Balogh Emese szín és stílustanácsadóval, a Colourful Style tulajdonosával arról beszélgettünk, hogy mit adhat a nőknek a stílustanácsadás.

Balogh Emese – Colourful Style

Emese, honnan tudhatjuk, hogy mi áll jól nekünk? Hogyhogy ezt nem tudjuk magunktól?

Színek terén mindenképpen segítségre szorulunk. A színelmélet annyira bonyolult dolog, hogy ezt csak egy képzett szakember képes mélységében átlátni. Te például lehet, hogy látod, hogy ez a piros árnyalat nem áll jól neked, de abból nem tudod, hogy akkor a kéknek és a zöldnek mely árnyalatai fognak viszont jól állni. Nem fogod tudni, hogy ékszerben melyik áll jól, nem fogod tudni, hogy akkor abból a tíz rúzsból melyik hetet kell eleve kiejtened és csak a maradék hárommal foglalkozni. Ez egy nagyon komplex rendszer, és érintve van a pirosítótól kezdve, a szemhéjpúderen át, a szemüveg keretének a színéig minden. 

Az alkatnál, ha valaki egy kicsit ügyesebb, akkor a neten is tud találni olyan dolgokat, amik segíteni tudják őt. Az könnyebben beazonosítható, de azt is sokkal egyszerűbb szakemberrel átlátni.

Ebbe a hibába én is beleestem, hogy a színárnyalatokban régebben nem gondolkodtam. A sárgát és a zöldet teljesen kizártam az öltözködésből, mert meg voltam róla győződve, hogy nekem ez a két szín szörnyen áll, egészen addig, amíg sok évvel ezelőtt, a nagymamámtól nem kaptam karácsonyra egy ilyen tanácsadást, ahol kiderült, hogy van a zöldnek és a sárgának olyan árnyalata, ami jól áll, ez teljesen új távlatokat nyitott. De ez a fajta tanácsadás nemcsak ebben e tekintetben volt nagyon hasznos, hanem rengeteg időt spórolok azóta is vele, és nemcsak a reggeli öltözködéskor, hanem főleg a vásárláskor. Nem kell órákat töltenem egy boltban azzal, hogy átfésüljem a ruhákat, hanem a színek alapján azonnal tudom, hogy mivel érdemes foglalkozni és mivel nem.

Időt és pénzt is lehet spórolni vele. Miben segített még neked?

Nekem akkor volt pici a második gyerekem és minden szempontból nagyon nehéz korszakát éltem az életemnek. Valahogy ez a tanácsadás vízválasztó volt, letette az első követ az új életem alapjaihoz. Sok megpróbáltatás után, ahogy minden tekintetben próbáltam magad újradefiniálni, nekem véletlenül pont ez lett az első lépés abban, hogy újra önmagamra találjak.

Amikor a diplomamunkámat készítettem, csináltam egy kutatást, hogy az emberek milyen esetben mennek el egy ilyen tanácsadásra. Mindenféle szempontból vizsgáltam a válaszadókat, és az derült ki, hogy a válaszadók nagy többségének életében valamilyen nagy változás történt épp, és szüksége volt arra, hogy legalább nőként a helyén érezze magát. Ilyen nagy változások: a válás, egy új pozíció vagy új munkahely, gyesről visszatérni, testalkat-változás, stb. A nagyobb horderejű változásokkor felmerül, hogy a megjelenésünkön is változtatni szükséges.

Ez nagyon érdekes. Az előző beszélgetésünkben felfedeztük az önazonosság és az öltözködés szoros kapcsolatát. Ha mi magunk változunk, akkor csak változtatással tud a stílusunk velünk önazonos maradni. Ahogy mi, úgy a stílusunk is egy folyton alakuló dolog. Én nem gondoltam, de azt tapasztaltam, hogy a stílustanácsadás által szerzett ismeretek annyira alapvetőek, hogy mindenkinek át kéne esnie ezen, mire felnőtt lesz. Én is, mire eljutottam addig a tanácsadásig, már húztam magam után egy rossz rendezőelvek alapján összeválogatott koloncot ruhákból, évtizedekkel korábbról. Régebben csak azzal törődtem, hogy nekem az a darab tetszik-e, de azzal nem, hogy jól áll-e. Mert az, hogy valami tetszik (tehát önazonos), nem biztos, hogy jól áll. Nekem segített ennek a kettőnek a metszetét megtalálni.

