Az őszi nap-éj egyenlőségről
Különösen szent a mai nap: este, fél tíz környékén átfordulunk az őszbe. A Nap tovább halad éves útján, s immár a Szűzből a Mérlegbe lép a zodiákus körén.
A zodiákus köre a mindennapok világa. A karma körén, a cselekvések szintjén a Szűzhöz az aratás, betakarítás, rendrakás tartozik. Üdvös tehát, ha mostanában elvégeztük a befőzést, az őszi nagytakarítást. Ha a napokban nekiállunk a téli ruhák átmosásának, a meleg ágynemű tisztításának. Ha túl vagyunk az általános rendrakáson – hogy felkészülten élhessük az évkerék fordulását. Perfekcionistának lenni azonban ez ügyben sem kifizetődő. Ha elegendő csöndet engedünk magunknak a hétköznapok cselekvéseiben (benne is lehet, igen, nem csak közte, bár ez azért némi gyakorlást kíván), pontosan érezni fogjuk, a mi életünkben mikor minek van itt az ideje – akár a naptárnak ellentmondóan is. Hosszabb távon érdemes mégis kapcsolódni az ősi ritmushoz, így kerülünk közelebb a sajátunkhoz is.
Belépünk tehát a Mérlegbe, ahol fontossá válik a társas-játék. A társ, mint tükör időszaka ez, amikor kiemelten dolgozhatunk kapcsolatainkon: átszeretgethetjük, átnemesíthetjük őket. Érdemes ilyenkor is az önmagunkkal való kapcsolaton kezdeni – ahogy magunkhoz állunk, úgy másokhoz is. Nem érzelmek elnyomásáról, vagy a „kötelező mindenkit fennen imádni” elvről beszélek. Arról inkább, milyen jó figyelmet szentelni önmagunkra, s mennyivel könnyebbé válik így figyelmet szentelni másokra is. Milyen fontos a részvét, az irgalom ebben a világban. Milyen nagyon sokat nyom a latban, képesek vagyunk-e rá, elég bátrak vagyunk-e hozzá, hogy átérezzük rövid időre a társunk helyzetét is. És ha igen, elég kraftosak vagyunk-e hozzá, hogy ne ragadjunk bele. Hogy felismerjük saját szükségleteinket, s ezeken keresztül a társunkét. Hogy mindkettőt megtanuljuk tisztelni.
Csillagképileg a Nap még a Szűz múltból ellépő lábánál jár, a Kehely s a Hydra csillagai alatt. Ebben az értelemben tehát még mindig aktuális a lelki rendrakás, az eddigi tapasztalatok leszűrése – és azon dolgok, mi több, akár kapcsolatok elengedése, melyek már nem tartoznak hozzánk igazán. Azt, hogy mi tartozik hozzám, akkor látom, ha a lelki-ismereti utat járom. Amit pedig magammal viszek, az maga az örök élet itala – örök értékeim, melyek kapcsolódásaimon keresztül párlódtak le bennem.
És még valami ott ragyog az égen, a Szűz csillagai fölött: Bereniké aranyhaja, Bereniké áldozata, melyet szerelméért hozott, hogy viszont lássa őt. Tudjuk, hogy áldozatot hozni nem csak sikálással, vagy aranyhaj levágással lehet?
Meghozni az őszinteség áldozatát. Meghozni az elengedő szeretet áldozatát. Meghozni a megbocsátás áldozatát. Vagy azt, hogy szeretni merek minden körülmények között, annyira szabadon, ahogy még soha. És hogy mit jelent ez valójában, arról köteteket lehetne írni – de fölösleges. Előbb-utóbb megértjük.
Ezen az őszön nagyon erős energiák mozognak a szerelem, a kapcsolatok körül. Fontos lesz kimondani és élni az igazat. Nagyon fontos a tudatosság. Varázserőt kapunk ismét a kezünkbe, melynek megtartásához magunknak is középpontunkban kell maradnunk: erre érdemes odafigyelni.
Praktikák az őszi nap-éj egyenlőségre
Az ősi ritmushoz kapcsolódni élvezetes és szép módokon lehet. Az őszi nap-éj egyenlőség idején a fény és a sötétség határán megállunk egy pillanatra mielőtt elkezdenénk utunkat befelé, a lélek ismeretlen tájaira. Egész eddigi munkánk, melyet az idei évben e napig elvégeztünk, áttekintjük. Gyümölcseit learattuk, s most is új magokat vetünk, melyek majd tavaszra hozzák meg termésüket. Addig azonban pihennek. S mi is egyre inkább visszahúzódunk magunkba, miközben hétköznapjaink peregnek.
De előtte még adjunk hálát! Építsünk oltárt, ha tetszik, s ajánljuk fel munkáink gyümölcseit. Lekvárt, oklevelet, önismereti haladást, munkahelyi dicséretet, békés kapcsolatot, bármit. Bármit, amiben munkánk van, amire büszkék vagyunk.
Legyen fény is az oltáron, mert az minden dolgok lényege. Mert a tűz átalakító ereje kell hozzá, hogy munkánkból, áldozathozatalunkból eredmény szülessen, mely épít, táplál. Tűz kell a gyümölcs megéréshez, de a főzéshez s az emésztéshez is. Tűz kell a jó meleg szobához, a szeretetteli kapcsolatokhoz. Úgyhogy ennek, beláthatjuk: van helye az oltáron.
Ez egy ünnep, s ahhoz méltón telhet ma a nap, vagy legalább néhány órája, perce.
Így hát legyen tiszta a lakás. Legyen tiszta a padló, s legyen tiszta a tér: imával, friss, őszillatú levegővel, gyertya lángjával, füstölővel tisztíthatjuk meg a teret. Különösen alkalmas erre például a zsálya füstje. (De vigyázzunk nagyon a biztonságra is! Kisbaba mellett soha ne füstöljünk. Ne hagyjuk magára szertartási kellékeinket, s tűzbiztos helyen használjuk!)
S ha a polcokat leporoltuk, és az oltár is készen áll, felajánlhatjuk például a napi jógagyakorlást is. Ízületi és mirigytisztító gyakorlatokkal tisztulhatunk magunk is. Váltott Nap- és Holdüdvözletekkel, váltott orrlyukas légzéssel teremthetünk egyensúlyt a testben, az elmében. Végül, de nem utolsó sorban: üljünk le (akár csak képzeletben) oltárunk elé, s tegyük meg felajánlásainkat, mondjuk ki hálánkat. Csendesítsük le az elmét imával, meditációval. Ha kedvünk tartja.
Előtte, utána, akár helyette pedig legyünk együtt szeretteinkkel, és üljünk egy jó kis őszi lakomát, mert az egészen biztos, hogy így ünnepelni öröm!
Áldott őszi nap-éj egyenlőséget kívánok mindannyiunknak! Helye van a számvetésnek, helye van a hálának.
Csillag Enikő, spirituális konzulens
