könnyen kapcsolódhatunk ezekhez a szövegekhez, a „nyelvünkön szólnak”, a minden anyát érintő érzésekről, amik olykor nehezek tudnak lenni.

Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin gyönyörű könyve, a Királylány születik is az egyik kedvencem, mert segít azonosítani belső női erőforrásainkat. Érdemes önmagunkat megvizsgálni a mese mentén más szemüvegen keresztül is, hátha eddig rejtett erőforrásokra bukkanunk!


Kiemelt kép: Leah Kelley-Pexels