Azért butaság azt gondolni, hogy egy felszínes dolog az öltözködés, mert komoly kutatások mutatták ki, hogy körülbelül 3-7 másodperc alatt alakítanak ki rólunk egy képet, akik először látnak minket. Ennyi idő alatt, még gyakorlatilag meg sem szólaltunk, csak látták, hogy hogy nézünk ki, esetleg láttak tőlünk pár mozdulatot. Na most ezt a képet, amit ebben a 3-7 másodpercben alakítottak ki nagyon nehéz megváltoztatni. A tanulmány szerint olyan, mintha egy napszemüveget viselnének velünk szemben, amibe már be van kódolva, hogy mi milyenek vagyunk, azaz milyennek tűnünk a másik számára. Ez független attól, hogy valójában olyanok vagyunk-e vagy sem. Ebből a skatulyából kikerülni utána nagyon nehéz. Első benyomásra nincs több lehetőség. Nem mindegy, hogy az milyen.

Akkor mégis a ruha teszi az embert?

Hát úgy tűnik, hogy igen, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki Chanelben kell járjon, lehet egy fast fashion márkában is, de akkor az álljon jól rajta, legyen az ő alkatának, színtípusának megfelelő. Látszódjon, hogy ő abban önazonos, csinos, abban meg tud jelenni.

A francia nők hihetetlen szofisztikáltan tudnak felöltözni, nem azért, mert feltétlen követik a trendeket. Mit gondolsz erről? Mitől más, az ahogy ők öltözködnek?

Szerintem ők az anyatejjel szívják magukba. Fantasztikus. Nemcsak az öltözködés, hanem az életmód is. Minden passzol mindennel. Azt látom, hogy nagyon önazonosak. A francia nő, az egy stílusjegy nagyfokú stílussal, szofisztikáltsággal, elképesztő önazonossággal. Ha magam elé képzelek egy francia nőt nem látok sok színt, de tökéletes a megjelenésük.

Én azt láttam a gyakorlatban, hogy az élénkebb színeket valóban nem annyira használják, viszont a finomabb színeket valami elképesztő módon kombinálják. Egyszerre több színt  képesek úgy összeegyeztetni, hogy a végeredmény fantasztikusan érdekes legyen.

Ezt látta az anyukájától, nagymamájától, nekünk nehezebb, mert mi és a szüleink még a kommunizmusban nőttünk fel, és nem volt választási lehetőség. A szüleinknek nem volt alkalma ezeket a tudásokat átadni nekünk. Itt vagyunk mi elveszve. A két világháború között Budapest egy világváros volt virágzó divattal, aztán ez is elveszett.

Hát bizony az én nagymamám, bár egy kicsi faluban élt, de ott a varrónő, személyre szabott egyedi ruhákat készített az ott lakó embereknek. Mai megfogalmazásban ő volt a stílustanácsadó és a varrónő egyben.

Azon gondolkodom, hogy ezt az igényesség szülte, vagy a muszáj?

Hát ott nem volt bolt, viszont volt varrónő. Az nyilván szerencse volt, hogy ott pont egy jószemű varrónő dolgozott akkoriban. De ez még fiatalkorában volt…

Később sajnos az volt az általános, hogy bementünk a három áruház valamelyikébe, ahol azt dönthettük el, hogy mondjuk szürkét vagy kéket szeretnénk abból az adott darabból. Emiatt az én szüleimben sem volt már meg az a kifinomultság, nincs kitől átvenni. Mi viszont, ha megtanuljuk, mi már tovább tudjuk adni a gyerekünknek, hogy ne legyenek annyira elveszettek, mint mi voltunk.

