Törjük meg a generációról generációra történő tabusítást!

Dr. F. Lassú Zsuzsával beszélgettem a szexuális nevelésről a szeptemberben indult „A szexuális nevelésről születéstől serdülőkorig” című kurzus kapcsán. Ez egy olyan terület, ahol úgy gondolom, sok szülő még mindig „a sötétben tapogatózik.” Zsuzsa az ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszékének docense, a Magyar Szexuálpszichológusok Egyesület vezetőségi tagja és a Tudatos Szex Alapítvány egyik szakmai kurátora. Nagyon sok érdekes és mindannyiunk számára hasznos információt osztott meg velem. Ezúton is köszönöm, hogy ilyen kedvesen és segítőkészen válaszolt a kérdéseimre.

Miért van az, hogy a szexuális nevelés még mindig tabu téma a legtöbb családban, miközben a médiát az ilyen jellegű tartalmak teljesen elárasztják?

Igen, ez egy nagyon érdekes ellentmondás, amire mi is folyamatosan keressük a választ. Valószínűleg a transzgenerációs tabusítás és tovább-görgetés lehet az oka, vagyis azt gondoljuk, hogy az „én sem kaptam a szüleimtől felvilágosítást, mégis felnőttem valahogy” elmélet állhat a háttérben. Így aztán a következő generáció is megpróbálja ezeket a kényes témákat elkerülni.
Általában csak azok vágnak bele, akik nagyon tudatosan rálátnak, hogy milyen hátrányaik származtak abból, hogy anno nem kaptak megfelelő támogatást a szüleiktől a témával kapcsolatban. Akik alapvetően tudatosabban nevelik a gyerekeiket, rájönnek, hogy ez is csak egy téma a sok közül – még ha intim is -, de ha természetes módon próbáljuk megközelíteni, mint bármely más nevelési területet, akkor sokkal könnyebb lesz mindenki számára.
Valakinek meg kell törni ezt a generációról generációra örökített tabusítást és mi úgy látjuk, hogy a mostani fiatal szülőknél erre komoly esély van.

Mennyire félnek a szülők attól, hogy a gyermekük a médiából és egyéb forrásokból szerzett információkat tekinti kiindulási alapnak?  

Az a jó, ha a szülő tart ettől, de sokan sajnos nem aggódnak emiatt. Aki az otthon megtalált pornó magazinok által lett gyerekként felvilágosítva, az úgy gondolhatja, hogy ez az ő gyerekének is elég lesz. Arról nem beszélve, hogy nagyon nem mindegy, vajon a Tollasbál softpornó magazint találja meg a gyerek – mint annak idején a mi kortársaink -, vagy bármilyen bestiális, perverz vagy akár pedofil tartalmakra akad az interneten.

Hány éves korban kellene elkezdenünk a gyermekeink szexuális nevelését?

Nulla. Az a szakmai ajánlás, hogy születéskor kell kezdeni. A szexuális nevelés nem felvilágosítást jelent, óriási tévedés a 14 éveseknél bevezetett – mellesleg már régen elkésett – felvilágosítással azonosítani. A szexuális nevelés célja ekkor a pozitív hozzáállás kialakítása a testéhez, hozzásegíteni a teste feletti önrendelkezéshez, a nemet mondani tudáshoz, ami már egész kicsi korban kell, hogy megalapozódjon. Illetve bele tartozik a kérdésekre való folyamatos válaszadás, persze az életkorának megfelelő szinten. De ha azt érzi, hogy ezekről a dolgokról nem szabad beszélni, akkor a gyermek nem fog kérdezni. Ha úgy tanulta, hogy ezek csúnya szavak, vagy adott esetben a szülőnek sincsen szava a saját nemiszerveire, csak azt mondja neki, hogy „azt ott mosd meg”, akkor úgy nem fog menni.
A szexuális nevelés egyfajta pozitív hozzáállást és tiszteletet kíván a szülőtől a gyermek felé, ami furcsa a magyar hagyományos nevelésben. De ahhoz, hogy boldog gyerekeket neveljünk ezt is meg kell tanulnunk, nem csak tőlük elvárni, hogy tiszteljenek miket.

Mennyire tartsuk titokban a gyerekek előtt a saját szexualitásunkat?  