Igen, ez a tudáslánc megszakadt, de akkor honnan lehet inspirálódni divat-öltözködés terén?

Én a Pinterestet szoktam ajánlani. Ott nagyon könnyű keresni. Ha például szeretnék egy fekete bakancsot, de nem tudom, hogy mivel lehetne hordani, vagy egyáltalán milyet keressek, akkor ott beírom, hogy “fekete bakancs utcai divat”, és máris kismillió képből választhatok, hogy mi tetszik.

Te magadat használod, mint inspiráció forrást, tehát vezetsz blogot, vagy fotózod magad a napi szettjeidben?

Még nem, de szeretném. Fotózásban ügyesednem kell még ehhez.

Nagyon különleges a színtípusod, és egyedi a megjelenésed, biztosan nagyon inspiráló lenne azoknak, akiknek hasonlók a színei.

A vendégeimmel azt szoktuk csinálni, hogy amikor már tudjuk, hogy milyen típusba tartoznak, akkor szoktam nekik követésre ajánlani olyan kollégákat, akik általam etalonnak tekinthetőek és ugyanolyan színtípusba tartoznak. A divatbloggerek nagyon jó ötletforrások tudnak lenni.

Egyébként teljesen egyetértek abban, hogy ez alapvető dolog. Mivel megszakadt ez a tudáslánc, szerintem egyéni öltözködési ismereteket, a gimnázium utolsó éveiben nagyon jó lenne akár ajándékba, akár az iskolai oktatás keretei között adni a gyerekeknek. Ha bemész a fiatalok közé egy osztályba, első ránézésre nagyon nehéz őket megkülönböztetni egymástól, ugyanazokat a ruhákat hordják, ugyanazokat a szabásokat, ugyanolyan színekben, és ugyanúgy sminkelik magukat. Pedig van 12 színtípus, tehát nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek mindenkinek ugyanolyan jól álljanak. Nagy valószínűséggel mindannyian az iskola legszebb lányát utánozzák.

Vagy egy sztárt?

Az macerásabb, mert nemigen tudnak úgy öltözködni. A világsztároknak a ruháit nehezen tudják beszerezni. Szerintem inkább egymást utánozzák.

Azért is fontos az öltözködés alapjait megtanulni, mert támogatná az önazonossá válásukat. Bár tény és való, hogy ebben a korban nem annyira nyitottak a tanácsadásra, vagy legalábbis nem mindenki, mert sokszor azt mondják, hogy ők tudják, hogy mi a jó nekik.

De szeretnének jól kinézni ebben a korosztályban nem?

Igen, de azt gondolják, hogy jól néznek ki. Azt gondolják, hogy ha lemásolják ugyanazt a szettet, ami a legmenőbb csajon van az iskolában, akkor ők ugyanolyan jól néznek ki. Én azt látom, hogy önkritika nélkül csinálják ezt. Nagyon jó lenne nekik megtanítani, hogy mi az ami jól áll, és mi az, ami nem áll jól nekik.

Valahogy a fiatalság sok mindent elbír, később már kevésbé megengedhetők az öltözködési hibák.

Igen, ha nem is tudunk így indulni, akkor legalább 30 éves korra jó lenne ebben megszerezni a hiánypótló ismereteket, a saját életünket könnyíthetjük meg vele, és a pénztárcánkat is.

Ahogy mondtad, a beszélgetés elején, hogy a nagy váltópontok nagyon alkalmasak arra, hogy a külső-belső változásokat az öltözködési változtatásokkal is megtámogassuk. Így valóban jó lehet, hiszen a kamaszkor vége is egyike a nagy váltópontoknak az életben.

Kezdetektől jól csinálni valamit mindig jó.

Ez igaz! Köszönöm Emese!

Én is köszönöm!

Photo by Andrea Piacquadio from Pexels