Ez egy kritikus téma. Nagyon is úgy gondoljuk, hogy a túlszexualizált légkör, vagyis, ha a szülők túl sokat mutatnak a saját szexualitásukból, akkor az traumatikus lehet a gyerekek számára. Nem ez a cél. Nagy tudatosság és odafigyelés kell ahhoz, hogy lássuk, mi az, ami a mi gyermekünknél megengedhető. Vannak nagyon nyitott, érdeklődő, kíváncsi gyerekek, akiknél nekünk kell meghúzni a határt, hogy mennyit láthatnak a felnőtt meztelenségéből. Általánosságban érdemes egy könyvből és a saját testükön megmutatni a nemiszerveket, és nem a mi testünkön bemutatni azokat.

A szexuális nevelés kizárólag a szülők feladata?

Hogyan is lehetne kizárólag a szülő feladata, ha a gyerekek az ébren töltött idejük nagy részét az intézményekben töltik?  A fejlett szexuális kultúrát mutató országokban, mint például Svédországban ez már az óvodai nevelés része. Az életkoruknak megfelelően tanítják őket arra, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni a testükkel. Például, hogy a saját teste felfedezhető, de nem játszhat a saját nemiszerveivel mások előtt, vagy hogy a másik gyerek fehérneművel fedett testrészeit nem érintheti meg.

Hogyan valósulhatna meg ez az iskolákban?

Alsó tagozaton az lenne az ideális, ha a tanítók feladata lenne – nyilván megfelelő képzettség után. Ezt célozza meg a kurzus és a tankönyv is, amit pedagógusoknak állítunk össze. Az a fajta intim kapcsolat, ami az alsó tagozaton a tanító és gyermek között ideális esetben kialakul, az tökéletesen megengedi, hogy beszéljünk velük azokról a témákról, melyek az életkoruknak megfelelően érintik őket. A felső tagozat és különösen a serdülők, az már egy másik kérdés, mert itt már megjelenik egyfajta távolságtartás a pedagógusok felé, és szerepet játszanak a generációs különbségek is. Itt talán jobb külsős szakemberre bízni a feladatot, adott esetben kortársakra. Korábban volt már egy nagyon jó kezdeményezés, melyben orvostanhallgatók látogattak el gimnáziumokba, és pár év korkülönbséggel, de felkészülten, és sokkal lazábban tudtak beszélgetni ezekről a témákról a tinédzserekkel, mint a védőnő vagy egy idegen felnőtt tudott volna. Ez a módszer a drogprevencióban is hatásosnak bizonyul.

Hová fordulhatnak azok a gyerekek, akik másnak érzik magukat, mint a többiek? 

Természetesen nekik is meg kellene kapniuk a kellő támogatást. Pontosan ezért fontos lenne a szexuális nevelés során megszólítani a kisebbségi nemi identitású és a szexuális orientációjú fiatalokat is, mert serdülőkorra ezek már általában egyértelművé válnak. Sajnos a pedagógusok többsége nem tud mit kezdeni a meleg vagy transznemű fiatalokkal. Még ha a szülők elfogadóak is, az iskolában dolgozók gyakran úgy tesznek, mintha ez nem is létezne. Ahhoz, hogy ezt a problémát áthidaljuk, nagyon felkészült és nyitott szakemberekre lesz szükség, melyhez a most induló kurzus is nyújt némi támogatást.

Remélem, hogy kiváló szakemberek sora fogja elvégezni a képzést és rengeteg érdeklődő szülő fog segítséget kapni az elkövetkezendő évek során. A kurzusra jelenleg több mint ezren regisztráltak, és a nagy érdeklődésre való tekintettel jövő februárban újra megnyitják a lehetőséget, hogy az akkorra a visszajelzések alapján továbbfejlesztett tananyagokat minél többen megismerhessék.

A Kiko és a Kéz című mesekönyv elmagyarázza, hogy mi az a „bugyiszabály“.
Olvasd el a gyermekeidnek, hogy megértsék, mi a különbség
az elfogadható és az elfogadhatatlan érintés között.

Minden ötödik gyermek szexuális zaklatás áldozatává válik.
Ez a könyv az Európa Tanács „Minden ÖTÖDIK — Állítsuk meg a
gyermekek szexuális zaklatását” c. kampányához készült.

Tanuljunk a gyermekkori szexuális nevelésről!

---

_{Photo by Tima Miroshnichenko from Pexels}